Olimpiai élmények után világbajnok remények

Kapás Boglárka és Telegdy Ádám sok mindent megéltek már együtt. Mindketten részt vettek a 2016-os riói olimpián, ahonnan Bogi bronz éremmel tért haza. A világbajnokságon nagy reményekkel ugrottak vízbe. Eközben pedig a jövőt is építgetik, jelenleg pszichológiát tanulnak, Bogi az ELTE, míg Ádám a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatója. Az út vége messze van, ezért másban is szívesen kipróbálnák magukat. Az úszókkal a világbajnokság előtt beszélgettünk.

Igaz, neked távoli emlék, de sokaknak csak álom az olimpia. Milyen élményekkel tértetek haza?

Kapás Boglárka: Én már a harmadik olimpiámon vettem részt, de most először éreztem azt, hogy mintha egy család része lennék. A hangulat remek volt mind az olimpiai faluban, mind pedig az uszodában, szinte felrobbant a helyszín: remek élmény volt. Az már csak egy plusz volt, hogy éremmel jöhettem haza. Utólag belegondolva maradt bennem egy kis hiányérzet, mert ha még pár tizedet tudok javítani, akkor két éremmel jöhettem volna haza, de így is nagyon boldog vagyok, hogy sikerült érmet nyernem. Főleg hogy egy olyan napon, amelyiken Márton Anita és Hosszú Katinka is. Anita ere3dményét az interneten láttam, de pont találkoztunk a faluban, és így tudtunk egymásnak gratulálni.

Telegdy Ádám: Nekem ez volt az első olimpiám. Az úszással annyira nem vagyok elégedett, sajnos a felkészüléssel voltak kisebb gondjaim, ezért nem hozhattam ki magamból a maximumot. Hatalmas élmény volt azokkal a versenyzőkkel találkozni, akiket előtte csak televízióból nézhettem. Nagy motivációt jelentett például Michael Phelpsszel egy medencében bemelegíteni. A legjobban mégis a hangulat nyűgözött le. Hosszú Katinka 200 m hát ezüstje és Cseh Laci hármas holtversenye után nyert Bogi újabb érmet. A magyar csapat aznap eksztázisban tört ki.

Sokat lehetett hallani, hogy nem megfelelő a szervezés, ti mit tapasztaltatok belőle?

K.B.: Szerencsére komolyabb problémánk nem volt, a buszról lehetett látni a nagy készültséget, katonákat és harckocsikat.

T.Á.: Az olimpiai falut fegyveres őrök védték. Legtöbbször a falu és az uszoda között ingáztunk, és a tengerparton is egyszer voltunk, így nem volt semmilyen gondunk.

Hazajöttetek az olimpiáról, de már a vb-re kellett készülni, tudtatok-e pihenni? Illetve milyen volt újra edzésbe állni?

K.B.: Az olimpia után nagyjából 3 hetet tudtam pihenni. Ki kellett kapcsolnom, hogy új erővel tudjam elkezdeni a szezont. Idén először indultam világkupa futamon, érdekes volt látni, hogy kevesebb edzésből is jól lehet úszni. A téli rövidpályás szezon sajnos nem sikerült túl jól, betegség miatt nem tudtam elindulni a vb-n. Amit jobban sajnálok, hogy ez által a 4×200-as gyors váltó sem állhatott rajthoz. A világbajnokság után két hét pihenőt kaptam. A budapesti vb-re január óta készülök, sok edzéssel és edzőtáborral. Magyarországon főleg Hódmezővásárhelyen, külföldön pedig Floridában és Thaiföldön is három hetet voltam.

T.Á.: A program nekem is hasonlóan alakult, azzal a különbséggel, hogy a rövidpályás szezon kifejezetten jól sikerült. A világbajnokságra sikerült kijutnom és a váltóval is döntőt úszhattam. Az edzőtáborokat illetően, amíg Bogiék Floridában, mi Mexikóban voltunk. A válogatottal pedig már együtt voltunk Thaiföldön és egy pár napja jöttünk haza Hódmezővásárhelyről.

Mikor úsztátok meg a vb szintet, és miben indultatok a vb-n?

4K.B.: Az olimpiai időeredményemmel sikerült kvalifikálnom magam, de véglegesen az országos bajnokság után dőlt el, hogy min fogok indulni.

T.Á.: Én az olimpia előtt lévő kvalifikációs versenyen úsztam meg a legjobb időmet. Nálunk 200 méteres hátúszásban volt nagy harc a csapatba kerülésért, hiszen az ob-n többen is esélyesek voltunk, de minden számban csak ketten indulhatnak a világbajnokságon. Így Bernek Péter és én voltunk azok, akik képviselhették a magyar színeket ebben a számban. 200 méteres vegyes úszásban volt még „A” szintem. Végül úgy alakult, hogy nem indultam el, de a  férfi 4×200 méteres gyors váltóban úszhattam.

 Pár nappal a világbajnokság előtt  hogy éreztétek magatokat?

K.B.:  Érdekes, hogy akárcsak az olimpia előtt, most is úgy érzem, hogy egy kisebb hullámvölgybe kerültem, amin igyekszem minél hamarabb túllendülni. 10 éve dolgozom együtt Balassa Leventével, aki sokat segít, és megnyugtat akkor is, ha nehezebb időszakon megyek keresztül. Ádámmal az uszodán kívül is beszélgetünk, megosztjuk egymással a tapasztalatinkat, így könnyebb, hogy megküzdjünk a mindennapi nehézségekkel. A szüleimmel és a testvéreimmel is nagyon jó a kapcsolatom, ők is minden mellettem állnak.

