2012.12.21. A nap, amelytől a soron következő világvégét várjuk.
Mielőtt bárki elfogultsággal vádolna, gyorsan leszögezem: mi sem áll távolabb tőlem, mint a cinizmus. Tiszteletben tartom a természetes emberi igényeket. Ilyen igény az is, hogy egy békésebb, szeretettelibb világban éljünk, divatosan szólva, „magasabb tudatossági szinten”. Kétféle világvégét várunk ugyanis. Az egyikben porrá ég a Föld és hírmondója sem marad az emberi fajnak, a másikban „csupán” többnapos sötétség borul ránk. Tűzeső jön, mérges gázok és pusztító viharok, melynek az anyagias, spirituális fejlődésre képtelen emberek áldozatul esnek, míg a lelkileg fejlettebbek túlélik és a romokon egy szebb világot építhetnek fel.
Meglehet, évekkel ezelőtt a 2012-ben véget érő maja naptár robbantotta ki a hisztériát, ma már azonban számtalan további „érvet” sorakoztathatunk fel a világvége mellett. Érdeklődési körtől függően asztrológiai, vallási, ezoterikus és „tudományos” bizonyítékok szólnak a Föld teljes vagy részleges pusztulása mellett. Egyéni beállítódás kérdése, hogy kire melyik magyarázat hat leginkább.
Pio atya, aki stigmatizált római katolikus pap volt, a fentebb említett háromnapos sötétséget és a sötétség ideje alatt bekövetkező természeti katasztrófákat jósolta meg. Jövendölésében azt mondta (közvetítve az Úr szavait), hogy „(…) közel van az idő, amikor meglátogatom a hitetleneket (…)”.
Nézőpont kérdése, mit értünk „közel” alatt, az azonban tény, hogy Pio atya 1968-ban elhunyt, jóslata tehát több évtizedes. Az elmúlt évtizedek alatt számtalanszor elővették és konkrét dátumot rendeltek a bekövetkezéséhez – legutóbb 2011. október 28-át –, ám a pusztulás, mely az Egyiptomot sújtó bibliai átkot idézi, ez idáig rendre elmaradt.
Jóslatokkal szemben nehéz észérvekkel fellépni, nem úgy a tudományosan hangzó világvége-magyarázatok ellen. Egyik ilyen magyarázat a Nibiru nevű bolygóhoz fűződik, melyről egyesek tudni vélik, hogy 3000 évente veszélyesen közel kerül a Földhöz, és december 21-én vagy becsapódik, vagy súrolja azt. Mindkét esetben katasztrófákkal tarkított új korszak kezdődik. Az összeesküvéselmélet-hívők állítják: a NASA titkolja a bolygó létét. A csillagászok ezzel szemben azt mondják: amennyiben létezne a Nibiru, azt szabad szemmel is látnánk.
Míg a Nibiru legalább annyira nem létezik, mint a hangzatos, de a tudomány számára teljesen ismeretlen „galaktikus nullsík” fogalma, addig a pólusváltás létező jelenség, de nem a Nibiru fogja előidézni. Szakértők azt mondják: a földtörténet során többször előfordult, hogy a mágneses pólusok felcserélődtek, ám ennek bekövetkezését nem lehet előre megjósolni és arra sincs bizonyíték, hogy az élővilágra kedvezőtlenül hatott volna.
Egyes elképzelések eközben arról tájékoztatnak minket, hogy óriási napkitörés várható. Ezek a jóslatok olyan jövő képét festik elénk, melyben egy gigantikus napkitörés hatására megsemmisül bolygónkon az elektromos és kommunikációs hálózat, és ez rákényszeríti az emberiséget arra, hogy új alapokra helyezze eddigi, modern eszközök uralta életét. A legvadabb (vagy legidealistább?) jövendölés szerint a jövő kommunikációs módszere a telepátia lesz.
Csillagászok azt mondják, olykor valóban előfordulnak napkitörések és a kitörésből érkező anyagfelhő okozhat zavarokat, a fentiektől mégsem kell tartanunk.
A világvége-hisztéria káros hatása azonban műszerek nélkül is mérhető: a NASA kerekasztal-beszélgetésén David Morrison asztrobiológus azt mondta, aggódó gyerekek százaitól kap levelet – néhányuk fejében már az öngyilkosság gondolata is megfordult.
Pedig az interneten a világvégét cáfoló írások száma legalább annyi, mint az eljövetelét hirdetőké.
Új felfedezések láttak napvilágot a maja naptárral kapcsolatban is, melyek alapján a tudósok állítják: a december 21-i dátum nem a világ, csupán egy naptári ciklus végét jelenti.
A „világvége-új világ” gondolat hálás téma. Gyanítom, a misztikusnak kikiáltott dátumhoz közeledve futó gondolat szintjén a legtöbben már elképzeltük, milyen lenne, ha mindenféle átmenet nélkül egy új, másfajta világba csöppennénk. Egyetlen naphoz kötni egy merőben új világ születését merész gondolat, ám folyamatként tekinteni rá talán nem ördögtől való dolog.
Dan Brown 2003-as, A Da Vinci-kód című világhírű regényében például az asztrológia irányából közelíti meg a korszakváltást, és az új kor eljövetelét a Vízöntő korszakához kapcsolja.
„– Egy jóslat értelmében jelenleg egy hatalmas változás korát éljük. (…) Most azonban átléptünk az Aquarius, a Vízöntő korába, amelynek az a vezéreszméje, hogy az ember képes az igazság megismerésére és az önálló gondolkodásra. Ez óriási ideológiai váltás, és mi pontosan ezt éljük most.”
Ez a kiragadott részlet ingoványos talajra visz. Ahogy a regény egyik szereplője mondja, Jézus születésétől kezdődően kétezer éven át a Halak korszakában éltünk, melyet a mély vallásosság jellemzett. A különc angol, Sir Leigh Teabing szerint a napjainkban kezdődő új kor – melyet sokan tévesen azonosítanak a Bibliából ismert apokalipszissel -, ezzel szemben önálló gondolkodásra sarkall.
Önállóan gondolkodva: küszöbön a karácsony! Mielőtt lepereg a maja naptár, nem árt megsütni a bejglit és a mézeskalácsot. Közben bízzunk benne, hogy a világvége érdeklődés hiányában végül elmarad!
Forrás: origo, mcse, wikipedia
Képek: 25ora.ro, theattachedfamily.com, vilagvege2012.hu, false.hu
