„Mindnyájan más könyvekhez képest olvasunk” – Szegedy-Maszák Mihály-emlékkonferencia (I. nap)

Kétnapos konferencián emlékezik meg Szegedy-Maszák Mihály munkásságáról a Magyar Tudományos Akadémia és az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete. A 2016 nyarán elhunyt neves magyar irodalomkutató, akadémikus munkássága irányadó a magyar irodalomtudományban.

Az ülés megnyitóján Gintli Tibor az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatója és Kertész András a Magyar Tudományos Akadémia I. (Nyelv és Irodalomtudományok) Osztályának elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Gintli Tibor Szegedy-Maszák Mihály munkásságának azon jellemzőjére hívta fel a figyelmet, amely a szaknyelv és a közérthetőség határán mozogva mind a szűkebb szakmai közeg tudományos elvárásainak, mint a tágabb olvasóközönség érdeklődésének meg tudott felelni. Kertész András pedig személyiségének azon vonásáról emlékezett meg, amely révén Szegedy-Maszák Mihály a legnagyobb gyakorlati nehézségeket is képes volt elméleti jártassága nyomán megközelíteni és megoldani. A teoretikus tudás és a mindennapi élet ilyen szintű összekapcsolása az elméletnek nem csak elsajátítását jelzi, hanem annak gondolkodásmóddá válását.

A délelőtti szekció során négy, a fordítás kérdéseit és lehetőségeit körbejáró előadás hangzott el. Ritoók Zsigmond A magyar Homérosz-fordítás korszakai című előadásában a görög eposzok fordításának hagyományát tekintette át. A görög szövegek magyarra való átültetésének legfőbb nehézségeit a hosszú görög összetett szavak magyarításában, és a lassabb spondaikusabb [a spondeus két hosszú szótagból álló versláb – a szerk.] magyar hexameter pörgősebbé daktilikusabbá [a hexamater hat verslábból álló sorfajta, amiben az ötödik láb kötelezően daktilusz, azaz két rövid egy hosszú szótag kapcsolata – a szerk.] tételében jelölte meg és röviden áttekintette a magyarul megszületett műfordításokat.

Józan Ildikó Kosztolányi Dezső nyelvszemléletét vizsgálta az Antoine Meillet-hez írt nyílt levele és annak francia változata nyomán Fordítás, történet című előadásában. Bemutatta, hogy milyen eltérések találhatók a magyar és a francia változat között, és felhívta a figyelmet a magyar filológia azon tévedésére, hogy a nyílt levél teljes szövege megjelent franciául is. Kitért továbbá olyan Kosztolányi szöveghelyekre is, amelyek a levél szövegében tükröződő nyelvfelfogást támasztják alá, többek között Kosztolányi Lenni vagy nem lenni című előadására.

Egy rövid kávészünetet követően Molnár Gábor Tamás az osztrák költő, Rainer Maria Rilke egyes amerikai alkotókra kifejtett hatását vázolta fel. Előadásában William Gaas, Thomas Pynchon és Don DeLillo munkásságáról is szó esett amellett, hogy Rilke angol nyelvre történő fordításának nehézségeit példákkal is illusztrálta. A fordítás nehézségét jól tükrözi, hogy egyes Rilke-verseknek tizenhat fordítása is fellelhető.

A délelőtti ülésszak zárásaként Kállay Géza tartotta meg Kosztolányi Dezső angol fordításban című előadását, amelyben a Fürdés, és az Édes Anna angol fordításának ügyes megoldásaira és hibáira hívta fel a figyelmet. A szövegpéldák előtt Szegedy-Maszák Mihály munkássága nyomán összefoglalta Kosztolányi Dezső műfordításról vallott elveit is. Az előadás után diskurzus alakult ki az „ördögcérna ösvény” valamint az Istenesné név angolra fordításának (lehetetlennek látszó) feladatáról.

A délutáni szekció Tolcsvai Nagy Gábor előadásával indult, ami Az ittlét körülbeszélése címet kapta. Tolcsvai Kosztolányi életművéhez kapcsolódva beszélt arról, hogy a magyar modernség jelentős alkotóinak életművét határozottan elkülöníthető autonóm alkotások sorából álló egésznek kell látnunk. Ezzel szemben Kosztolányi szövegei, közülük pedig főleg a líraiak, olyan kontinuumot alkotnak, amelyek az ittlét reprezentációjaként is felfoghatók. Az időfelfogás különböző aspektusainak bemutatása mellett összefoglalóan megjegyezte, hogy az esztétikai világlátás egyik megvalósítása lehet a folyamatos, kontinuumot alkotó lírai beszédmód kialakítása.

Az újraolvasás kérdésköre felől közelítette meg Szegedy-Maszák Mihály életművét Szilágyi Zsófia, aki előadásában az elhunyt akadémikus Aranysárkány-elemzései nyomán indult el. Kérdésként fogalmazta meg, hogy mi minősülhet újraolvasásnak, és szükséges-e írásban rögzíteni az új olvasatot. Az olvasat folyamatos változására hívta fel a figyelmet egy Szegedy-Maszák Mihálytól származó idézettel is: „Mindannyian más könyvekhez képest olvasunk.” Kitért továbbá a művek átírására, továbbírására is, ami nemcsak Kosztolányi, hanem Móricz Zsigmond életművének vizsgálatában jelentős kérdés.

Ezután a szót Dobos István vette át, aki Értékek értelmezője címen vizsgálta az értékek viszonylagosságát Szegedy-Maszák Mihály munkássága és Kosztolányi Dezső életműve kapcsán. Emlékeztetett Szegedy-Maszák azon kijelentésére, hogy az irodalmi értékítéleteinket legalább ötévente újra kellene gondolnunk, alkotnunk. A folyamatos rákérdezés révén pedig új és új szempontok kerülhetnek a tudományos diskurzus középpontjába. Kosztolányi Dezső munkásságában hangsúlyosan a részvét és önzés megjelenését vizsgálta Adam Smith definícióinak nyomán, valamint azt, hogy ezek a fogalmak hogyan keverednek az iróniával az alkotó szövegeiben.

Az első nap utolsó szakaszában további két előadás hangzott el. Tóth-Czifra Júlia Boszorkányos kéziratok című prezentációja a készülő kritikai kiadással kapcsolatban mutatta be a Kosztolányi-kéziratok hiányát és a újságkivágatok fontosságát a textológiai munkában, valamint ezeknek szerepét a korabeli kiadói munkafolyamatokban. Kitért továbbá a kiadott kötetekben található autográf [a szerző saját kezű – a szerk.] módosítások helyértékére és hasznosíthatóságára is.

A nap munkája Hoványi Márton előadásával ért véget, ami a Relativitás. Esély vagy béklyó? címet kapta. Hoványi bemutatta, hogy mennyire túltelített a modernség fogalma, és használatának két problematikus pontjára is felhívta a figyelmet. Az első szerint a modernség csak valamihez képest tudja meghatározni magát, így viszonylagos, a második pedig az, hogy használata magában hordoz egy értékítéletet is. A modern jobb, mint ami előtte volt. Felvetése szerint a modernség kifejezés mellőzésével új szempontok kerülhetnének az irodalomtudomány és tágabban a művészetelmélet horizontjába. Hoványi áthidaló terminusként a viszonylagosság vagy relativitás kifejezést lehetséges alkalmazására is kitért.

 

Az MTA és ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének közös szervezésében zajló konferencia 2017. március 16. és 17. között zajlik. A pénteki ülésnapot – amelyről az ELTE Online szintén tudósít majd – az ELTE BTK Múzeum körúti épületében tartják.