Mi az a „testi térkép”?

Legutóbbi cikkünkben bemutattuk, hogy hogyan lett a tetoválás alsó-munkásosztálybeli szokásból divatos önkifejezési formává. Ezúttal a tetoválás hagyományos funkcióit tekintjük át, és megvizsgáljuk, hogyan változtak az idők során.

5DJCXdVJbafedc464c8355ff8e2a-3384865-Esmat_Sakulok_shows_off_his_body_tattoo_design_from_the_Mentawai-a-7_1451983331832Az emberiség öltözködik: legyen szó az iparvárosok lakosságának ruházatáról, bennszülött kultúrák testfestéséről, vagy bármilyen más társadalomról. Az öltözködés elsősorban azért fontos, mert védi a testet a külső ingerektől. Másrészt viszont rengeteg – viselőjére jellemző – kódot tartalmaz, amely kódok jelentései függenek az adott társadalomtól.

Ki, miért tetovál?

Míg a mai tetoválásokat általában az egyéniség kifejezőeszközeként használják, addig a törzsi tetoválásoknak inkább szakrális feladata van: sokszor kötődnek rítusokhoz, ranghoz, jelezhetnek felnőtté válást stb. Számos antropológus szerint ezeknél a kultúráknál a tetoválás erősíti a közösség összetartását, egymás azonosítását, vagyis a test társadalmi szervezetté válik – Boglár Lajos szavaival élve ezt „testi térképnek” nevezzük. Fontos, hogy a tetoválás fájdalmas folyamat, amivel az egyén elkötelezettségét fejezi ki a közössége mellett.

Ibolya Tibor szerint a tetoválás ősi funkciói a következők:

  • a test díszítése
  • a társadalmi rang vagy „az abban bekövetkezett változás” kifejezése
  • a csoporthoz tartozás megjelenítése
  • félelemkeltés

Ma is nagyon népszerűek a maori tetoválások, amelyeket eredetileg arra használtak, hogy társadalmi rangot jelöljenek: a rabszolgák például nem viseltek tetoválást.

A kajapó indián kultúráknál a testfestés kétségtelenül ruhaként szolgál: testfestés nélkül meztelennek érzik magukat. Ezen felül megkülönböztető jelzésként használják a hajukat is, mindenkinek egyéni, személyes hajviselete van. A testfestéssel jelzik a korukat, nemüket, társadalmi státuszukat, családi szerepüket stb.

Nem csak a tetoválás gyökerei kereshetők ezekben a kultúrákban, hanem más testmódosítási eljárásoké is, például a piercingeké: vannak olyan őserdei törzsek, ahol a férfiak nyelvét átszúrják.

Mi változott?

Napjainkban tehát egészen más céllal készülnek tetoválások, viszont Kris Hirschmann szerint ma is fellelhetőek olyan közösségek, amelyek a fent felsorolt társadalmakhoz szeretnének hasonulni. Ezek a „modern primitívek”, akik hagyományos tetoválással és a testfestéssel szeretnék önállóságukat létrehozni a modern korban.

A ruházatunkról rengeteg dolog leolvasható: anyagi helyzet, kor, nem stb. Utóbbinak legegyszerűbb példája az esküvői viseletek. Az öltözethez hasonlóan a tetoválás is működhet társadalmi jelzésként. Utalhat anyagi helyzetre, mivel ma egy nagy felületű, igényesen elkészített tetoválás meglehetősen drága.

A tetoválás beépült a divatba is: egyrészt beolvaszt, másrészt megkülönböztet. Georg Simmel „leszivárgáselmélete” alapján a divat fentről lefelé, a módosabb társadalmi rétegektől terjed az alsóbb osztályok felé. A tetoválásoknál fordított helyzetről van szó: sokáig az alsóbb társadalmi rétegekhez kötődött (matrózok, bűnözők stb.), viszont ma már azon túl, hogy  a mainstream kultúra részévé vált, utalhat arra,  hogy viselője tehetős.


tattoo-removal-4-largeMegbánt tetoválás

Érdekes, hogy a tetoválás kötődhet a felnőtté válás beavatási rítusához. Ugyanakkor napjainkban kifejezetten gyakori, hogy a tinédzserkorban készült tetoválásokat megbánja a viselője. Ekkor felmerül az igény, hogy valamilyen módon eltávolítsák. Emellett a tetováló festék összetételére nincsenek pontosan előírt szabályok, így előfordulhatnak orvosi komplikációk, például allergiás reakciók vagy gyulladások. A tetoválást ebben a két esetben szokás eltávolítani.
A legismertebb és a legköltségesebb (a tetoválás árának többszöröse is lehet) eljárás a lézeres metódus, amely kivonja a tetováló tinta pigmentjeit a bőrből. A teljes eltávolítás csak nagyon kevés esetben lehetséges, a minta helye általában kifakultan látható marad.

 

Tribal-tattoo-on-the-face-of-the-girlForrások:

Atkinson, Michael, Tattoed: The Sociogenesis of a Body Art, University of Toronto Press, 2003.
Boglár Lajos, Wahari, az őserdei kultúra, Budapest, Nyitott könyvműhely, 2009.
Boglár Lajos, A sámán nyaklánca. Indián kultúrák. Budapest, Nyitott könyvműhely, 2010.
Entwistle, Joanne, Fashion and the Fleshy Body: Dress as Embodied Practice. Fashion Theory: The Journal of Dress, Body & Culture, 4(2000), 3. sz: 323–347.
Hemmingson, Vince, Tetoválás. A testdíszítés művészete, ford. Módos Magdolna, Gabo Kiadó, 2009.
Hirschmann, Kris, Tattoes, Body, Piercings and art, ReferencePoint Press, 2014.
Ibolya Tibor, A tetoválás, mint a kriminalisztikai azonosítás eszköze, Budapest, 2012.
Serup, Jørgen et al., Tattoos- Health, Risks and Culture with an Introduction to the ’Seamless Prevention Strategy’. ford. Larry Morlan, The Council on Health and Disease Prevention, 2015.
Turner, Terence S., The social skin, Cornall University, 2012.

Képek: tattooeasily.comgoodhousekeeping.comtattoozza.comdailymail.co.ukthelaserhouse.co.ukcorralejo.info