Normalisták a Collegiumban – élő hagyomány / Normaliens au Collège Eötvös : une tradition vivante

Az Eötvös József Collegium 2017. december 5–6-án, Aurélien Sauvageot halálának évfordulóján Normalisták a Collegiumban – élő hagyomány / Normaliens au Collège Eötvös : une tradition vivante címmel francia–magyar nemzetközi konferenciát rendezett.

Az 1895-ben alapított Eötvös József Collegium (EC), az ELTE legrégebbi szakkollégiuma, amely a párizsi École Normale Supérieure mintájára (ENS) jött létre, a kezdetektől szoros kapcsolatot ápolt a francia anyaintézménnyel. Ennek a régi, de mai napig aktívan működő és szakmailag kiemelkedő kapcsolatnak köszönhetően rendezték meg 2017. december 5-6-án a Normalisták a Collegiumban – élő hagyomány / Normaliens au Collège Eötvös : une tradition vivante című konferenciát. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével S. E. Éric Fournier, Franciaország magyarországi nagykövete, Borhy László, az ELTE rektora, valamint a Budapesti Francia Intézet mostani és korábbi igazgatója, Frédéric Rauser és François Laquièze.

A kétnapos rendezvény részleteit, az előkészületi munkálatokat, a Collegium működését és a sokszínű a francia- magyar kapcsolatot Egedi- Kovács Emese, a Collegium egykori diákja, jelenlegi oktatója és a konferencia főszervezője mutatta be. Az alábbiakban a vele készült interjút olvashatják. Az interjú elején a Tanárnőt a Collegiumhoz kapcsolódó személyes tapasztalatairól, később az intézmény jelenlegi működéséről kérdeztem. Ezt követően a francia-magyar kapcsolatokról beszéltünk, míg végül áttértünk a konferencia részleteinek bemutatására.

Mesélne az EC-ben töltött éveiről?

2004 és 2008 között voltam az Eötvös Collegium „bejáró”[1] hallgatója, a Klasszika-filológia Műhely tagjaként alakult ki a jelenleg is tartó szoros kapcsolat, kötődés a Collegiumhoz. Nagyon jó volt collegistának lenni, úgy gondolom, hogy mi nem a Collegium általi plusz terheket érzékeltük, sokkal inkább egy védőhálóként működött az intézmény. Latin szakosként nagyon sok segítséget kaptunk a tanárainktól, illetve egymást is tudtuk segíteni, rengeteget tanultunk együtt, a műhely tanulócsoportként is működött. Nagyon sok olyan órát tudtunk hallgatni, olyan dolgokat tanulni, amelyekre az egyetemi tanulmányok során nem volt lehetőség. Emlékszem, még fiatal collegistaként kötelezően kellett látogatnunk Madas Edit paleográfiai kurzusát, és valahogy úgy hozta az élet, hogy jelenleg én is ezzel foglalkozom – idézte fel jókedvűen. Hozzátette, hogy nagyon hálás neki és a Collegiumnak is, hogy mindezeket a lehetőségeket megkapta.

Hogyan épült fel az Ön egyetemi évei alatt a collegiumi oktatás?

A latin szakosoknak minden félévben kettő vagy három kötelező kurzusuk volt, rendszerint ezek közül az egyiket egy külföldi vendégelőadó tartotta. Voltak olyan órák, melyek kiváltották a benti, egyetemi kurzusainkat, de jellemzően ezek az egyetemi tanulmányokat kiegészítő kurzusok voltak.

Mesélne arról, hogyan alakult a szakmai pályafutása a diploma megszerzése után?

Az ELTE-re először francia szakosként kerültem be, ott az úgynevezett „gyógylatin” órán ismerkedtem meg a latinnal. Akkor határoztam el, hogy latin szakra is felvételizni szeretnék, így azt később kezdtem el. Az Eötvös Collegiumba a latin szakkal felvételiztem, mindeközben a francia képzést már befejeztem és elkezdtem a doktori tanulmányaimat. Miután ledoktoráltam, a Francia Tanszék tudományos segédmunkatársaként dolgoztam, ezt követően kerültem a Collegiumba, mint a Byzantium Központ tudományos munkatársa. Gyakorlatilag az EC-vel a kapcsolat folyamatos volt, csak egy idő után diákból tanárrá váltam. A Byzantium Központban kutatóként is dolgozom, emellett francia és latin nyelvórákat, illetve francia és filológus hallgatóknak francia középkori és bizánci irodalommal foglalkozó szemináriumokat tartok a Collegiumban.

Mesélne arról, hogy milyen általános elvek mentén működik az Eötvös Collegium?

