Az ELTE PPK Tanácsadó Estjén jártunk, ahol ezúttal a BIOM Alapítvány tagjai meséltek a hallgatóságnak az élménypedagógiáról, valamint saját fejlesztésű programjukról, a Magamvadonról. Az estek folytatódnak, érdemes követni a PPK eseményeit, akár szakmai, akár “csak” személyes érdeklődésed vinne az Izabella utcába!
Az PPK harmadik emeletén tele az egész terem. A Tanácsadó estek a 3. évadánál tart – tudjuk meg moderátorunktól –, és az estek folytatódnak! Félévente 2-4 ingyenesen látogatható beszélgetésre invitálják az érdeklődőket az MPT Tanácsadás Pszichológiája Szekció és az ELTE PPK Pszichológiai Tanácsadás Tanszék szervezésében előadó szakemberek. Ma László Noémi és Gerencsér Dóra avat be minket az élménypedagógia módszereibe, valamint abba, fedik-e ezek egymást a tanácsadásban használtakkal. Előadóink, hogy bevonják a közönséget, egy saját élmény megosztásával kezdik az abszolút élményalapú estet.
Noémi nemrég megmászta az Olympost egy barátnőjével. A csavar a történetben a 2000-2200 méteres emelkedés, és a menedékház, amit csak akkor lehetett elérni, ha nem fordulnak vissza félúton, és félútról már nincs visszaút. Nem fordultak vissza. Noémi viszont rosszul mérte fel maradék erejét, így a felerősödő szélben, éjszakába nyúlóan kellett menetelniük, hogy elérjék a menedéket. Sem visszakozni, sem megállni nem volt már lehetőség. És itt történt meg a komfortzóna-átlépés. Noéminak ki kellett találnia valamit, hogy képes legyen végigcsinálni azt az utat, amire képtelennek tartotta magát. Énekléssel, a lépései számolgatásával, sztorizgatással és egyéb módszerek segítségével sikerült átlendülnie a holtponton, és végül felértek a házig. Dóra egy expedícióról szóló történetet oszt meg velünk, ahol az elengedést volt kénytelen megtanulni egy olyan partnernek „hála”, aki sem térképet olvasni, sem a megadott időbeli koordinátákhoz tartani nem tudta magát.
Előadóink történetei után pedig nekünk is meg kell osztanunk valamit. Egymással. „Fordulj a melletted ülőhöz, és mesélj neki egy olyan esetről, amikor át kellett lépned a komfortzónádat!”
Most, hogy közösen átléptük a rettegett kényelmi zónánkat, Noémi megkér minket, asszociáljunk, és dobjuk be a közösbe, mi jut eszünkbe az élménypedagógiáról. Tapasztalat, természet, adrenalin, izgalom, játék, összetartás, tanulás… érkeznek a válaszok mindenünnek. Minden válasz helyes, de hogy abszolút bele tudjunk helyezkedni a témába, kapunk egy kis vizuális ingert is egy videó formájában, amelyen az Outward Bound Romania egyik programjának összefoglalóját láthatjuk (Élmények iskolája). És most, hogy megalapoztuk az estet érzékletes benyomásokkal, jöhetnek a tények.
Az élménypedagógia hatásmechanizmusát több ábrán keresztül mutatják be előadóink. Egyik ezek közül a Komfortzóna-modell, amit fentebb láthattok. Ezen kívül megismerkedünk a Tölcsér-modellel és a Kolb-ciklussal is. A lényeg minden modell/módszer esetében az élménytől eljutni a fejlődésig. Hogyan kivonatolhatjuk és építhetjük be mindennapjainkba az akár extrém helyzetben szerzett tapasztalásainkat? A hangsúly nem a gyakorlaton magán van, hanem azon, hogy szerzett élményeink hogyan vezetnek majd el minket a fejlődéshez, vagyis hogyan lesz az élményből végül tanulás.
Élmény. Reflexió. Fejlődés.
Mit mondanak erről az említett modellek? A tölcsérmechanizmus esetében a “Mi történt? Mi volt ebből lényeges? Hogyan tovább?” kérdéseket kell feltennünk magunknak, míg a Korciklus egy spirálisan elképzelhető, soha le nem álló folyamat, melyben a cselekvés – reflektív felismerés – általánosítás – aktív kísérletezés köreit futtatjuk le újra és újra.
Fontos tények:
- Az élménypedagógia a fokozatosság elvén működik. Nincsenek konkrét elvárásai azt illetően, mikor minek „kell(ene)” megfelelned.
- Különböző modelljei a tervezést segítik elő: hogyan lehet kimozdítani a komfortzónából, de nem átlökni a pánikzónába a résztvevőket, azaz hogyan tarthatóak a tanulási zónájukban.
- Az élménypedagógiai folyamatokat összehasonlítva más módszerekkel azt találták, hogy előbbi során elért változás maradandóbb, jobban beépül a személyiségbe,
- …mert az élménypedagógiai folyamatok egyszerre mozgósítják a testi, emocionális és kognitív funkciókat. Aki ilyenben vesz részt, az 100%-osan van jelen.
A TERMÉSZET MINT ESZKÖZ…
…hatása a kognitív funkciókra igen pozitív, legyen szó egy hétvégi túráról vagy csak egy kertben eltöltött délutánról. Mit is tud pontosan az anyatermészet? Megtapasztalhatjuk odakinn tetteink azonnali következményeit, a megszokottól eltérő környezetben lehetünk, megnöveli a fókuszunkat. Akik átérzik a természethez való intenzív kapcsolódást, azok rezilienciaszintje jóval alacsonyabb, vagyis ugyanazt a stresszt jobban kezelik, mint mások. A természet egyértelmű, nem kell túlmagyarázni, azaz odakinn nincs szükségünk absztrakciós képességünkre. Amire viszont van, az az, hogy képesek legyünk új utakat találni az önkifejezésre, feladataink megoldására (amiket például egy élménypedagógiai folyamat kíván tőlünk). A természet szuperképessége ezen felül, hogy kikapcsolja akaratlagos figyelmünket, ezzel párhuzamosan pedig beindítja az akaratlan figyelés funkciónkat.
