„Álarcokat hordunk, édes barátom” – konferencia Cholnoky Viktor 150. születésnapja alkalmából

2018. május 4-5-én a XVIII-XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék és a Klasszmagyar Műhely konferenciát rendezett ELTE BTK-n Cholnoky Viktor 150. születésnapja alkalmából. A konferenciára alapszakos, mesterszakos, osztatlan tanárképzésben és doktori képzésben részt vevő hallgatók jelentkeztek előadónak.

A konferencia alapvető témája az ismerős ismeretlenség volt. Olyan előadások hangzottak el, amelyek valamilyen 19. századi vagy századfordulós irodalmi műhöz, illetve alkotóhoz kapcsolódtak. A konferencián kiemelt hangsúlyt fektettek Cholnoky Viktor műveire, irodalmi szerepére, születésének 150. évfordulója alkalmából.

A konferencián Szilágyi Márton tanszékvezető tartott nyitó beszédet, amelyben kiemelte, hogy az alkalom azért is figyelemre méltó, mert eddig még nem tartottak konferenciát Cholnoky megemlékezésére. A kétnapos konferencián öt szekció 15 előadását hallgathatták meg a nézők. Az első szekcióban kiemelt hangsúlyba került a századforduló irodalma. Nagy Hilda kutatásában a betegség tematikája mentén rajzolt fel árnyaltabb képet Cholnoky Viktor szövegeiről. Balogh Gyula az előadásában Krúdy néhány ifjúkori novelláját elemezte, és az azokban fellelhető vallásos viselkedésminták nyomainak vallásszociológiai szempontú vizsgálatára vállalkozott. Karácsony Szilvia kutatása Molnár Ferenc mára elfeledett szövegeit mutatta be annak a szempontnak a mentén, hogy hogyan jelent meg Budapest ezekben a művekben. A második szekció a kevésbé ismert művek témáját járta körül. Arany János Rózsa és Ibolya című alkotásáról Kovács Teréz Klaudia tartott előadást. Arany ebben a művében egy népmese átdolgozására tett kísérletet. Az előadás fő kérdésfeltevése az volt, hogy hogyan tért el az író az eredeti mesemenettől, illetve hogy milyen mesetípusba tartozhat a mű. Farkas Nikolett kutatása azt a témát járta körül, hogy hogyan jelenik meg Sobri Jóska alakja Nagy Ignác Magyar Titkok című alkotásában. A harmadik szekció első előadója Fazekas Júlia volt, aki Jókai divatlapokban megjelent novelláival foglalkozott térpoétikai szempontból. Pintér Kitti a Szerelem bolondjai című Jókai regény interpretációját osztotta meg a közönséggel, amelyben az írás és a beszéd kérdése került fókuszba. Kiss Andrea Kriszta ugyancsak egy Jókai regényt, A tengerszemű hölgy-et választotta kutatási témájául. A regényben megjelenő autobiografikus elemek elhelyezésének módját vizsgálta, illetve azoknak a referencialitás szerinti kronológiai pontosságát vagy pontatlanságát.

A konferencia második napján két szekció került megrendezésre. Az első szekció a Szerzői Álarcok témáját járta körül. Buday Bálint Soma a balladaszerző Tolnai Lajosról tartott előadást, Bocsik Balázs pedig Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényét interpretálta. Veszely Anna ugyancsak Mikszáth-témát választott, az alkotó „álarcos íróságát” bemutatva. A konferencia utolsó szekciója az Álarcos elbeszélők címet kapta, amelyben négy előadó mutathatta meg kutatómunkájának eddigi eredményeit. Posta Andrea Lermontov Stossz című elbeszélését elemezte, körüljárva a szöveg intertextuális utalásait. Pnyakovics Levente előadása az individuum elbeszéltségének kérdését járta körül Cholnoky László Bertalan éjszakája című alkotásában. Madari Diána elemzésében Czóbel Minka Pókhálók című novellája került bemutatásra, amelyben a műben megjelenő női alakok és szereplehetőségeik váltak számára érdekessé. Az utolsó előadó én, Santavecz Anita voltam,  ugyancsak egy Czóbel Minka novella interpretációját mutattam be, arra keresve a választ, hogy hogyan jelenik meg a vizualitás a műben.

Az esemény lezárásaként a szervezők köszönetet mondtak az előadóknak, a szekcióvezetőknek és a közönségnek, és bejelentették, hogy a konferencián elhangzó előadásokból kötet megjelentetését tervezik. A konferencián remek témajavaslatok hangzottak el, az előadók igényes tudományos kutatómunkát végeztek, a szekcióvezetők és a közönség pedig további javaslatokkal segítette az előadók munkáját.