Az öngyilkosság megelőzése: közösségi támogatás és mesterséges intelligencia

„Az öngyilkosság egy vastag, fekete vonallal kettéhasítja életünket. Minden »az előttre« és »az utánra« tagolódik” – írja Albert Y. Hsu Hátrahagyottak című 2015-ös könyvében, amely azoknak szól, akiknek közeli hozzátartozójuk, barátjuk, ismerősük öngyilkosságot követett el. Az öngyilkosság kérdésköre az egyik legsúlyosabb társadalmi és mentális egészségügyi probléma, ami közvetlenül vagy áttételesen valójában rengeteg embert érint. Bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy nem lát más megoldást.

Míg egyesek bosszankodnak vagy szomorkodnak, de előbb-utóbb túlteszik magukat azon, ha valaki nyűgösen reagál nekik, ha nem sikerül elsőre a nyelvvizsgájuk, vagy a felvételijük az egyetemre, doktori képzésre, ha éppen rosszabbul szerepelnek egy állásinterjún, ha nem válaszol belátható időn belül barátjuk, ismerősük, rokonuk, felettesük, vagy ha egyszerűen rossz napjuk volt, addig másokat ez is rendkívüli módon megvisel. Felismerni, hogy bajban vagyunk, segítséget kérni és kapni azonban nem szégyen, hanem erény – kellene, hogy legyen. Aki öngyilkossági gondolatokkal küzd, nem „őrült” vagy „bolond”, hanem kétségbeesett, elkeseredett, reményvesztett.

Az utóbbi időszak történései, a 12 éves Katelyn Nicole Davis, a 14 éves Naika Venant vagy a „fekete ruhás nővérként” ismert Sándor Mária esetei is azt mutatják, hogy az öngyilkosság még mindig komoly probléma, amellyel nem foglakozhatunk eleget. Az öngyilkosság veszélye kortól, nemtől, társadalmi szituáltságtól, világnézettől, és a viselt terhektől függetlenül bárkit érinthet. Legyen az gyerek, középiskolás, egyetemista, ügyintéző, tanár, ápoló, orvos, fiatal vagy öreg, férfi vagy nő, szegény vagy gazdag.

Évente közel egy millióan választják kétségbeesésükben az öngyilkosságot mint egyetlen kiutat, és legalább ugyanennyien kísérelnek meg véget vetni az életüknek. A WHO 2012-es statisztikái szerint a leginkább érintett országok a keleti, észak-keleti térségek országai, köztük Magyarország. Hazánk az öngyilkossági statisztikákban az egyik vezető pozíciót foglalja el világszinten. A 2013-mas adatok szerint 2093-man követtek el öngyilkosságot és közel harmincezer kísérlet történt. Ezek a számok, noha 1986 óta csökkenő tendenciát mutatnak, még mindig nagyon magasnak számítanak.

Szükség van a segítségre, mert az öngyilkosságot fontolgató személy sokszor annyira beszűkült tudatállapotban van, hogy nehezen vagy egyáltalán nem lát rá problémáira, tetteit és gondolatait sokszor alig tudja kontrollálni. Számára az öngyilkossági gondolatok nem mindig kérdőjeleződnek meg. Egyszerűbben, ha egy sikertelen kísérlet után megkérdezzük valakitől, hogy „miért tetted, mire gondoltál akkor, nem jutott-e eszedbe, hogy…?”, nem biztos, hogy könnyen és pontosan tud majd válaszolni. Az, hogy valaki nem kér segítséget, nem jelenti azt, hogy nincs is rá szüksége. Ugyanez fordítva is igaz: puszta mítosz az „amelyik kutya ugat, nem harap” gondolata, amely szerint az, aki sokat beszél arról, hogy meg akarja ölni magát, nem fogja megtenni. A segítségre neki is ugyanúgy szüksége van. Tudnunk kell felismerni a figyelmeztető jeleket, s komolyan is kell vennünk ezeket. Az öngyilkossági szándék nem jelenti azt, hogy valaki valóban meg is szeretne halni.

A WHO tagállamai, a civil társadalmi szervezetek, és a nemzetközi partnerek együttesen dolgoztak ki egy világszintű cselekvési tervet. A Mental Health Action Plan (2013-2020) többek között azt tűzte ki céljául, hogy 2020-ra 20%-kal növeli és javítja a mentális betegségekben szenvedők ellátásának lehetőségeit, esélyeit. Ahhoz hogy az egyes országok minél hatékonyabban segíthessék az öngyilkosság-megelőzést, átfogó stratégiák kidolgozása szükséges. Ennek része a veszély, illetve az öngyilkossági szándékra utaló viselkedés korai felismerése és hatékony kezelése, nyomon követési rendszer, valamint közösségi támogatás azoknak, akik öngyilkosságot kíséreltek meg, a káros alkoholfogyasztás csökkentése, vagy az öngyilkosságra alkalmas leggyakoribb eszközökhöz (növényvédő szerekhez, lőfegyverekhez, bizonyos gyógyszerekhez) való hozzáférés korlátozása.

