A Genfi Egyetem tudósai a kétéves kutatásukat követően megdöbbentő eredményt közöltek: a föld felszínén található édesvizű tavak sokkal nagyobb mértékben felelősek az üvegházhatású metángáz termeléséért, mint azt korábban bárki gondolta volna.
Dr. Daniel F. McGinnis vezetésével két éven keresztül figyelték az Aargau kantonban fekvő Hallwil tó gázkibocsátását. A korábbi ismereteink alapján metán a természetes vizekben elsősorban az oxigénszegény közegekben keletkezik, és a felszín felé vezető útja során nagyrészt el is tűnik még a vízben az oxidáció miatt. Szerencsére ilyen rétegek a vizek alsó részén találhatók, tehát az általuk termelt metán nagy része nem jut a légkörbe – gondolták eddig.
A csapat 2015 és 2016 között mérte a tó metánkibocsátását, és ez a mennyiség sokkal nagyobbnak bizonyult, mint ami a fenti folyamattal megmagyarázható lett volna. További kutatások kimutatták, hogy a tóból közvetlenül a légkörbe kerülő metán 90%-a a vízfelszín felső 5 méterében keletkezik, annak ellenére, hogy a légmozgások és áramlatok miatt oxigéngazdag közegről beszélünk.
Miért is fontos számunkra ez egyáltalán? A globális felmelegedés már senkinek sem jelent újdonságot, aki kicsit is hisz a tudományos eredményeknek. Így azt is tudhatjuk, hogy az üvegházhatású gázok az egyik fő okozói ennek a folyamatnak, amelyek légköri arányuk alapján sorrendben a következők: vízgőz, szén-dioxid, metán, felszínközeli ózon és dinitrogén-oxid. Azonban a környezetre gyakorolt hatásuk nem arányos az előfordulásukkal, és ezért fontos a metán, ugyanis 28-szor erősebb üvegházhatású gáznak számít, mint az arányaiban egyébként jóval gyakoribb szén-dioxid.
A vízből a légkörbe jutó metán jelenségét az óceánokban is megfigyelték, azonban érdekes módon annak 1000-szer kisebb hatása van. Így – bár a világ vízfelszínének nagyobb részét óceánok teszik ki – mégis az édesvizek felelősek a Föld metántermelésének ⅕-éért. Napjaink másik nagy metánkibocsátásért felelős faktora nem más, mint a szarvasmarha. A marhák bélgáza ugyanis rengeteg metánt tartalmaz, ami komoly veszélyt jelent az ökoszisztémára. Ez a kutatás így többek között a marhahús fogyasztásának visszaszorítása érdekében (is) küzdő vegánoknak, illetve az alternatívaként rovarhúst ajánlóknak is rendkívül rossz hírt jelent, hiszen küzdelmük jóval kisebb szegmensét érinti a környezetszennyezés visszaszorítására irányuló mozgalomnak. Hogy lássuk, mekkora is a különbség: a vizsgált svájci tó felszíne 10 négyzetkilométer, és 25 tonna metánt bocsát a légkörbe évente – ez mintegy 240 marhából álló csordának felel meg.
Hogy mi okozhatja az édesvízi metántermelést, arról a kutatók egyelőre csak hipotézisekkel bírnak. Az egyik ilyen elméletük szerint az algák lehetnek felelősek a folyamatért. Kiemelnek még oxigénszegény közegeket, amelyek egyfajta ,,metáninkubátorként’’ működhetnek. Más elméletek szerint azt a baktériumot, amelyik a metán lebontásáért felelős, mielőtt az a légkört elérné, a felszíni rétegben található fény gátolja a működésében. A végső konklúzió azonban még messze van. McGinnis szerint: ,,A tavak felszíni vizeiben keletkező metán valószínűleg több tényező összességének eredménye, és talán nem is baktérium állítja elő. Egy másik, még ismeretlen folyamat mellékterméke lehet.’’
Források: swissinfo ng.hu 24.hu britannica.com nature.com dronestagr.am
