Habár egyetemünk kiemelt szerepet szentel a tehetséggondozásnak, sokan mégsem tudják, hogy hol kaphatnak kérdéseikre választ.
Babits Mihály, Békésy György, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Lénárd Fülöp, Neumann János, Semmelweis Ignác, Szent-Györgyi Albert… Mi a közös ezekben személyekben? Mivel ez nem egy beküldendő feladat, eláruljuk a megoldást: mindannyian egyetemünk egykori hallgatói voltak és kiemelkedő tudásuknak és tehetségüknek köszönhetően váltak világszerte ismerté. Ez is jól mutatja, hogy Magyarország legjobb felsőoktatási intézményében milyen fontos szerephez jut a tehetséggondozás. De vajon a gyakorlatban milyen formában jelenik meg? Erről kérdeztük Cserép Mátét, az ELTE EHÖK tudományos referensét.
“Egyetemünkön a tehetséggondozásnak mélyen gyökerező hagyománya van, és számos szabályozott keretek között működő tehetséggondozási forma – egyéni és csoportos – várja a becsatlakozni kívánó hallgatókat és oktatókat.” Egyéni tehetséggondozási forma a tutorálás, illetve a vele gyakran együtt járó kivételes tanulmányi rend, amelyben a hallgató a választott szakterületen a tudását egy felügyelő oktató (tutor) irányítása mellett mélyíti el, folytat kutatásokat. Így a tutorált hallgató olyan figyelmet kaphat, ami más módon nem lenne biztosítható. A csoportos tehetséggondozási formák közé sorolhatjuk a tudományos diákköröket, illetve a szakkollégiumokban működő műhelyeket, tancsoportokat, kurzusokat. Ezekben a hallgatók egy kisebb csoportja – oktatói iránymutatás mellett – a hasonló területen folyó kutatásaikkal egymást tudják segíteni, így mint csoport jobb eredményeket érhetnek el.
Vannak azonban új törekvések is újabb tehetséggondozási formák megalkotására, illetőleg meghonosítására. Például a közel két éve megalkotott honorácior státusz, amelynek keretén belül a kiváló hallgatóknak lehetősége nyílik arra, hogy az ezzel járó tanulmányi költségek alóli mentesítéssel végezhessenek el az egyetemen kurzusokat, modulokat, akár egész szakirányokat. “A honorácior státusz mára a karok felén bevezetésre került vagy bevezetés alatt van, és igyekszünk idővel a teljes egyetemre kiterjeszteni a működését.” Új tehetséggondozási forma az idén létrejött Vanguard program is, amelynek célja, hogy “az ELTE legkiválóbb hallgatóinak nyújtson egy olyan interdiszciplináris képzést, amellyel megismerkedhetnek más tudományterületek aktuális vívmányaival és problémáival, így képesek legyenek rendszerben gondolkodni, átlátni mi minden hat az ő saját szakterületükre is.”
Sajnos a tehetséggondozás „aktivitása” az idők folyamán fokozatosan visszaesett, hiszen egyre kevesebb hallgató vesz részt benne. Például a tudományos diákkörökben résztvevő hallgatók számának csökkenésével, számos helyen ezek a körök nagysága egyre inkább zsugorodik. “Oka ennek a bolognai rendszer struktúrája is, ugyanis az alapképzésre sokan tömegképzésként tekintenek, így a hallgatók tehetséggondozásba való bevonása sok esetben csak a mesterképzés során kezdődik meg, míg korábban ez sokszor már az első évek során megtörtént.” Úgy látszik ennek a folyamatnak a visszafordítása a jövő feladata… Ösztönzésnek pedig ott vannak a példaképek, akiket az ELTE Alumni rendszere gyűjt össze. Bár a program még gyermekcipőben jár, fejlődésével talán majd a tehetségek „utóéletére” külön figyelmet fektetni.