Szerencsére nem kell ahhoz külföldi oldalakat böngésznünk, hogy segítséget adhassunk vagy kaphassunk akkor, ha valaki a környezetünkben bármilyen formában (akár beszél róla, akár ekképp cselekszik) öngyilkossági szándékáról tesz tanúbizonyságot, vagy mi magunk küzdünk hasonló problémákkal. A legátfogóbb oldalt jelenleg a Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztálya által létrehozott Alapítvány az Öngyilkosság Ellen működteti (http://www.ongyilkossagmegelozes.hu), ahol számos írást találhatunk arról, mi is az az öngyilkossági krízis, milyen árulkodó jelei vannak, ha valaki fontolgatja az öngyilkosságot, s mit tehetünk másokért vagy magunkért baj esetén.

A legnépszerűbb közösségi oldal, egyben virtuális élettér, a Facebook csapata is motivált abban, hogy segítséget nyújtson azoknak, akik veszélyben vannak. Különösen fontos ez azért, mert a közösségi médiában terjesztett üzentek, videók másokra komoly hatást gyakorolnak, ahogy azt Katelyn Nicole Davis esete is mutatja. Ugyanakkor az sem mindegy, milyen viszonyt jelez egy megosztás az öngyilkossághoz. Ahogy Christine Moutier megjegyzéséből kiderül, a látszólag legártatlanabb, pozitív sugallatú üzenetek is potenciális veszélyt jelenthetnek: az öngyilkosság nem tűnhet a problémák lehetséges megoldási módjának.

A Facebook-felhasználók már hosszú évek óta maguk is jelezhetik, ha egy bejegyzés arra utal, hogy megosztója öngyilkosságot fontolgat, de egy jelenleg kísérleti szakaszban működő mesterséges intelligencia képes kiszűrni és felismerni azokat a mintákat, amelyek jelzik, ha valaki arra készül, hogy véget vessen az életének. Ilyen jel, ha valaki szomorú érzésekről és fájdalmakról beszél, vagy ha az ismerősök válaszaiban többek között a „Rendben vagy?”, illetve az „Aggódom érted.” formulák szerepelnek. Ha egy bejegyzést ilyen módon azonosít a rendszer, azt továbbítja a Facebook csapatának, akik segítséget ajánlanak annak, akinek feltételezhetően gondjai vannak.

Vészjel lehet, ha valakinek hirtelen megváltozik a viselkedése, érzései, többet foglalkozik az öngyilkossággal, a halállal, boldogtalannak, reményvesztettnek tűnik, erős szégyent, bűntudatot érez („Mindenkinek jobb lenne nélkülem.”, „Én már nem vagyok képes semmire.” stb.). Érdemes arra is felfigyelnim, ha valaki úgy él, mintha minden perce az utolsó lenne (igyekszik maga körül elrendezni a dolgokat, szokatlanul búcsúzik el). A felsorolt esetekben erősen gyanakodhatunk arra, hogy baj van. Ilyen esetben érdemes beszélgetnünk az érintettel, szóba hozni, hogy úgy érezzük, mostanában megváltozott, és aggódunk érte. Biztosítsuk arról, hogy megértjük, és ha megfelelő a viszony, akár ajánljuk azt, hogy forduljon szakemberhez. Ha azonban valaki a környezetünkben közvetlen veszélyben van, kísérjük be a legközelebbi pszichiátriai vagy krízisintervenciós osztályra, ha erre nem mutat hajlandóságot, esetleg már tett is magával valamit, rögtön értesítsük a mentőket!

 

Ha úgy érzed, azonnali segítségre van szükséged, hívd a 116-123-mas telefonszámot – éjjel nappal hívható, előtag nélkül, díjtalanul, mobilról és vezetékes telefonról is –, vagy keresd fel a legközelebbi kórházat!

 

Szerző: Branczeiz Anna

 

Források:

Alapítvány az Öngyilkosság Ellen, http://www.ongyilkossagmegelozes.hu
Öngyilkosságot kísérelt meg a fekete ruhás nővér, ATV.hu, 2017. február 08.
Dr. Bakó Tihamér, Titok nélkül. Lélektani vizsgálódások az öngyilkosságról, Psycho Art, Budapest, 2004.
Lindsey Bever, Facebook hopes artificial intelligence can curb the ‘terribly tragic’ trend of suicides, The Washington Post, 2017. március 01.
Caitlin Dewey, Suicide contagion and social media: The dangers of sharing ‘Genie, you’re free’, The Washington Post, 2014. augusztus 12.
Jávorszkyné Nagy Anikó, Öngyilkosság, Élet és tudomány, 2014/29, 921.
Helpguide.org, https://www.helpguide.org/articles/suicide-prevention/suicide-prevention-helping-someone-who-is-suicidal.htm
Albert Y. Hsu, Hátrahagyottak, Harmat Kiadó, Budapest, 2015.
Leo Kelion, Facebook artificial intelligence spots suicidal users, BBC, 2017. március 01.ű
Kristine Phillips, A 12-year-old girl live-streamed her suicide, The Washington Post, 2017. január 15.
WHO, http://www.who.int/gho/publications/world_health_statistics/2016/whs2016_AnnexA_Suicide.pdf?ua=1

Kiemelt kép: PLOS