T.Á.: Én úgy érzem, hogy jó formába tudok kerülni a világbajnokságra, jól sikerült a felkészülés. Igyekszünk egymásnak segíteni egymásnak azzal, hogy megbeszéljük az edzéseket, ha jól sikerült azért, ha pedig kevésbé akkor pedig azért. Otthonról én is sok segítséget kapok, szinte az egész családom sportol vagy sportolt, így ha bármi gondom van, tudok tőlük tanácsot kérni.

A világbajnokság előtt indultatok-e még versenyen?

DSC_9703K.B.: Igen, indultunk még pár versenyen. A napokban rendezték meg a Budapest Bajnokságot az új Duna Arénában. Szerettem volna mindenképpen kipróbálni a medencét, és felmérni a körülményeket, továbbá Rómába mentem a Sette Colli elnevezésű versenyre.

T.Á.: Nekem is ez volt a program. Azzal a különbséggel, hogy én még Róma előtt Franciaországba utaztam el egy versenyre.

Milyen az új uszoda, milyenek voltak az első tapasztalatok?

K.B.:  Én már március óta ott edzem, igaz nem a versenymedencében, hanem az egyik bemelegítő medencében, hogy a világbajnokságon legyenek azért új élmények. Fontosnak tartom, hogy ne úgy menjek a versenyre, mintha hazajárnék. Az uszoda maga lenyűgöző. Nehéz szavakba önteni, ami ott várja az embert.

T.Á.: Én még csak mint látogató voltam ott, körbejártam az egész uszodát, a lelátóra is felültem. Megdöbbentő látvány tárult elém. Biztos vagyok benne, hogy júliusban remek hangulat lesz majd az uszodában.2

Milyen érzés lesz itthon versenyezni? Arról hallottatok, hogy ELTE-s szurkolócsapat is készül a döntőkre nektek?

 K.B.: Ez egy olyan dolog, amit egyelőre elképzelni sem tudunk. Én már 2010-ben versenyeztem hazai közönség előtt Debrecenben, de a két helyszínt vétek lenne összehasonlítani. Az is rendkívül sok erőt adott, és borzasztóan elveztem, hogy ennyien szurkoltak nekünk, de azért ez egy kicsit más lesz. Az egyetlen nehézséget, talán az okozza, hogy nincs meg az a rutin, ami egy külföldi versenyen, hogy kiutazunk, elfoglaljuk a szállást, vagy először próbáljuk ki az uszodát. Ezek most kimaradnak, és a formaidőzítést kicsit másképp kell alakítani, de szerintem ezzel nem lesz baj. Nagyon örülök, hogy lesz ELTE-s szurkolócsapat. Remélem szép eredményekkel tudom meghálálni a sok szeretetet amit tőlük kapok.

T.Á.: Én leginkább az olimpiai élményekre tudok támaszkodni, az ott tapasztaltakhoz képest talán csak annyi lesz a különbség, hogy remélhetőleg rengeteg magyar szurkoló is kinn lesz, ami plusz erőt fog majd adni úszás közben.

Milyen vb célokat fogalmaztatok meg?

K.B.:  Elsősorban magamat szeretném legyőzni, és a maximumot kihozni. Ha már egyéni csúcsot úszom, és ez érmet is jelent, akkor már elégedett leszek magammal. (Bogi pont lecsúszott a dobogóról.)

T.Á.:  Én is főleg egyéni csúcsokban gondolkodom. Életem legjobbját szeretném úszni, élvezni a versenyt és hazai közönség úszni egy jót, ha úgy adódik, hogy még a jó időeredményhez esetleg egy döntő is párosulna, akkor úgy érzem, sikeres volt a verseny. (Ádám 200 méter háton kilencedik, a 4×200 méteres gyorsváltó tagjaként tizedik lett.)


201705untitled-016

Hogyan képzelitek el a vb utáni életet?

T.Á.: A 2018-as év úszó szempontból egy kicsit könnyebb lesz, hiszen „csak” egy Európa-bajnokság vár majd ránk, illetve egy rövidpályás vb az év végén. Ezért én szeptembertől szeretnék inkább a tanulmányaimra koncentrálni. Egyrészt azért, mert már két félévet halasztottam, másrészt pedig a tanulás kicsit kiszakít az úszás monotóniájából. A tokiói olimpia a cél természetesen, szeretnék majd rajthoz állni, de ahhoz még sokat kell edzeni, hogy ez sikerüljön. Hosszabb távon, ha majd elvégzem az egyetemet, szeretnék sportpszichológusként tevékenykedni, illetve nagyon érdekel a média világa: ezt a lehetőséget is szeretném kiaknázni, és nem csak hobbiként gondolni rá.

K.B.  Én szeretek egy dolgot maximálisan végig csinálni, ezért én is inkább az úszásra koncentráltam. A cél nekem is a tokiói olimpia, addig mindenképpen szeretnék még úszni. Az úszáson kívüli életben pedig szeretném én is befejezni a sulit, de egyelőre elég távoli célnak tűnik.  A sporttól sem szakadnék el teljesen. Szívesen foglalkoznék kisgyermekekkel.

Az interjú a világbajnokság előtt, júniusban készült. Gratulálunk a versenyzőknek, és sok sikert kívánunk nekik a jövőben!