„Egy kísérlet, amelyből kiderül, hogy az emberek valójában látják a jövőt. Egy kérdőív, amely azt állítja, hogy 10 hétköznapi kérdés alapján megmondja rólunk, melyik pártra szavazunk. Egy elképzelt kapcsolat, amely képes megváltoztatni a másikról alkotott véleményünket. Sokan, még a kutatók sem feltétlenül hiszik el, hogy a fenti tudományos eredmények a valóságot tükrözik. De vajon hogyan győződhetünk meg arról, hogy egy tudományos eredmény hiteles-e?” Dr. Berkics Mihály, a Szociálpszichológia Tanszék oktatója, „Hihetünk-e a hihetetlen kutatási eredményeknek?” című előadásában ezekről a meghökkentő kutatásokról mesélt a PPK-n.
Komoly kutatás az, aminek eredményét többször képesek megismételni, avagy replikálni. Mostanában viszont gyakoriak az olyan vizsgálatok, amelyek megismételhetetlenek, emiatt sokan a pszichológia válságáról beszélnek.
„Mennyire kapott a pszichológia pofont?” teszi fel a kérdést Dr. Berkics Mihály, és már az előadás elején leszögezi, hogy kapott, de nem kívülről, hanem belülről; egy szakmán belüli folyamattal szembesülünk.
A nagyközönség sok mindent elhisz, „pedig különösen mostanában nem árt az óvatosság„. Folytattak például egy kísérlet, amelyben a kísérletvezetőnél volt egy bögre, amelyet a regisztráció során egy pillanatra odaadott a résztvevőnek. (A kísérletben szereplőknek ez lehet, hogy fel se tűnt.) A résztvevők fele forró bögrét kapott, a másik fele pedig hideget. A kísérlet végén megkérdezték, hogy mennyire volt rokonszenves a vezető?
Egyszerű tételt igyekeztek bizonyítani: a meleg ital meleg érzéseket vált ki, és emiatt jobban fogják szeretni a kísérletvezetőt. Ez a feltevés elsőre beigazolódott, viszont nem sikerült többször megismételni.
Egy másik példa az a kérdőíves vizsgálat, amely során a kérdések mögött észrevétlen háttérként sok pénz képe volt, vagy egyszínű zöld felület. Caruso és munkatársai szerint a lapon pénzt látók pozitívabban értékelték a kapitalizmust és a piacgazdaságot a kérdőíven.
Az ezekhez hasonló kutatások egyre népszerűbbek lettek, és ezért könnyebb ilyenfajta vizsgálatokat publikálni. A megismételhető vizsgálatok pedig lehet, hogy nem annyira érdekesek, „azért nem jár piros pont”, így már nem is annyira fontosak. Ördögi kör hajtja a kutatókat, olyat kell csinálniuk, ami felkelti az emberek figyelmét.
„Utólag nagyon sok mindent meg lehet magyarázni.” Sokan úgy írják meg ezeket a cikket, mintha már előre tudták volna azt, amikre csak utólag jött rá. „De nem ugyan az”, mert az ilyen eredményeket nem lehet megismételni és igazolni az alapvetően hibás módszertan miatt.
A válságra válaszolva replikációs projektek indultak, ilyenek a sokszerzős cikkek is. Dr. Berkics Mihály előadásában egy példát is bemutatott: egy cikk elején legalább 10 sorban sorolták a szerzőket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ennyien írták magát a szöveget, hanem „csak” azt, hogy ennyi helyen ismételték meg a vizsgálatokat.
A tanulság tehát az, hogy bár a hihetetlen kutatási eredmények tényleg valósak, egészséges szkepszissel kell kezelnünk őket!
