Epic win, big lájk – ELTE-s siker a Netszótár

Egészen új, hiánypótló kézikönyv jelent meg a könyvesboltok kirakatában 2012 decemberében. A Netszótár ELTE-s berkekből kinőve célozta meg a könyvespolcokat, a legkevésbé sem eredménytelenül – az Irodalmi Jelen Online toplistáin már január óta rendületlenül védi pozícióját. Veszelszki Ágnessel, a szótár megálmodójával-szerkesztőjével beszélgettünk.

Netszótár. Honnan jött az ötlet, hogy megalkossatok egy ilyen „rendhagyó” gyűjteményt?

Már a doktori disszertációmban is részben ezzel a témával foglalkoztam. Azt vizsgáltam, milyen hatása van az infokommunikációs technológiának a nyelvre, a nem digitális, elektronikus szövegformákra. Ismeretterjesztő előadásokat is tartottam szerte az országban. Az előadások után gyakran odajöttek hozzám kérdezni – néhányan mobiltelefonostul, hogy segítsek értelmezni, mit akart üzenni az unoka, mert bizony nem értik a rövidített, hangulatjeleket is tartalmazó szöveget. Vagy a kérdező lánya egyfolytában azt írja, hogy „am” – mi lehet ez, talán lefelejti az „ám” szóról az ékezetet? Minthogy nagyon sokszor fordult elő hasonló eset, úgy gondoltam, lehet igény egy netszótárra. Munkánkkal az úgynevezett digitális szakadékot próbáljuk meg feloldani vagy legalább csökkenteni. Úgy tűnik ugyanis, hogy a generációk, illetve a számítógépet használók és nem használók között megértési nehézségek adódhatnak az eltérő szókincs használata miatt.

Nagymama és a facebook-függő unoka esete?

Például, de nem is kell ennyire sarkítani. Olyan is előfordult már, hogy a nagyobb gyerek segített „lefordítani” a kisebb gyerek mondandóját a szülőknek.

Mit gondolsz, ez a digitális szakadék az idő előrehaladtával mélyülni fog?

Ifjúsági nyelv és szleng mindig is létezett, hiszen a fiatalok el akarnak különülni az idősebb nemzedékektől – nem csak az öltözködéssel, de például a szóhasználattal is. Ez a generációs különbség tehát nem új jelenség, az viszont mindenképp újdonság, hogy egy technológia hozza létre, erősíti, ami talán még sosem befolyásolta annyira a nyelvhasználatot, mint most. Manapság szinte nem is tudjuk kikerülni a számítógép-használatot, gondoljunk csak egészen triviális dolgokra, mint például a hivatalos ügyintézésre vagy az egyetemi kurzusfelvételre. Az a tény, hogy kénytelenek vagyunk használni a számítógépet, magával hozza a különböző digitális kommunikációs formák alakulását is. Ennek minden bizonnyal mélyreható következményei lesznek (vannak) a nyelvhasználatban.

Térjünk vissza egy kicsit a szótár körüli munkálatokra! Mekkora csapattal dolgoztatok?

Heten dolgoztunk együtt a szótáron, a Kommunikáció: internet és média műhely hat hallgatói tagja és a műhelyvezető. E tehetséggondozó műhely különböző szakos, életkorú és érdeklődésű hallgatókat segít a munkájukban. Van, aki a digitális kommunikáció pedagógiai-módszertani vonatkozásaival foglalkozik, van, aki a számítógépes játékok nyelvével… Összességében elmondhatom, hogy nagyon eltérő érdeklődési köröket sikerült egyesíteni a szótári projektben. Nemcsak egyetemistákkal (Balogh Andrea, Erdei Emese, Kruzslicz Tamás, Németh Luca Anna) dolgoztunk együtt, a szótárépítés idején még középiskolás, mára első éves ELTE-s diák, Lipusz Kinga és végzett hallgató, Massányi Kinga is bekapcsolódott a szótárkészítésbe. Az illusztrációkat egy gimnazista diáklány, Czikkely Anna készítette. Nem feledhetjük ki a sorból az ELTE Eötvös Kiadó munkatársait sem, akik felkarolták projektünket, és támogatták a szótár nyomtatásban való megjelenését.

Milyen hangulatban zajlott a munka? Úgy tudom, évekig kutattatok, míg összegyűlt a több mint kétezer szócikk.  

Az utolsó két hónap nagyon nehéz volt, a szorosan vett szerkesztés és a nyomdai előkészítés feszített tempót követelt. Az a több mint két és fél éves munka, amit a szótár megalkotásával töltöttünk, mindvégig nagyon jó hangulatban telt. E-mailes kapcsolatban álltunk egymással, és időről időre személyes megbeszéléseket is tartottunk, miközben azon dolgoztunk, hogy minél egységesebbé tegyük a sokféle forrásból származó, összegyűjtött anyagot.

Voltak olyan szavak, amelyeket azelőtt még te sem ismertél?

