Modern világunk szinte már mindennapos része lett a repülés. Több ezer méter magasan suhanunk át kontinensek felett és váltunk időzónákat. A fapados járatok indítása óta már nem csak a gazdagok kiváltsága a repülés, hanem egyre többen juthatnak el potom pénzekért a hőn áhított célállomásra. A gyakorlottabb repülők terpeszkedve, szunyókálva, a félősebbek pedig körmüket rágva, idegesen várják a landolást, de valószínűleg egyikük sem gondol bele, mit is tesz testükkel a repülés.
Az emelkedés miatti légnyomáscsökkenés hatására csökken a szervezet oxigén ellátottsága, így felhalmozódnak a tökéletlen égés végtermékei. Ezt testünk négyezer méterig képes kompenzálni mélyebb, szaporább légzéssel és magasabb pulzusszámmal, de négyezer méter felett már kritikus tünetek jelentkezhetnek és hétezer méternél a magassági halál is beállhat. A magassági betegség tünete lehet akár bágyadtság, álmatagság, de feltűnően jó közérzet is. A legtöbb ember számára nem véletlenül ismeretlen a magassági betegség, ugyanis a közforgalmi repülőgépek túlnyomásos kabinnal működnek, amelyeket a technika segítségével 1500-2600 méternyi magasságnak megfelelő nyomásra állítottak be.
Az utastérben mesterségesen beállított nyomás ellenére is érzékeli szervezetünk a légnyomáskülönbséget, mely leginkább a fülünkre lehet hatással. Normális körülmények között szervezetünk képes a leszálláskor létrejövő különbséget kiegyenlíteni, de orrsövényferdülés vagy megfázás esetén már jelentkezhet fülzúgás, szúró fájdalom és füldugulás. Éppen ezt megelőzve, a légutak szabaddá tétele miatt osztogatnak az utaskísérők mentolos cukorkát a landolás megkezdése előtt.
Talán meglepő lehet, de a nyomáskülönbség ízlelésünkre is hatással van. A német Fraunhofer-Gesellschaft kutatói 2010-ben felfedezték, hogy a repülőgépen utazók harminc százalékkal kevésbé érzik a sós és édes ízeket, mint normális körülmények között. Ezzel ellentétben az ízlelőbimbóink sokkal érzékenyebbek a savanyú ízekre és az úgynevezett umami ízre. Az umami a négy alap íz melletti ötödik íz, melynek érzékelő receptorai az egész nyelvünket beborítják. Más kutatások szerint a repülőgép hangereje is befolyásolja az ízérzékelést. Míg hangzavarban az édes és sós ételek ízetlenebbé válnak, addig az umami ízlelése felerősödik. Ennek a következménye lehet az, hogy meglepően sokan választják az amúgy nem túl népszerű paradicsomlevet a mozgóbüféből.
Akik nem a fapados járatokat koptatták, talán észrevehették, hogy a repülőgépeken vetített limonádé filmek miatt gombóc lesz a torkukban és elérzékenyülnek. A London-Gatwick repülőtéren végzett felmérés során a férfiak 15%-a és a nők 6%-a állította, hogy képesek olyan filmeken is sírni a repülőgépen, amelyeken otthon nem hatódnának meg. Annak ellenére, hogy a témában még nem végeztek kutatásokat, magunk is rájöhetünk a fokozott érzékenység lehetséges eredetére. Már a felszállást megelőzi pár óra idegeskedés a becsekkolás, a csomagok feladása és az idegőrlő várakozás miatt, és akkor még szilárd talajon sétálhatunk. Aztán egy furcsa és hangos fémhengerben, a repülő nagyságától függően akár több száz emberrel együtt az égbe emelkedünk. És persze ott vannak a tipikus utasok, a rettegők, akik rémtörténeteket mesélnek, a síró gyerekek, a székrugdosók, a hányósok, a terpeszkedők, akiknek aztán napestig köhécselhetsz. Az egész olyan, mint egy szürreális, álomszerű buszút tízezer méterrel a föld felett. Persze ilyen körülmények között kinek van energiája azon elmélkedni, vajon mi történik a testével…
Források: BBC, HáziPatika, Melanie Metz: Vileg smakeljk. In: Quest. 2015/08.
