Hogyan keletkezik gombóc a torkunkban?

Hirtelen jött érzelmek hatására (legyenek azok akár pozitívak vagy negatívak) sokszor érezzük úgy, mintha gombóc lenne a torkunkban. Ez a megnevezés azonban nem fedi a szervezetünkben valójában lejátszódó folyamatot. Az igazsághoz közelebb kerülhetünk, ha a jelenség egy másik elnevezéséből indulunk ki: összeszorult a torkunk. Bár ez a kifejezés nagyon találóan bemutatja azt a furcsa érzést, amit akkor tapasztalunk, ha nagy öröm vagy bánat ér minket vagy ha stresszelünk, a szervezetünk célja ilyenkor pont nem az, hogy összeszűkítse a torkunk. Épp ellenkezőleg: azok az izmok, melyeknek a torkunkban lévő gombócot köszönhetjük, a gégefedő nyitva tartásáért küzdenek.

Valószínűleg mindannyiunk tapasztalta már, amikor szomorú volt vagy meghatódott, izgult vagy nagy boldogság érte, hogy gombóc keletkezett a torkában. Azonban eddig talán bele sem gondoltunk abba, hogy a szervezetünknek milyen folyamatai váltják ki ezt a furcsa érzést.

Az autonóm vagy vegetatív idegrendszer, ahogy a neve is mutatja, akaratunktól teljesen függetlenül lép működésbe. A hirtelen jött, szélsőséges érzelmek (mint például a stressz, az öröm vagy a szomorúság) hatására ez a rendszer különböző folyamatokat indít be, melyeket önkéntelenül hajt végre a szervezetünk. Ilyen folyamat például a “harcolj vagy menekülj” ösztön és az érzelmi reakciók, például a sírás.

Ezek a reakciók egyébként evolúciós szempontból is nagyon fontosak. A kutatók szerint a sírás azért alakult, ki, hogy jelezni tudjuk a környezetünknek, hogy sebezhetőnek érezzük magunkat, és támogatásra van szükségünk. Ezzel kapcsolatba tudunk lépni a társainkkal, ami azért lényeges, mert az ember egy kifejezetten társas lény, és kapcsolatok nélkül képtelenek lennénk a túlélésre.

Tehát a vegetatív idegrendszer által kiváltott folyamatok nagy szerepet játszanak mind az evolúcióban, mind pedig a “gombóc a torokban”-érzés kialakulásában. Ezekhez a reakciókhoz ugyanis a szervezetünknek plusz oxigénre van szüksége. Ezt több és nagyobb belégzésekkel tudjuk elérni. Ahhoz, hogy nagyobb levegőket tudjunk venni, és ezzel több oxigént juttassunk a szervezetünkbe, a gégefedőnek (a légcsövet és a nyelőcsövet elválasztó “csapóajtónak”) a lehető minél több ideig nyitva kell maradnia. Ezért az idegrendszerünk arra utasítja a szervet mozgató izomzatot, hogy minél tovább tartsa nyitva a gégefedőt. Ám a torkunkban létrejövő gombóc nem maga a gégefedő. A különleges érzést a gégefő nyitva tartását biztosító, megfeszülő izmok okozzák. Vagyis az izmok “küzdelmét” érzékeljük úgy, mintha egy idegen test, egy gombóc lenne a torkunkban.

A reakció amilyen önkéntelenül jött, úgy is múlik el. Amint megszűnik az az érzelemhatás, amire a szervezetünk így válaszolt, a képzeletbeli gombóc eltűnik a torkunkból, és átvehetik a helyét az igazi és sokkal finomabb gombócok.

Forrás: Origo
Kép: aromaticum.blogspot.com