A Collegium az alapítása óta mindig a tehetséges diákokat, elsősorban a vidékieket karolta fel, de természetesen szívesen fogadunk budapesti hallgatókat is, akik „bejáróként” vehetnek részt a Collegium munkájába. A Collegium mindig is egy nagyon érdekes hely volt, rengeteg értékes, tehetséges ember járt és jár ide. Úgy gondolom, hogy itt semmit sem lehet rutinból csinálni, mindig figyelni kell arra, hogy mi az, amivel a leginkább tudjuk segíteni ezeket a tehetséges hallgatókat. Én is erre törekszem, akár szemináriumi, akár nyelvórát tartok: azt csináljuk, ami a leghasznosabb, amivel a leginkább tudok segíteni. Nyelvtanításnál a cél, hogy a hallgatók minél hamarabb egy biztos, jó és használható tudás birtokába jussanak. Hogyha egy mondatot kellene kiemelnem, akkor azok Eötvös Loránd szavai lennének: „…csak annak a tanárnak tanulói haladnak igazán, aki maga is halad.” Nagyon fontos gondolatnak tartom, magam is mindig ezt tartok szem előtt, hiszen rendkívül fontos, hogy a tanár maga is intenzíven haladjon előre a kutatómunkában, ebből tud a diákoknak adni.

A Collegium milyen módon segíti elő a hallgatók fejlődését?

Egyfelől a szakmai műhelyek minden félévben kurzusokat hirdetnek meg, másfelől a Collegiumban egyedülálló módon ingyenes és kötelező nyelvórák működnek az A.L.F.O.N.S program keretein belül. Nem véletlen ez a névadás, minden betű egy nyelvet jelöl. A collegiumi nyelvkínálat az évek során bővült, jelenleg a collegisták hat nyelv, az angol, latin, francia, olasz, német és spanyol nyelvek közül választhatnak. A collegistának, amikor elkezdi a tanulmányait az Eötvös Collegiumban, választania kell egy nyelvet, melyből három év után nyelvvizsgát kell tennie. Kötelező a nyelvoktatás, de egyben óriási nagy lehetőség is, mellyel hála az égnek tudnak is élni a collegista hallgatók.

A francia nyelvoktatás kiemelkedő szerepet tölt be az EC életében. Mesélne ennek okairól?

A Collegium a párizsi École Normale Supérieure mintájára lett alapítva, az anyaintézménnyel való kapcsolat az alapítás óta szoros. Nagyon fontos, hogy mindig is érkeztek az ENS-ből lektorok, akik a francia szakos hallgatóknak tartottak, tartanak órát és emellett a francia nyelvoktatásba is bekapcsolódnak: az első évben magyar oktatóval tanulhatnak francia nyelvet a hallgatók, a második évtől már a lektorral megosztott órákat látogathatnak.

A diákoknak ezen kívül milyen lehetőségeik vannak a nyelvtudásuk elmélyítésére?

Szintén nagyon fontos célkitűzés, hogy aki szeretne, annak legyen lehetősége Franciaországban tanulmányokat folytatni, az ENS-szel van Erasmus keretegyezményünk, illetve más franciaországi egyetemekre is jelentkezhetnek a hallgatók. Nagy öröm, hogy többször is volt arra példa, hogy hallgatónk akár egy év nyelvtanulás után franciaországi egyetemen végzett egy-két félévet.

Ennek a kapcsolatnak az egyik megnyilvánulása a december 5–6-i konferencia. Mesélne a konferenciáról?

A konferencia címe Normalisták az Eötvös Collegiumban – egy élő hagyomány. Különleges esemény volt, a konferencián részt vettek volt lektoraink, az ENS-ből érkeztek hallgatók és doktoranduszok, jelen volt Nathalie Koble, az ENS tanára, aki ezen felül a nemzetközi kapcsolatokért is felel, és akivel több, mint tíz éve szoros szakmai kapcsolatot ápolunk. Viszont ami ennél még fontosabb, hogy a konferencián elsősorban olyan collegista hallgatók vettek részt, akik a franciát mint idegen nyelvet tanulják. A konferencia előadói tehát a legkülönfélébb tudományterületekről érkeztek, a legtöbben valóban teljesen kezdő szintről indultak, és egy-két év nyelvtanulás után francia nyelven tudtak a kutatásaikról beszélni, előadást tartani. A konferencia nagyon érdekes volt, az interdiszciplináris jelleg erősen dominált, mindannyiunk számára érdekes volt ennyiféle kutatási beszámolót meghallgatni. Fontos, hogy a konferencia megnyitóján nem csak a párizsi ENS képviseltette magát, hanem a francia diplomáciai testületek képviselőit is vendégül láthattuk. A konferencia megnyitóján Borhy László rektor úr mellett S. E. Éric Fournier, Franciaország nagykövete, Frédéric Rauser, a Francia Intézet jelenlegi és François Laquièze, az Intézet korábbi igazgatója is részt vett. Azt gondolom, hogy nagyon fontos és jótékony hatású, hogy a francia diplomáciai szervek ilyen nagy figyelemmel fordulnak a Collegium felé.

