Az immunológia világában – Zöldi Miklós kutatómunkája

Az ELTE-n több tehetséges hallgató foglalkozik tudományos kutatásokkal. Milyen témában is vizsgálódnak? Miről szólnak ezek a tudományos munkák? Kik is ezek a rendkívüli, fiatal kutatók?

A Tudományos Ösztöndíj Pályázat idei egyik legkiemelkedőbb díjazottja Zöldi Miklós, aki az immunológia területén végzett figyelemreméltó kutatást. Jelenleg az ELTE biológia szakán mesterszakos hallgató és egyetemi tanulmányai mellett már számos tudományos versenyen ért el nagyobb sikereket.  Lelkesedése és kitartása példaértékű lehet bárki számára.

Szeretném gratulációmat kifejezni az elért eredményhez! Mesélnél arról, hogy pontosan mit kutattál, miről szól a pályázatod?

Zöldi Miklós: Kutatócsoportunk az immunrendszerünk egyik fő szabályozófehérjéjével, a H-faktorral és a hozzá szerkezetileg nagyon hasonló úgynevezett CFHR fehérjékkel foglalkozik. Ez utóbbi fehérjék egyik tagjáról kimutattuk, hogy a kórokozók elleni védekezésben döntő szerepet játszó komplementrendszer aktiválására képes, így funkciója pont ellentétes az irodalomban eddig leírtakhoz képest. Munkánk pedig hozzájárulhat az e fehérjékkel összefüggésbe hozható különböző betegségek hátterének pontosabb megértéséhez.

Mindig is biológus szerettél volna lenni?

Nem mondanám, hogy a kezdetektől fogva biológus szerettem volna, illetve szeretnék majd lenni – mint sok más fiút, először engem is a foci kötött le teljes mértékben, ami hobbiként megmaradt azóta is. Az általános iskola közepétől már inkább biológusként képzeltem el magam a jövőben, bár nem volt konkrét elképzelésem, hogy azon belül mivel is foglalkoznék. Őszintén szólva most sem tudom pontosan, melyik terület lesz majd a végső “befutó”.

Igazándiból akkor dőlt el sok minden, mikor szüleim elhatározták, hogy Pestről inkább vidékre költöznek, a Mecsekbe, egy Pécshez közeli faluba, Hosszúheténybe. Nagyon sokat kirándultunk a családdal, főleg apukámmal, aki általános iskolai biológia tanár lévén, meg ilyen irányú érdeklődése miatt is elég jól ismeri az állatokat, növényeket. A Mecsekben amúgy is elég sok ritka, máshol nem vagy csak alig előforduló növényritkaság él, így sokan lesznek (hobbi)botanikusok. Én is sok növényfajt megtanultam, megismertem, ez elég jól is jött az egyetemen a növényrendszertani gyakorlatokra.

A növények mellett a madarászat hozott még igazán lázba. Több madarásztáborban voltam az általános iskolában, és gimnázium első évében. Sok újdonságot hallottam és gyarapítottam az ismereteimet a táboroknak köszönhetően. Ezek a plusztudások jól is jöttek a különböző nem is biológiai, inkább természetismereti versenyeken. Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig sikerült bejutnom ezeknek a versenyeknek az országos döntőibe, sokszor az élmezőnyben végeztem.

Majd a gimnáziumban kevesebb alkalmam volt túrázni, mert a gitározás,- mint újabb szenvedélyem- sok időmet lekötötte, valamint az osztálytársaimmal gyakrabban csináltunk közös programokat, de az érdeklődés változatlanul megmaradt a biológia iránt. A gyerekkori élmények eléggé inspiráltak arrafelé, hogy ezt a pályát válasszam.

Az ELTE-n eltöltött évek alatt milyen tudományos munkákba tudtál bekapcsolódni?

Az egyetem első éve számomra igen sűrű volt. A zeneiskola és a Bolyai Szakkollégiumi tagsághoz kötött, 4,5-ös átlag hozása eléggé elvitte a szabadidőmet, így csak harmadik félévtől – miután volt szerencsém meghallgatni Kacskovics Imre “Az immunológia alapjai” nevű kurzusát – kezdtem el szakdolgozati téma és témavezető után keresgélni az Immunológiai Tanszéken. Éppen akkoriban a Németországban eltöltött tíz év után tért haza Józsi Mihály oktató a Lendület nevet viselő pályázatával. Nagyon hálás vagyok témavezetőmnek, aki maga mutatta meg az egyes módszereket, mit hogy kell csinálni, pipettázni, mire kell figyelni, és minden nap hazamenet benézett és megkérdezte, hol állok, hogy megy, nincs-e valami kérdés.

A csoport, helyesebben az MTA-ELTE Lendület Komplement kutatócsoport az immunrendszerünk egy ősi humorális elemének, a több, mint 40 fehérjéből álló komplementrendszer egyik regulátorfehérjéjével, a H-faktorral foglalkozik inkább. A fehérje mindössze egyetlen aminosavát érintő cseréje az idős emberek látásvesztésének egyik leggyakoribb oka. Egyéb mutációi vagy az ellene termelődő antitestek pedig különböző, súlyos veseelégtelenségeket okozhatnak.

A lehető legjobb időben kerültem a csoportba, mert Csincsi Ádám sok-sok munkájával, segítségével a téma pont ekkortájt ért meg egy cikké, mely a Journal of Immunology ez év május közepi számában meg is jelent. A munkánkat bemutattam a kari és az országos TDK konferencián, és sikerült mindkétszer az első helyen végeznem.

Mik a jövőbeli terveid?

A molekuláris biológia valamennyi területe, az immunológia mellett a biokémia, genetika és neurológia egyaránt érdekel. Egy másik területet mindenképpen ki szerettem volna próbálni még, így csatlakoztam az MTA orvostudományi intézetének a molekuláris neurobiológiai csoportjához. Ezelőtt nem is hallottam a STORM mikroszkópiáról, de az így készült képek és az, hogy beszállhatnék ebbe a projektbe, nagyon megfogott. Az utóbbi pár hónapot ebben a csoportban töltöttem és útközben a téma is igazán megtetszett. Az endokannabinoidok nagyon sokféle vonatkozásban érdekesek, kedvelem az új technikákat és a labortársaim pedig motiválóak, akikkel nagyon jó kapcsolatban vagyok.

A következő, a mesterképzés második évében már szellősebben lesznek csak óráim, így remélem lesz időm kellően beleásni magam ebbe a témába és sikerül minél több tudást felszedni a többiektől. Nagy vágyam, hogy még, hogy  egy Erasmus út is beleférjen a következő évbe.

http://www.nobelprize.org/educational/medicine/immuneresponses/overview/