Természetesen, nem is kevés. Balogh Andrea, a játéknyelvvel foglalkozó hallgatónk is sok újdonságot tudott mutatni… Számos, angolból átvett szóval találkozhatunk ezen a területen, ilyen például a „noob” kifejezés, ami a „newbie”-ből származik – tapasztalatlan, kezdő játékost jelent. De vannak sajátos magyar nyelvi fejlemények is, mint a „láma”, ami a „lame” (ügyetlen, béna) angol szóra utal. A Netszótár Facebook-oldalára (www.facebook.com/netszotar) a hét szavaként minden héten töltünk fel egy-egy, a hét eseményeihez kötődő szót.

Digitális formában mikor jelenik meg a szótár?

A kiadóval már folynak erről az egyeztetések. Nyilván ez lenne a szótár továbbfejlesztése, ugyanakkor az elsődleges cél az volt, hogy nyomtatottan jelenjen meg. Azt a célközönséget – a sokszorosan idézőjelbe tett „nagymama-korosztályt” –, akiknek valójában szól ez a munka, leginkább nyomtatott kiadvánnyal lehet elérni, hiszen abból indultunk ki, hogy ők nem használnak számítógépet.

Mesélj kicsit a műhelyről! Mikor indult, mivel foglalkoztok, kik járnak hozzátok?
A Kommunikáció: internet és média műhely 2010 tavaszán alakult, tehetséges és érdeklődő hallgatókat várunk, akik csatlakozni szeretnének hozzánk. TDK-felkészítéssel is foglalkozunk, már a 2011-es OTDK-ra is bejutott három hallgatónk, egyikük, Németh Luca Anna első helyezést ért el. A 2013-as országos döntőre szintén három tagunk mehet, nagy izgalommal várjuk az áprilisi forduló eredményeit! Egyébként a szakdolgozatok elkészítésében is segítséget nyújtunk, ha valaki a digitális kommunikációval kapcsolatos témát választ, bátran jöjjön a műhelybe! Minden félévben hagyományosan három nyilvános műhelytalálkozót szervezünk, melyekre az aktuális témához kapcsolódó neves előadókat hívunk (facebookos megjelenésünk: https://www.facebook.com/groups/kim.muhely/).

A te érdeklődésedet hogyan keltette fel diákként az a terület, ahol ma is tevékenykedsz?

Első éves egyetemistaként kezdtem vizsgálni a digitális kommunikáció sajátosságait, tehát nagyjából tizenkét éve foglalkozom ezzel a területtel. Az egész egy szemináriumi dolgozatból indult, amelyet az sms nyelvhasználatáról írtam. Bátorítást és támogatást kaptam a tanáraimtól, nem véletlen, hogy a szakdolgozatom témájául is a mobiltelefonos üzenetek vizsgálatát választottam. Úgy tűnik, az sms ma már lecsengő technika, egyre kevésbé használjuk, ezzel szemben lépést kell tartanunk a közösségi oldalakon zajló kommunikációval. Aki elektronikus kommunikációval foglalkozik, fel kell készülnie arra, hogy a legfrissebb eredmények is gyorsan elavulhatnak, készen kell állni a folyamatos változásokra. A doktori disszertációmhoz kapcsolódóan vizsgáltam például órai diáklevelezéseket. Eredetileg az iskolai füzetekben, jegyzetekben található rövidítésekre voltam kíváncsi, ám a diákok által vizsgálatra átadott füzetekben diáklevelek is voltak, amelyek magukon viselik a csetelés nyelvi jellegzetességeit. Szinte minden mondatot szmájli zár, gyakoriak a rövidítések, a különböző „beszélők” különböző színeket használnak, e levelek szerzői egyértelműen úgy írnak, ahogyan beszélnek.

Egy másik ambivalencia: bölcsész végzettséged mellett hogy fér meg egy közgazdász diploma?

Remekül! Akkor kezdtem el a főiskolai tanulmányokat, amikor az ELTE doktori programját – úgy gondoltam, az elméleti tudás mellett szükségem van gyakorlati ismeretekre is. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán elvégeztem a nemzetközi gazdálkodás szakot, az így megszerzett praktikus tudást máig kamatoztatom oktatásban, kutatásban és a mindennapokban egyaránt. Foglalkoztam emellett marketingkutatással is, nem meglepő módon nyelvészeti szempontból, a két témát nagyon izgalmasan lehet ötvözni. Ezt az interdiszciplináris területet marketolingvisztikának nevezem.

Tanítasz, műhelyt vezetsz, felfigyelsz az ifjú tehetségekre, szótárt írsz, kutatsz… Oktatónak vagy kutatónak tartod magad?

Szerintem ezt a kettőt nem lehet egymástól szétválasztani. Nem úgy működik, hogy reggel nyolctól délután négyig tanár vagyok, négytől hatig pedig kutatok… Sokat dolgozom együtt diákokkal-műhelytagokkal, miközben én is tanulok tőlük.

(Fotó: Simó Szabolcs)