A tudományos pályára készülő hallgatók közül sokakban megfogalmazódhat az az elképzelés, hogy milyen jó lenne egyszer az előadói pulpituson állni vagy az oktatói asztal másik oldalára kerülni, illetve a kutatói munka mellett az egyetemen tanítani. A felsőoktatási munkában való részvételnek azonban sok fokozata és ezeknek megfelelő követelményrendszere van.
A magyar felsőoktatás oktatói munkakörei törvényben meghatározottak, és hierarchikusan épülnek egymásra. A négy szint alulról felfelé haladva a következő: tanársegéd, adjunktus, főiskolai, illetve egyetemi docens, majd végül a főiskolai, illetve egyetemi tanár. Fontos megjegyezni, hogy a törvényi alapkövetelményeket az egyes egyetemek szigoríthatják, kiegészíthetik, erre láthatunk példákat az ELTE Szervezési és Működési Szabályzatában is.
Ahhoz, hogy valaki felsőoktatási intézményben tanítson hazánkban, minimum mesterfokozat szükséges. A mesterképzés elvégzése után tehát az oktatni kívánó hallgató pályázhat az esetlegesen meghirdetett tanársegédi állásokra. Viszont csak akkor nyerhet felvételt a pozícióba, ha a doktori tanulmányait már megkezdte. Továbbá, a fent említett joggal élve, az egyetemünk elvárja a tanársegédektől többek között az önálló alkotómunkát, az egyetemi szakmai közösségben való részvételt, a rendszeres publikálást magyar és idegen nyelven is, illetve hogy a 4 éves doktori képzést maximum 8 éven belül fejezzék be.
Doktori tanulmányai végeztével a követelményeket teljesítő tanársegédet 3 éven belül adjunktusi fokozatba kell átsorolni. Az adjunktus természetesen már nagyobb oktatói gyakorlattal és a tudományos életben való jártassággal rendelkezik. Azonban a tanársegédi, valamint az adjunktusi követelmények egy lényeges ponton különböznek: az adjunktusnak törekednie kell a habilitáció megszerzésére.
A habilitáció tulajdonképpen az egyetem által végzett alkalmassági vizsgálat, ahol a habilitálni kívánt személy előadói és oktatói képességét, valamint tudományos teljesítményét bírálják el. A habilitáció megszerzése vízválasztó az egyetemi oktató pályafutásában, hiszen az ELTE-én kötelező a habilitáció a következő, docensi fokozat eléréséhez. Az adjunktus-docens szint között jóval nagyobb a különbség, mint a tanársegéd-adjunktus munkakörök közt. A habilitált egyetemi docens saját maga hirdethet szemináriumokat az általa összeállított anyaggal. Nemcsak a saját kutatási területének, hanem az ehhez tartozó tantárgycsoport teljes és átfogó ismeretével is rendelkezik. Előmeneteléhez elvárják tőle a kezdeményező, irányító részvételt mind az egyetemi, mind a tudományos életben. Továbbá feltételnek szabják a doktori képzésben részt vevő tagok munkájának mentorálását, hazai és nemzetközi konferenciákon való részvételt, új kutatási eredmények publikálását – akár önálló kiadásban is. Összefoglalva kijelenthető, hogy a habilitált egyetemi docens a „tudós ember” kifejezést teljes mértékben lefedi, mindamellett – ahogy azt a cikk elején említettem – nem ez a legfelsőbb állás.
A felsőoktatási oktatói munkakörök csúcsa az egyetemi tanári pozíció. Ezt bizonyítja, hogy az egyetemi tanárokat a munkakörük elnyerése után a köztársasági elnök nevezi ki. 12 év oktatói tapasztalat vagy annak hiányában a habilitáció és az MTA doktora cím együttes birtoklása alapvető követelmény ennek a szerepkörnek a betöltéséhez, így nem túlzunk, ha kijelentjük: a cím mögött iskolateremtő tudományos életpálya áll.
Bár az oktatói pályafutás élére jutni rendkívül időigényes folyamat, ha tényleg tudományos pályára készülünk, és van érzékünk az oktatáshoz, érdemes belevágni, hiszen a szakmai karrier során elért eredményeink azok, amik által eljuthatunk a tanársegédi alkalmazásból az egyetemi tanári állásig.
Források:
2011. évi CCIV törvény a nemzeti felsőoktatásról. Elérhető online: net.jogtar.hu (Utolsó letöltés: 2017. 09. 26. 15:48)
Az ELTE Szervezési és Működési Szabályzata. Elérhető online: elte.hu/ (Utolsó letöltés: 2017. 09. 26. 15:50)
Kiemelt kép: ELTE Online
