A Filozófiai Doktoriskola Etika és Politikai Filozófia Progamja október 19-én konferenciát tartott Benjamin Constant francia filozófus születésének 250. évfordulójának alkalmából az ELTE BTK épületében.
Benjamin Constant a svájci Lausanne-ban látta meg a napvilágot 1767 októberében. A francia és hugenotta családból származó férfiú Bajorországban és Skóciában folytatta tanulmányait, majd élete során bejárta Európát, így huzamosabb ideig élt Franciaországban, Svájcban, Németországban és Nagy-Britanniában.
Részt vett a francia politikai életben 1815-től, melynek egyik legkiválóbb szónokaként vált ismertté a nemzetgyűlésben. Élete során több rendszer bukását és a társadalom gyors átrendeződését kellett megélni, amit azóta az elmúlt századok egyre gyakrabban hoztak. Politikafilozófiájának egyik központi kérdése az egyén és a társadalom viszonya körül forgott, melyet a 1789-ben kitört francia forradalom áltál kifejtett óriási hatások visszafordíthatatlanul befolyásoltak. A hatalom legmagasabb szintű gyakorlását a polgárok összességének működésében látta. Ugyanígy a szabadság mibenléte is kiemelt szerepet kapott munkásságában. Egyik fő műve, a A régiek és a modernek szabadsága a régi és új rendszerek összevetésével keresi a választ számos kérdésre.
A könyv kapcsán – többek mellett – Hörcher Ferenc, az MTA Filozófiai Intézetének vezetője A városi republikanizmus mint a régiek és modernek szabadágának ötvözete címmel tartott előadást. A felvezetést a Constantra ható, és őt értelmező filozófusok bemutatása képezte. A skót Adam Ferguson, akit Constant élőben hallhatott edinburghi tanulmányai során például úgy vélekedett, hogy az egyéni szabadság a kereskedő társadalmak létrejöttével került előtérbe, s noha az állam, mint intézmény erősödik a helyi lokális közösségek rovására teszi azt. Francia kontextusban például Rousseau-val mondtak ellent egymásnak, méghozzá a Társadalmi szerződés tekintetében is, melyet Constant valójában a zsarnokság eszközévé válásának tartott. Kortársa Pierre-Paul Royer-Collard is úgy vélte, hogy a forradalmi hév sok mindent kisöpört, ami életképtelen volt, ám a közösségeket túlságosan gyengítette az individuumok oltárán. François Guizot Constanthoz hasonlóan úgy tartotta, hogy a társadalmi átalakulások a helyi erők veszteségét jelentette, mivel túl erős volt a ,,feudális bomlás’’, amit ő atomizációnak nevezett.
Így jutunk el Benjamin Constant gondolatmenetéhez, mely a személyes lokálpatrióta élményeihez kapcsolódik – noha bejárta egész Európát – a svájci Lausannehoz, ahol született. Az arisztoteliánus hagyományokból kiindulva a ,,család, város, állam’’ tagozódást a korszakban a hiányosnak látja, nincs köztük átmenet. Pedig ezek föderalizmusából épülhet fel a lokálpatriotizmus, és egy egészséges egyén-társadalom viszony. Mikor az egyén nem az állam, hanem egy szűk közeg felé elkötelezett. Ebből látható, hogy Constant egy olyan kozmopolita volt, aki visszatért a ,,világból’’ a gyökereihez. Meg is született az új Franciaországba a decentralizált politikai hatalom gondolata. Az egyén túlzott szabadsága és lokális közegnélkülisége kapcsán felhívta a figyelmet, hogy ,,lássuk a veszteségeket az individualizmus túlnövése kapcsán’’. Ennek feloldásához a nemzeti, de a helyi (megye, város), nem szuverén, de mégis szabad döntéshozatalát tartotta lényegesnek. Nem csak a városok, de a vidék önállóságának visszanyerése is fontos, a helyi önkormányzatiság helyi kötődése, hiszen valójában ők ismerhetik meg az ottani viszonyok mibenlétét, nem egy központi állami igazgatás.
A helynek a történelmi emlék, illetve a közösségeket teremtő és megtartó szerepét is fontosnak tartotta. A helytörténet összekapcsolja az embereket, és az közösséget teremet, melynek alapja továbbra is a család, ami szeretetközösség. Ehhez szükséges egy régi-új logika, amely nem válogat vagy-vagy közösség és egyén között, hanem a megfelelő arányban, egymás rovására menése nélkül működhet együtt a kettő. Így lehet visszaállítani a szabadság tiszteletben tartásával a régi jót.
A korabeli Franciaország helyzetét Constant kiábrándítónak látja, ahol az elidegenedés a fő probléma. Szabad, de atomizált a társadalom, ahol az emberekben nincs kötődés. Ezért szükséges a lokális autonómiák visszaállítása, ahol a helyi szokások biztosítják a kötődési közeget, ám mégsem fordulnak vissza a múltba, a közérdek-helyi érdek kettősségének figyelembevételével. Mindezeket egybevetve az igazi kérdés tehát, hogy hogyan fér meg a helyi identitás az államival, és egyáltalán képes-e egy ennyire központosított társadalom identitást adni az egyénnek? És ez jelen korunkra vetítve is igen fontos kérdés!
Ahogy Hörcher a kérdésfeltevéskor frappánsan felelte ,,budai gyerek vagyok, annak minden előnyével és hátrányával’’ – utalva ezzel arra is, hogy fontos egy helyi identitás, amit az állam nem tud megadni, és amire az emberekben valódi igény van.
Az egész napos konferencia számos oldalról közelítette meg Constant életművét. Vallásfilozófiai, önéletrajzi, politikai és más filozófusokkal való összevetése és értelmezésének tükrében, olyan neves előadók által, mint Ludassy Mária, Marosán Bence, Hahner Péter, Kovács Ilona, Olay Csaba, Orthmayr Imre és Miklós Tamás.
Kiemelt kép: institutcoppet.org