A konferencia dátuma is jelentős, mesélne erről?

Aurélien Sauvageot, a Collegium talán legismertebb lektora, ezen a napon, december 5-én hunyt el. A megnyitón megemlékeztünk Szabics Imre Tanár Úrról is, aki szintén a Collegium kiemelkedő személyisége volt, nekem személyesen tanárom is. Azt hiszem, az előbb említett idézet rá tökéletesen igaz: kiváló és fáradhatatlan kutató volt, aki minden erejével támogatta a diákjait, a rendelkezésükre állt.

A Tanárnő említette, hogy elsősorban olyan hallgatók vettek részt a konferencián, akik itt kezdték a francia nyelv tanulását. Tudna mesélni a konferenciára való felkészülés folyamatáról?

A felkészülési időszak nagyon szép példája annak, hogy a Collegiumban milyen gyümölcsöző az együttes munka, milyen nagymértékben tudják egymást segíteni a diákok. A résztvevők saját maguk lefordították az előadásuk szövegét, ezt követően a Collegium francia szakos hallgatói, Csizmadia Kinga és Horváth Janka Júlia segítették nyelvileg is tökéletesíteni az előadások szövegét. A végső lektorálást Coline Ferrarato, a Collegium jelenlegi francia lektora végezte. Mindannyian segítettük a collegistákat abban, hogy begyakorolhassák az előadásukat, hogy mindenki a lehető legjobb formájában, magabiztosan tudjon kiállni és megtartani a francia nyelvű előadást.

Ön volt a konferencia főszervezője. Hogyan zajlott a konferencia?

A szervezésben többen segítettek, volt olyan collegista, Kovács István, akik kintről koordinálta a munkálatokat. Nagy öröm volt, hogy a volt lektorainkat is vendégül láthattuk. Azt láttam rajtuk, hogy ők is örülnek a viszontlátásnak, illetve annak, hogy újra a Collegium falai között lehetnek. A konferencia első napja az ünnepélyes megnyitóval kezdődött, ezután pedig különféle ülésszakok követték egymást. Tematikus elrendezésben szerveztük meg a konferenciát, nagyon gazdag volt a program. Az első napot egy fogadás zárta, illetve a második napon még három szekcióval folyatódott a rendezvény.

Milyenek a konferenciával kapcsolatos visszajelzések?

Nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett. Francia részről óriási volt a meglepetés, hogy ennyien tanulnak és beszélnek jól franciául. Külön nagy meglepetés volt mind a diplomaták, mind a normalisták számára, hogy nagyrészt olyan hallgatók vettek részt a konferencián, akik nem francia alapszakos hallgatók. Jól tudjuk, hogy mára az angol vált a „lingua franca”, azaz a „közlekedőnyelv”, ezért is örülök, hogy a palettát szélesíteni tudtuk. Az egyik titkos reményem, hogy azok, akik részt vettek most a konferencián, kellő bátorítást kaptak ahhoz, hogy ne rettenjenek meg egy nemzetközi konferenciától, illetve kedvet kaptak ahhoz is, hogy a későbbiekben ne csak angol, hanem esetleg francia nyelven is tartsanak előadást.

Hogyan értékeli a konferenciát?

Nagyon büszke voltam mindenkire, aki részt vett a konferencián. Borzasztóan örültem, hogy sikerült együtt megcsinálnunk… együtt döntöttük el és együtt vittük véghez. Mindenkinek rengeteg sok munkája van ebben és csak azt tudom mondani, hogy nagyon- nagyon büszke vagyok mindenkire, aki itt részt vett ezen a rendezvényen.

Lesz valamilyen produktuma a konferencián elhangzott előadásoknak?

Remélem, hogy írásban is megjelennek majd a konferencián elhangzott előadások, tervezünk kötetet kiadni. Egyelőre még korai lenne azt mondani, hogy ezzel hagyományt teremtettünk, és hogy lesz következő alkalom is, de reménykedünk.  Abban is bízunk, hogy hátha ez a francia példa másoknak is meghozza a kedvét és más műhelyek is vállalkoznak egy hasonló konferencia megszervezésére.

[1] Az Eötvös József Collegium „bejáró” és „bentlakó” státuszra vesz fel hallgatókat. A bentlakó diákok általában vidékiek, a Collegiumban szállást is biztosítanak nekik, míg a bejáró státuszú hallgatók a legtöbb esetben budapestiek. A szakmai munkában státusztól függetlenül minden hallgató ugyanolyan módon vesz részt.