Március 13-án a Kelet Kávézóban mutatták be a Sic Itur ad Astra frissen megjelent Deviancia címet viselő 66. számát.
A Sic Itur as Astra 66. számának bemutatóján Czoch Gábor (ELTE BTK) moderálásával Takács Erzsébet szociológus (ELTE TáTK), Erős Ferenc szociálpszichológus (MTA TTK) és K. Horváth Zsolt társadalomtörténész (ELTE BTK) beszélgetett a kötetről és annak helyéről a tudományos világban.
A rendezvény elején Czoch Gábor, aki igazi tagja sosem volt, de már a harminc évvel ezelőtti alapításakor ott „sertepertélt” a szerkesztőség körül, egyesével röviden ismertette a kötetben található tanulmányokat, recenziókat, külön kiemelve Lászlófi Viola, Nagy Zsófia és Trádler Henrietta „Fajtalanság”, pszichoanalízis és bűnelkövetés a Tanácsköztársaságban: F. Gy. esete címre hallgató erősen felnőtt tartalmú forrásközlését, valamint Luc Boltanski A valóság a VALÓSÁG ellen című szövegének fordítását, amelynek jelentőségét Takács Erzsébet is hangsúlyozta, ugyanis elmondása szerint a francia szociológus munkái közül még igen kevés az, amit magyarul is olvashatunk. Sőt, Takács Erzsébet állítása szerint Boltanski olvasása korántsem könnyű, viszont a Sic Itur ad Astrában most megjelent írása, amely a krimi és a szociológia hasonlóságát vizsgálja, kiváló bevezetést biztosíthat Boltanski világába.
A négy külön szekcióval, fejezettel (1. Szexuális másság; 2. Gender és bűnözéstörténet; 3. „Kétes elmeállapotok”, lelki normalizálás; 4. A társadalom peremén túl) rendelkező kötet tartalomjegyzéke ezen a linken érhető el: sicitur.blog.hu
Takács Erzsébet a Boltanski-szöveg mellett három tanulmányt kívánt külön kiemelni: Szécsényi Mihály, Nagy Zsófia és Lászlófi Viola munkáját. Ezek közül is Lászlófi Viola A munka mint az elmebetegségek gyógymódja? Megalkuvás és útkeresés a pszichológiában és pszichiátriában Magyarországon az államszocializmus első évtizedeiben című tanulmányát tartotta a legérdekesebbnek, amely kiválóan rávilágít arra, hogy a munka hogyan lehetett egyszerre ideológiai takaró és pszichoterápiás eszköz is.
A beszélgetőpartnerek szinte teljesen egyetértettek abban, hogy szükséges lett volna egy előszót helyezni a kötet elejére, amelyben definiálták volna a deviancia fogalmát, ugyanis – ahogy K. Horváth Zsolt megjegyezte – a deviancia fogalmának mindig politikai tétje van.
Szó esett még történettudomány és pszichológia kapcsolatáról. K. Horváth Zsolt – akitől korántsem áll távol a tudományterületek határmezsgyéjén való kutakodás – szerint ebben az esetben két olyan tudomány találkozik, melyek módszertanilag és ismeretelméletileg nem hasonlóak, és van és lehet köztük közeledés, de mégsem tekinthetjük evidensnek és magától értetődőnek ezt a jelenséget.
A beszélgetés utolsó kérdése volt, hogy Mennyire van egyedül a Sic Itur ezzel a témával?
K. Horváth Zsolt itt hívta fel a közönség figyelmét arra, hogy nincs egyedül, hiszen a Replika új száma, a Test, lélek, társadalom is hasonló tematikával jelent meg. Mint hangsúlyozta, a két szerkesztőség között tudomása szerint nem történt egyeztetés, az egyezés csak a véletlen műve, ám lehet, hogy mégsem annyira véletlen.
De ebbe a halmazba beleilleszthető a Korall Szexuális másság és kirekesztés című száma is – ahogy azt a Korall folyóirat főszerkesztője említette.
Czoch Gábor zárásként jegyezte meg, hogy a Sic Itur ad Astra 66. számának sok más mellett az is nagy előnye, hogy egészen a 18. századig nyúlik vissza, így az olvasó a deviancia fogalmáról széles időintervallumban tájékozódhat.
