Ötszázan mozgathattuk át minden egyes porcikánkat az ötödik alkalommal megrendezett ELTE Éjszakai Sportnapon, ahol jókedvből és energiából ezúttal sem volt hiány.
Pénteken délután fél három körül már elkezdett lemenni a Nap, és ez ezen a pénteken az este közeledtén kívül az Éjszakai Sportnap nyitányát is jelentette. A Bogdánfy úti sportcsarnok épülete még kívül-belül olyan nyugodtnak és csendesnek tűnt, mint bármelyik átlagos hétköznapon. Egyelőre semmi sem utalt arra, hogy itt nemsokára valami különleges fog történni. Még zajlottak az utolsó spinningórák és csörömpöltek konditeremben súlyzói. Néhány fiatal sportfelszereléssel közelített a BEAC felé. Három órakor aztán kezdett felbolydulni a piros pólós szervezőgárda: katonás rendbe állították a lehunyt szemet ábrázoló szatyrokat, pedig alvásról itt szó sem lehetett a következő tizenkét órában!
Mini-piknikkosárral indult a regisztráció, hogy mindenkinek legyen energiája. Csapattagok üdvözölték egymást a folyosón, felkerültek a fehér és fekete pólók, már látszott, kik jöttek a rendezvényre, kik lesznek ellenfelek. A lelkes sportemberek egy kis melegítésre máris birtokba vették a pályákat, hamarosan nevetés és labdapattogás töltötte be a teret. Ekkorra már az összes tájékozódást segítő plakát a helyére került, az egyre növekvő, jókedvű zsivajba pedig legalább három különböző, pörgős zenei dallam hangjai vegyültek. Felhúzták a pályákat elválasztó hálókat, kitágult a világ. Valahonnan a csarnok közepéről a szervezők hangosbemondón üdvözölték az egybegyűlteket, majd lassan a pályákra szólították az első csapatokat, a különböző sportágak bírói pedig a saját helyükön hirdették ki a beosztásokat. Teli torokból próbálták túlkiabálni a zenét, nem mindig maximális sikerrel. Jobbnál jobb csapatnevek hangzottak el, kreativitásban és humorérzékben idén sem volt hiány – ennek megfelelően időnként a regisztrációs pultnál is harsány kacagás volt hallható. Aztán egyszer csak a játékvezetők sípjainak hangjai vegyültek egymásba, ami jelezte: kezdetüket vették az első mérkőzések.
A teniszpályán – nevével ellentétben – jól megfértek egymással az alakformáló programok, a harcművészetek és a háttérben dekázó floorballosok. A kiscsoportos hastáncfoglalkozáson jutott idő minden tanítványra: néhány, bonyolultabb mozdulat láttán először összenevettek, de hamar belejöttek. Az alakformáló órát hatalms elánnal tartotta az oktató, de követői lelkesedése sem maradt el tőle. A legegyenesebb gerinc díját természetesen ezúttal is a jógások nyerték. A Fight Night programjai hasonló forgatókönyv szerint zajlottak: rövid nyújtás és instrukciók után meccseket rögtönöztek vagy a lassított felvételen megtanult mozdulatokat fektették át a gyakorlatba, a mesterek felügyelete mellett.
A szomszédos pályán a kosarasokat és a floorballosokat csak egy rövid sáv választotta el egymástól, itt bizony fennállt a fejvesztés veszélye. Előbbiek helyszűkében egy kosárra játszottak, utóbbiak elsáncolták magukat és kicsi kapukba, ám igen nagy lendülettel lődözték a labdákat. A fotós kollégák lázasan dolgoztak, néha a pálya közepére lógatták be kamerát, hogy minél érdekesebb szögből kaphassák lencsevégre az eseményeket. A zöld hálón átlátszott a mellettük játszó futsalosok sziluettje. A hastáncos lányokat akár látatlanul, hallás után, díszeik csörgéséből is lehetett követni. Ahogy felhangzott a ritmusos, keleti zene, népes közönség állta körbe őket.
Nyolc órakor mindenki eldobta a sportszereket, egybenyitották a pályákat. Bárdos György, az ESI igazgatója, Répási Károly főszervező, az ELTE EHÖK sportügyi referense és Gömör Iván, az ELTE Sport KFT. igazgatójának köszöntő beszédét a cheerleaderek látványos bemutatója foglalta keretbe. A lélegzetvételnyi szünet után irány is vissza a játékhoz vagy éppen a büfébe, ahol most is igazi kocsmahangulat uralkodott, ám a megszokott sportközvetítések helyett most a póker, a csocsó és a különböző videojátékok vették át a főszerepet. Az apró asztalokon társasjátékozni lehetett, az épületen kívüli rekortánon és pályán pedig a lasertag és az elemlámpás futás is lezajlott már közben. A csarnokban éjszaka még a Harry Potter sorozatból ismert kviddics is kipróbálható volt – hogy hogyan és miként, arről egy későbbi cikkünkben még részletesen is olvashattok majd –, a megannyi program közül mindenki megtalálhatta tehát a neki leginkább tetsző elfoglaltságot. A szervezők közben folyamatosan gondoskodtak a folyadékpótlásról – no, persze senki ne gondoljon rosszra, sportéjszaka tévén ezen a napon a vízé volt a főszerep. Pirkadatkor már csak egyféle, de még mindig gyors zene szólt, míg a büfében meghitt beszélgetések folytak egy-egy csésze kávé mellett, voltak, akik ekkor már kicsit pihentették a szemüket.
Hajnali négy órakor, a legutolsó meccsek után a szervezők a hangosbemondó segítségével mindenkinek megköszönték a részvételt. Ezzel azonban még mindig nem volt vége a napnak, az eddigi ellenfelek közül ugyanis többen új csapatokba szerveződtek és búcsúzóul kötetlen meccseket játszottak, mielőtt vidám emlékekkel feltöltődve, jóleső fáradtsággal végtagjaikban elindultak hazafelé egy jó nagyot aludni.
(Fotó: Naszvadi Gergő Mihály)
(Fotógaléria az eseményről: http://elteonline.hu/sportfotok/ejszakai-sportnap-2/ )