Miről van szó pontosan? Az akaratlagos figyelem az a képességünk, melyet gondolkodás, érvelés, vizsgákra készülés közben használunk. Hátránya, hogy képes „lemerülni”. Vele szemben az akaratlan figyelem egyfajta testi figyelem, ami már egy erdei séta alkalmával is be tud kapcsolni: önkéntelenül is figyelünk a kövekre, ágakra, hogy ne essünk el, ne sértsük meg magunkat. Miközben pedig ebben az állapotban vagyunk, akaratlagos figyelmünk kikapcsol, és pihen. Képesek vagyunk újratölteni ezt a funkciót, akárha resetet nyomnánk neki az agyunkban.
És mi van a mobilokkal?!
Erre a kérdésre Noémi csak annyit válaszol, volt egy kamaszokból álló csoportjuk, akiknél eleinte lehetetlennek tűnt a digitális világról való leválást elérni. Azonban az első valódi élmény után olyan mélyen bevonódtak, hogy a telefonok maguktól eltűntek. Dóra praktikusabb megoldásként javasolja, hogy lefedettség nélkül helyre kell eseményt szervezni, ha teljesen biztosra akarunk menni. Én szeretném hinni, hogy létezik minden esetben az a mindent felülíró hatás, ami leválaszt minket az online létmódról…
Élménypedagógia vs tanácsadás:
- Mindkét módszer mindsetje fejlődésfókuszú.
- Középpontjukban a tanulás és a készségfejlesztés áll, az erőforrások mobilizálása.
- Jelmondatul felírhatnánk: A készségek elsajátíthatóak, az erőforrások mobilizálhatóak!
- Kérdésük: Miben vagy te most jó?
- Eltérnek azonban például a közvetlenség terén. Ez az ÉP-munkában sokkal jelentősebb, hiszen nem egyszer napokat töltenek el intenzív együttlétben a facilitátorok a csoportjukkal egy erdőben, ahol együtt kell végezniük mindent.
- Az ÉP jelszavai: csoportmunka, közös feladatmegoldás, fokozatos terhelés.
- Az ÉP bizonyos folyamataiban a facilitátor „hátrébb lép”, csak a „teret tartja”, egyfajta biztonsági hálóként van jelen. Hagyja, hogy a csoportdinamika működésbe lépjen.
- Az ÉP-re jellemző, hogy az észlelt kockázat magas, a tényleges azonban alacsony. Ez a challenge by choice működésmód, ami arra biztatja a résztvevőket, hogy bevállalják a magasabb kockázatúnak érzékelt helyzeteket. (Kulcsfontosságú elemük, hogy a facilitátorok úgy tervezik meg ezeket a helyzeteket, hogy valódi kockázat ne legyen bennük, vagyis a csoport minden tagja biztonságban legyen.)
MAGAMVADON
A Magamvadon a BIOM saját fejlesztésű programja, amelyben kulcsfontosságú a naplóvezetés. Mielőtt még üres lapokra gondolnánk, megtudjuk, itt egy strukturált, terápiás jellegű füzetről beszélünk. Ha a 9 hónapos folyamat alatt végig vezetik a résztvevők, segítségével könnyebben rögzíthetik benyomásaikat, élményeiket, ötleteiket, tanulásaikat.
A folyamat számokban így nézne ki: kb. 3/4 év, 2 fő szakaszra oszthatóan, 12 fiatal, 18 csoportos alkalom, 6 túra, 3, a csoport által megtervezett és kivitelezett program, 2 expedíció és 1 napló, amely végigkíséri mindezt. De kiknek is „készül” a Magamvadon vagy bármely élménypedagógiai módszerre épülő folyamat? Noémi, Dóra és Alapítványuk elsősorban gyermekotthonokban élő kamaszok segítésére hozta létre a BIOM-ot, hogy élménypedagógiával fejleszthessék a gyerekek önálló, sikeres élethez szükséges képességeit. Általánosságban azonban elmondható: a módszer alkalmazható és hatékony már 8-10 éves kortól. A kamaszokat kihívások elé állítja, az idősebb korosztályoknál pedig hatásfoka megsokszorozódik, hiszen akiknél már kialakult az önreflexió képessége, azok még hatékonyabban fejlődhetnek általa.
És hogyan foglalhatnánk végül össze az élménypedagógiai folyamatok lényegét? Célja a résztvevők jövőképének fejlesztése. Megmutatni, hogyan lehet egy álomból terv, egy tervből pedig megvalósítható folyamat. Megmutatni és megtanítani, hogy mindig lehet újratervezni és új célokat kitűzni.
*
A BIOM Alapítványról, amit Gerencsér Dorka, Vámosi Edit és László Noémi alapítottak, innen tudhattok meg többet!
Az esemény az ELTE PPK Pszichológiai Intézetében került megrendezésre. Ezen az oldalon lejjebb görgetve tájékozódhattok a következő előadásról is!
*
Ha érdeklődtök az élménypedagógia iránt, a következő oldalakon tudtok bővebb információt szerezni és/vagy élménypedagógiai képzésben részt venni.
Kiemelt kép forrása: pexels.com.
Képek: BIOM Alapítvány fb oldala.
Infografika: a szerző.
