Ausztrál kutatók a Nagy-korallzátony fokozott fehéredésére hívták fel a figyelmet. A folyamatot az El Niño-jelenség okozza, ami két évtizede nem volt ilyen erős. Ahhoz, hogy az összefüggéseket megértsük, meg kell ismerkednünk a korallokkal és az El Niño-jelenséggel is.
A korallokról
A korallok rendszertanilag a csalánozók közé, a virágállatok és korallok osztályába tartoznak. Csak polip alakjuk van, többségük meszes vázat választ ki, ami a zátonyok anyagát képezi. Az ausztráliai Queenslandi Egyetem tengerbiológusa, Ruth Reef és munkatársai szerint a mészkiválasztás az ultraviola sugárzással szembeni védekezési forma, ami körülbelül 600 millió éve kezdődhetett, amikor a sugárzás még sokkal magasabb volt.
Habár a korallok állatok, gyakran egysejtű algákkal (zooxanthellák) élnek együtt. A korall védett környezetet, továbbá a fotoszinézishez szükséges vegyületeket biztosít az algáknak. A zooxanthellák cserébe ellátják gazdájukat többek között glükózzal és aminosavakkal. A korall ezekből fehérjéket, zsírokat és kalcium-karbonátot – azaz a meszes vázat – állít elő. Az együttélés tehát kölcsönösen előnyös.
A korallok zooxanthellái (barna pöttyök). Kép: link
Azonban a zooxanthellák stressz – például magas hőmérséklet, szennyező anyagok – hatására kilökődnek gazdájukból, aminek a következménye, hogy a korallok elveszítik fő táplálékforrásukat, kifehérednek, végül elpusztulnak.
Bal oldalon az egészséges, míg jobboldalon a kifehéredett, elpusztult zátony látható. Kép: link
Önmagában az El Niño-jelenség nem tehető 100%-ig felelőssé a korallok pusztulásáért. Nem szabad megfeledkezni a légköri széndioxid szintjének emelkedéséről sem, melynek hatására vizeink savasodnak. A korallok váza kalcium-karbonátból épül fel, aminek a savas irányba tolódó pH nem kedvez. A zooxanthellák számára stressztényezőnek minősül a vízben levő szennyező anyagok mennyisége is.
Az El Niño-jelenségről
Karácsony táján Ecuador és Észak-Peru partjai előtt évről-évre meleg víz jelenik meg. Az El Niño szabálytalan időközönként észlelhető a Csendes-óceán trópusi légkörzési cellájában (Déli Oszcilláció), melyet a csendes-óceáni medence keleti és nyugati területei közötti nyomáskülönbség hoz létre.
Normál esetben a két pont közti nyomáskülönbség az Egyenlítő mentén kelet-nyugati irányú passzát szelet kelt (Egyenlítői-áram). A szelek miatt két dolog történik: 1: a víz a nyugati Csendes-óceánon felhalmozódik, s így a tengerszint körülbelül 40 centiméterrel megemelkedik; 2: a meleg felszíni víz és az alatta levő hideg rétegek közötti határ (termoklinális) csaknem 200 méter mélységbe nyomódik. Az Egyenlítői-áram miatt a dél-amerikai kontinens partjaitól a víz elsodródik, s mivel a termoklinális sekélyen van, hideg víz áramlik fel. A Csendes-óceán nyugati partjainál (Ausztrália és Indonézia közelében) ilyen hatás nincs, ezért ott a tengerfelszín – és ezáltal a légköri hőmérséklet is – magasabb. Mindez kihat a légnyomási viszonyokra is, kialakul a Walker-cirkuláció.
Az El Niño idején a nyugati Csendes-óceán fölött a passzát szél elenyésző, az Egyenlítői ellenáram felerősödik. A felgyülemlő meleg víz visszaáramlik kelet felé, közben Dél-Amerika partjainál a termoklinális mélyebbre nyomódik. Ahelyett, hogy a tengerfelszín hőmérséklete tavasszal normalizálódna, akár évekre is megemelkedik. Ez a csapadék mennyiségének növekedéséhez és az állatok – például tengeri madarak – pusztulásához vezet.
A képen az El Niño-jelenség során kialakuló tipikus vízfelszíni hőmérsékleti anomália mintázata látható. Kép: link
Miért probléma a korallzátonyok pusztulása?
A korallzátonyok a tengeri ökoszisztémák közül a legfajgazdagabbak, emiatt gyakran az óceánok esőerdőjének nevezik őket. Nagyon sok állat számára biztosítanak menedéket, szaporodásra alkalmas helyet. Például a bohóchalak képesek megakadályozni a korallpolipok csalánsejtjeinek kisülését, így megmenekülhetnek a ragadozóktól. A korallzátonyok a táplálkozási lánc szerves részét képezik, pusztulásuk más élőlények fennmaradását is veszélybe sodorja.
Az információ forrásai:
A borítókép forrása: link
