„A jó gondolatok még mindig eladhatók”

A tavasszal indult Erasmus Szabadegyetem előadássorozata végső állomásához ért, kedd este a Kossuth Klubban utoljára beszélgethettünk három teljesen különböző tehetséges fiatallal, akiket egy dolog köt össze: karrierjüket az Erasmus ösztöndíj segítette.

Dr. Gazsi Nóra, aki gyermekkora óta az állatorvosi pályára készült, azért döntött az Erasmus ösztöndíj mellett, mert szeretett volna több gyakorlaton részt venni, mint amennyit az egyetem képes volt biztosítani a hallgatók számára. Negyedévesként fél évet töltött Bécsben. Drasztikus módon kellett szembesülnie a budapesti és bécsi egyetem eltérő szemléletmódjával már első nap, amikor rábízták az éjszakai ügyeletet úgy, hogy előtte még oltást sem adott be élő állatnak. Ott kinn határozta el magát: nem akar külföldön dolgozni, főleg nem német nyelvterületen, de a kinn szerzett tapasztalatait a mai napig hasznosítani tudja. Itthoni munkája során nap, mint nap új kihívásokkal találja szembe magát, a “Budapesti állatorvos” elnevezésű háziállatok részére otthoni ellátást nyújtó szolgálat vezetőjeként még színházba se indulhat el anélkül, hogy ne lenne az autó csomagtartójában egy pár gumicsizma és váltóruha. A tejfölös pohárból a tenyerébe borított leszakadt lábú póktól a lovakig mindenféle állatot gyógyított már, Bécsben például egy tengerimalac hátáról műtöttek le szemölcsöt.

Bánki Ákos, Barcsay díjas festőművész munkáit világszerte kiállították már. Erasmus ösztöndíját Londonban töltötte, ahol főként nyelvi korlátok miatt megfogadta, amit egyik professzora tanácsolt neki: nem kell bejárni előadásokra, helyette inkább bulizzon, és járjon sokat múzeumba. 2006-ban végezte el a festő és tanár szakot a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, éppen abban az évben, amikor kitört Budapesten a „galériás bumm”, sorra nyíltak a romkocsmák, és „bárhova felakaszthatták a képeiket”. Ugyanakkor megmaradt a hiányérzete: alkotótársaival és barátaival együtt egy olyan közösségi térre vágyott, mint amilyen az egyetem büféje volt, ezt egy hónap alatt meg is valósították a Lengyel Intézet támogatásával. 2007 januárjában megnyitotta kapuit a Mű-vész Pince, amelyben fiatal pályakezdőknek adtak lehetőséget a bemutatkozásra. A csoportos vagy egyéni kiállításokat mindig összekapcsolták más művészetekkel is, felolvasóesteket tartottak, koncerteket adtak más művészek az adott témához kapcsolódóan. A Mű-vész Pince kényszerű bezárását követően hozták létre a Roham Galériát a Vas utca 16-ban, ami azóta is rendszeresen ad otthont különböző fesztiváloknak és koncerteknek.

Béres Attila, a Saunders Architecture építésze a Wallpaper design magazin legtehetségesebb fiatal építészeinek listáján is előkelő helyet szerzett, amit részben a 2004-2005-ben Oulu-ban töltött szemeszterének köszönhetett. Rengeteg más társához hasonlóan ő is megtapasztalhatta, mennyiben más elvek és módszerek alapján alakul külföldön az egyetemi oktatás. Leghasznosabbnak a különféle workshopokat érezte, ezek közül az egyiken ismerkedett meg Todd Saunders kanadai származású építésszel, aki a közös munka során figyelt fel a fiatal építészhallgató tehetségére.

Az ösztöndíj végéhez érve már további lehetőségek után kutatott, végül 2008-ban a Leonardo szakmai gyakorlat támogatásával Bergenbe utazhatott, ahol nagyobb erőbedobással és kevesebb szabadidővel ismét együtt dolgozhatott Saunders-zel. Noha egy nagyszerű állásajánlattal maradásra akarták bírni Norvégiában, mégis hazatért Magyarországra. Tartott tőle, hogy végleg kinn ragadna, ha elfogadná az ajánlatot, ő pedig eleve úgy képzelte el életét, hogy itthon akarja hasznosítani a tudását. Saunders azonban nem akart megválni tőle, így azóta itthonról dolgozik a norvég irodának. A válság miatt nehéz helyzetben lévő építészeket arra biztatja, menjenek világot látni (pl. Törökország most nagy építési lázban ég), de térjenek majd haza, hiszen szerinte a „jó gondolatok még mindig eladhatók”.

Képek forrása: http://www.beresattila.hu, http://akosbanki.blogspot.hu, http://www.tpf.hu/