Varga Nóra egyike azoknak a tehetséges fiataloknak, akik az idei évben megkapták a Köztársasági Ösztöndíjat. Különösen büszke lehet magára, hiszen háromszoros díjazottnak mondhatja magát. Idén diplomázott az ELTE BTK-n szabad bölcsészet szakon esztétika szakiránnyal és filmtudomány minorral, illetve abszolvált magyar szakon művelődéstudomány szakiránnyal. Nórit többek között a díjhoz való viszonyulásáról, tudományos munkájáról és jövőbeli terveiről kérdeztem.
Hogyan fogadtad a hírt, hogy háromszoros köztársasági ösztöndíjas lettél?
Idén egy kissé bizonytalanabb voltam a pályázást illetően, mivel tudtam, hogy nem az ELTE-n fogom folytatni a tanulmányaimat. Az egyetem saját ösztöndíjkiírásában pedig az erre vonatkozó rész kissé homályos (az időközben megszűnt hallgatói jogviszonnyal rendelkezők helyzete), így természetesen nagyon örültem, amikor megkaptam az értesítést.
Úgy tudom, a pályázásnak számos feltétele van. Mennyire volt könnyű ezeknek megfelelni?
Alapvetően az ember nem azért szervez és vesz részt eseményeken tanév közben, mert az ösztöndíjra hajt, hanem egyszerűen bizonyítani akar, érdekli a dolog, gondol a jövőjére, és kapcsolatokat épít stb. Persze, legyünk őszinték, egy idő után mindenki előtt ott lebeg, hogy ezekért mind esetleg pénzt is kaphat. Ha a körülmények adottak, akkor könnyebb például konferenciákat szervezni, és ebben az esetben Eötvös collégistának lenni nagy előny.
Mennyi pluszt nyújtott az Eötvös József Collegium egyetemi tanulmányaid mellett?
Sok lehetőséget, sok barátot, sok tanulságot az életről. A Collegiumban én a Magyar műhely tagja voltam. Tulajdonképpen műhelytársaimtól tanultam meg elsős koromban, hogy milyen is egy kutatás.
Vettél-e részt OTDK-n, és ha igen, milyen témájú dolgozatot nyújtottál be?
Az Állami Bábszínház ’60-as éveinek kísérleti előadásaival foglalkoztam. Ebben az időszaknam Szilágyi Dezső igazgató létrehozott egy bábszínészképző stúdiót (az első ilyen jellegű intézmény Magyarországon), és a hallgatókkal, illetve a becsatlakozni vágyó társulati tagokkal elkezdtek tűrt és tiltott szerzők műveivel foglalkozni. Létrehoztak egy felnőtteknek szóló előadássorozatot, ahol például Beckettet és Mrozeket játszottak. Fontos megemlíteni, hogy habár a bábszínházat gyerekműfajként könyvelik el (a szocializmus kultúrpolitikának “köszönhetően”), és Magyarországon előtte és utána is sok izgalmas, felnőtteknek szóló előadás született.
Úgy látom, a színház az egyik olyan téma, ami a szívedhez közel áll. Publikáltál-e már ehhez vagy más területhez kapcsolódóan?
A MU Színház önkénteseként készítettem interjúkat, például Csató Kata bábrendezővel és Gaál Mariann rendezővel. Illetve egy-két kritikám és tanulmányom is megjelent, de nem számottevő mennyiségben… még.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Mindenképp szeretnék külföldre menni, ösztöndíjjal, és hosszú távra is. Magyarországon a kulturális és szociális szféra teljes leszedálását tapasztalom, és akkor még finoman fogalmaztam, sok egyéb vérlázító tényezőt figyelmen kívül hagyva. Nem szeretnék pályaelhagyó lenni, színháztudománnyal vagy drámapedagógiával szeretnék foglalkozni a jövőben is, legjobb lenne a kettő együtt.
Sok sikert kívánok a céljaid megvalósulásához, és mégegyszer gratulálok az ösztöndíjhoz!
Kép forrása: Varga Nóra
