Forradalom női szemmel – Szendrey Júlia naplója

Március 15-e kapcsán általában a Nemzeti Dalt szavaló Petőfi jut eszünkbe. Az egymással harcoló férfiak kerülnek általában fókuszba. Hol marad a női perspektíva? Szendrey Júlia naplóját olvasva elénk tárulhat az, hogy milyen lehetett nőként átélni a forradalmat és annak következményeit.

Szendrey Júlia levelezését, naplóját és második férjéhez írott utolsó levelét Mikes Lajos és Dernői Kocsis László tette közzé és dolgozta fel. (Dernői Kocsis László – Mikes Lajos 1930.) Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és haláloságyán tett vallomása (Genius, Budapest). A Szendrey-hagyaték a mai napig sincs megfelelően feldolgozva, Júlia írásainak nincsen kritikai kiadása, naplóit és leveleit válogatásban olvashatjuk, a Mikes által megkezdett programnak nem akadt folytatója. Az 1830-ban kiadott szöveg érdekes diskurzív keveredést mutat, egyszerre napló, életrajz, levélgyűjtemény. Ezen írások 1930-ban válnak először hozzáférhetővé a nyilvánosság számára. A kiadással Dernőiék tudatos program végrehajtásába kezdtek bele, expressis verbis fogalmazzák meg azt a gesztust, hogy céljuk Szendrey alakját pozitív fénytörésbe helyezni. Szerették volna átformálni a közvélemény Júliára nézve nem túl hízelgő ítéletét.

Szendrey Petőfivel való kapcsolata miatt már a kezdetektől megítélhetővé vált. Petőfi nagyszabású imázsalkotó tevékenységgel élt, megmozdulásait követte a sajtó, ő maga publikált olyan szövegeket, amelyekkel kiszolgáltatta magát a közvélemény számára és hírbe hozhatta magát a sajtóban. Petőfi udvarló tevékenységét is lekövethetővé tette a sajtóban ezzel pedig a Szendreyvel való belsőséges kapcsolatát publikus kontextusba helyezte. Petőfi és Szendrey alakja „irodalmivá” vált már életük során abban a tekintetben, hogy különböző szövegek, történetek keringtek róluk, amelyek sokféle változatban éltek, átformálódtak. Szendrey naplójának közlése különös gesztus, hiszen a személyes, prototipikusan belső használatúnak felfogott műfaj a hivatalos, publikus szövegtérbe került. Petőfi átírta Júlia szövegeit, és ezért az életében megjelent naplórészletek inkább közös alkotótevékenység eredményeként foghatóak fel. Ehhez kapcsolódik a kor emancipációs törekvéseinek kulturális kontextusa. Ekkor kezdett formálódni, hogy a nők milyen írói szerepeket ölthetnek magukra. A nőre kezdetben az irodalom területén mint laikusra tekintettek.

Szendrey életében kiadott naplórészletei önreprezentációs jelleggel bírnak, és Petőfi imázsalkotó tevékenységéhez köthetőek. A Petőfi-arculat szerves részét képezi az a feladat, hogy nemcsak egy Petőfi-alakot kell megalkotni és reprezentálni, hanem a hozzá tartozó nőét is. A szabadságharc alatt Szendrey a „nagy hazafias költő” feleségének szerepébe avatódott. Petőfi és Petőfiné a forradalmi időszak ideális párjának és a magyar öntudat megtestesítői lettek. Petőfi eltűnése, halála után Szendrey „A honvéd özvegyének” szerepébe avatódott. Arany János azonos című versében szólt az asszonyhoz. Szendrey alakjához ekkor a feltétlen tisztelet és a gyász kötődött. Második házassága a sajtó kiemelt témája volt, Arany János egy versében meg is rótta az asszonyt, mert szerinte nem tisztelte eléggé Petőfi emlékét. A Horvát Árpáddal kötött házasságban végül megromlott a viszony. 1867-ben eldöntötte, hogy elköltözik Horváttól. A sajtó végigkövette az események alakulását, és Júlia alakját negatív fénytörésbe helyezték. A válás ekkoriban szokatlan tettnek számított, a helyzetet pedig még jobban elmélyítette, hogy az asszony kezdeményezte. A korban komoly viták zajlottak a válás kérdéséről, ami az egyház dogmáját sértette. Júlia halála után az asszony alakja negatív emlékként élt a kultúrában. Ezen megítéléssel próbált leszámolni a Dernői-féle kiadás.

