Írástudók felelőssége – tudosítás a Lukács-vitáról

Lukács György tevékenysége kapcsán rendezett kerekasztal-beszélgetést a DOSZ Filozófiatudományi Osztálya. A rendezvényen fölmerülő kérdések és válaszok árnyalni igyekezték a teoretikus megítélését, problematizálták a lukácsi kétarcúságot, és kitértek munkásságának szélsőséges megítélésére.

Az eseményt Szabados Bettina (ELTE BTK PhD) moderálta, a vitán Karácsony András és Fehér M. István egyetemi tanárok, Takács Ádám egyetemi adjunktus és Radnóti Sándor professor emeritus vettek részt.

Az első kérdés Lukács életművének aktualitására vonatkozott: Lukács túlhaladott-e, elavult kérdésnek minősül-e elméleti tevékenysége? Válaszát elsőként Radnóti Sándor fogalmazta meg, s álláspontjával a beszélgetés résztvevői kivétel nélkül egyetértettek: miszerint Lukácsot világszerte a huszadik század legjelentősebb filozófusai közt tartják számon, a róla szóló diskurzus termékeny, izgalmas (Takács Ádám mindezt alátámasztva – és rákérdezve a magyarországi recepcióra, illetve annak hiányára – számos példát hozott neves külföldi szerzőkre, akik érdekeltek a lukácsi filozófiában). Ezen a ponton hangzott el először a poroszlói tizedeltetés „vádja”, „ténye”, „politikai folklórja” is, amely a Lukács köré összpontosuló megítélésbeli problémák alapköve. Karácsony András ehhez hozzáfűzte, hogy Lukács csak mint karakter túlhaladott, illetve, hogy a morális dekadencia, az erkölcsi megkérdőjelezhetőség semmilyen esetben sem írhatja rá magát meg az intellektus kiválóságára.

Lukács György filozófus. Kép forrása: MTI

Lukács György filozófus. Kép forrása: MTI

A következő kérdés Lukács korszakolásához kapcsolódott: a korai és a kései műveinek differenciálhatóságáról, megítéléséről esett szó. Radnóti Sándor részletesen kifejtette a fiatalkori szövegek nem egységes, neokantiánus, neohegeliánus vonatkozásait, marxizáló irányzatait, beszélt a bolsevik-fordulatról, illetve a hatvanas évek főművéről, Az esztétikum sajátosságáról, amelynek érdekessége, hogy Lukács fiatalkori gondolatmenetei is föllelhetőek benne. Fehér M. István és Karácsony András egyetértettek abban, hogy a Lukácsról szóló diskurzus során nem szorítkozhatunk a figura kizárólagos filozófus voltára, hiszen politikai aktivistaként, gyakorlati emberként is működött, illetve művészetelméleti, irodalomelméleti- és kritikai szövegeket is írt. Karácsony András megjegyezte azt is, hogy szerinte Lukács kései munkásságára egyfajta „részleges vakság” jellemző a 20. századi szellemi teljesítmények értékelésekor.

A későbbiekben szóba került Lukács történelmi szerepvállalása, és a Lukács-szobor kapcsán megfogalmazott Akadémiai állásfoglalás ügye. A továbbiakban beszélgetésben részletesen kitértek poroszlói eseményekre, a katonák kivégzéséhez kapcsolható ellentmondásos tudományos érvekre és eredményekre. Takács Ádám a kérdéskör kapcsán a legfontosabbnak a lukácsi terror-fogalmat találta, mely szerint az ideológiai szempont Lukács narratívájában legitimálja az erőszaktevést, a gyilkosságot.

A diskurzus során fölmerült az a kérdés is, hogy volt-e akkora politikai hatalma Lukácsnak, hogy B-listázhasson, elhallgattasson jelentős írókat, gondolkodókat? (Többek között előkerült Hamvas, Kerényi Károly, és Nemes Nagy Ágnes neve is.)

Kép forrása: Doktoranduszok Országos Szövetsége Filozófiatudományi Osztály Facebook oldala

Kép forrása: Doktoranduszok Országos Szövetsége Filozófiatudományi Osztály Facebook oldala

Végezetül a kerekasztal-beszélgetés lezárásaképp a közönség kérdéseket intézhetett a résztvevőkhöz, az élő közvetítés pedig (amely megtekinthető a Doktoranduszok Országos Szövetsége Filozófiatudományi Osztály oldalán) lehetővé tette, hogy az online hallgatóság is elmondhassa véleményét.

A beszélgetés utolsó momentumaként Szabados Bettina végső kérdése hangzott el, melyben a Lukács-kutatás lehetséges perspektíváira kérdezett , illetve Lukács aktualizálhatóságára.

Fehérvári M. István a rendszerváltás teoretikus földolgozásához javasolta Lukács munkásságának vizsgálatát, hiszen kulcsfontosságúnak tartja a 20. század történelmének megértéséhez, míg Radnóti Sándor egy intellektuális biográfia megírását vetette föl.

A kerekasztal-beszélgetés tehát hiánypótló módon rávilágított a Lukács-kutatás felmerülő (és egyelőre feledésbe merült, vagy érdektelennek tartott) kérdéseire, és valamelyest átláthatóbbá tette a gondolkodó körül sűrűsödő problémákat.

Kiemelt kép forrása: Doktoranduszok Országos Szövetsége Filozófiatudományi Osztály Facebook oldala