A kép forrása: mek.oszk.hu

A kép forrása: mek.oszk.hu

A kiadás Bethlen Margit grófnő előszavával kezdődik, amelyben Szendrey mint „Szegény királykisasszony. Szegény, árva, elátkozott királyleány” jelenik meg. Júlia regényes életrajzát Derbői Kocsis László írta meg. A „Júlia megvédi emlékét” című alfejezet Szendrey megítélését tárgyalja. A kiadók közlik Arany János és Petőfi elveszett kéziratait, reflektálnak a filológiai problémákra. Ezután közlik Júlia (válogatott!) naplójegyzeteit és Júlia utolsó levelét, amelyben a férjéhez szól. A kiadók nemcsak a szövegeket közlik, hanem interpretálják, kontextualizálják, jegyzetekkel látják el azokat. A „nyers” szövegek közlése is válogatás alapján történik, megjelenésük egy koncepciót szolgál. A kiadásban képeket is közölnek. A szöveg kultusztörténeti megközelítésben is olvasható.

Szendrey fiatal korától kezdve írta naplóját egészen haláláig. Rendszeresen jegyezte le gondolatait. A naplóban prózai jegyzetek és hosszabb szövegek találhatóak, azonban a prózaszöveg gyakran lirizálódik. A romantika kedvelt képei, metaforái elevenednek meg a sorok között. Petőfivel való házassága után a szövegekben gyakran jelennek meg Petőfi-versekhez hasonló részletek. Érdemes összevetni Petőfi alkotásait a naplóval, mert feltételezhetően intertextuális kapcsolatok mutathatóak ki a szövegek között. A napló erőteljesen „irodalmi” jellegű, akár fikciós szövegként is olvasható, nyelvi megformálását tekintve erősen kapcsolható a Fanni hagyományaihoz. Szendrey gyakran reflektál saját érzéseire, ugyanakkor az érzelmi áradás okát nem jelöli meg. A szövegekben megszólalhat az autentikus női hang. Szendrey belső világáról ír és a hiányzik a külső környezet deskripciója, vagy a mindennapok történéseinek említése. Őszintén vallja meg Petőfihez fűződő szerelmét. Reagál a korabeli emancipációs törekvéseket érő kritiákra és foglalkoztatja a férfi és a nő viszonya, társadalomban és irodalomban betöltött szerepe.

A napló közlése után Szendrey Térey Marival való levelezését olvashatjuk. Térey Mari a Károlyi grófok nagykárolyi inspektorának, Térey (Flekl) Gábornak leánya, Szendrey Júliának egyik legjobb barátnője volt leánykorában. A barátnők 1845-től 1848-ig rendszeresen leveleztek egymással. A szoros kapcsolatot jelzi, hogy beavatták egymást kölcsönösen legszemélyesebb érzéseikbe. Térey Marinak nagy szerepe volt Petőfi és Júlia szerelmi ügyének döntő fázisaiban. Térey Mari 1857-ben hunyt el. Férje, Kovács Eduárd, 1890-ben a Petőfi Társaságnak ajándékozott a Szendrey Júliával folytatott levelezés darabjai közül. Filológiai probléma azonban, hogy a férj kitörölte a levelekből az egyes családi vonatkozású passzusokat. Júlia leveleinek teljes megértéséhez Térey Mari leveleire is szükség van, ezen dokumentumokat Júlia levelesládája őrizte meg az utókornak. A levelekben sok az érdekes új adat: például végigkövethetjük Petőfi és Júlia kezdetben ébredező, majd szenvedéllyé erősödő szerelmét. A levelek információt adnak Júlia leánykori életére és szüleinek családi életére vonatkozóan is.A levelezésből kiderül, hogy Júlia harcot folytatott szüleivel Petőfiért, és Térey Mari is nagy szerelmi csalódást élt át, ő is szüleivel került szembe, hasonlóan Júliához. Végül Mari szülei elszakították egymástól a szerelmeseket. Térey Mari leánykori szerelme, a Kornélnak nevezett fiatal zongoraművész, akit a nagykárolyi inspektorék kitiltottak házukból, az akkor 25 éves – idősb Ábrányi Kornél volt. Így Térey Mari levelezése a magyar zenetörténetet érdekli első sorban.

A válogatott levelezés közreadásán kívül a kiadásban helyet foglal egy fikciós szöveg, a Petőfi özvegye, amelyet Dernői Kocsis László írt meg. Ennek az „életrajzi”-nak nevezett résznek a témája az 1849-től haláláig, 1868-ig tartó időszak. Dernői mint írja „források felhasználásával” készítette a szöveget és „A forráskutatás munkáját és a források kritikai feldolgozását dr. Mikes Lajos végezte”.

Kiemelt kép forrása: mek.oszk.hu