Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara, valamint az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum március 8.-15. között, „Időutazás a gyermekkorba” címmel rendezett fotókiállítást, melyet a PPK épületének aulájában lehetett megtekinteni.
A kiállított plakátok a szocializmus egy-egy jellemző vonását, eseményét ragadták ki, a fotókhoz kapcsolódó vélemények, megjegyzések pedig közelebb hozták a számunkra már ismeretlen korszakot. A fotóinterjúk visszaemlékeztek a diákként eltöltött zánkai építőtáborokra, a szüreti társadalmi munkákra, a Balatonon töltött hűtőtáskás, kempingszékes hetekre, a sokszor kényszernek érzett, de sörrel és virslivel kárpótolt május elsejékre. Számos családban büszkén mutogatták a kiállításon is látható, sztahanovista címet adó, elismerő okleveleket is. A hetvenes években megjelenő kétrészes fürdőruhák, a Skála legújabb divatot hirdető reklámjai és a kor csodaszere, a Fabulon képei ma már megmosolyogtatóak.
A retro-hangulat mellett azonban a kiállítás megmutatta a múlt nehézségeit is. Egy hatvankét éves néni így gondolt vissza a szocializmusra: „Nyolc éves koromig nem ismertem azt, hogy csokoládé, nem ismertem azt, hogy narancs. Ja, és hát húst is csak egy hónapban egyszer ehettünk.” Egy negyven éves hölgy pedig a vasfüggöny kellemetlenségére utalt: „Szerencsém is volt, mert először Bulgáriában voltunk, a tengerparton. Az akkor olyan volt, mintha ma a Bahamákra mentél volna.”
A letűnt kor képeit, visszaemlékezéseit látva elgondolkodhatunk azon, hogy milyen lehetett egy teljesítmény központú, vasfüggönnyel elzárt, gyakran nélkülözéssel teli, de a maga módján mégis boldog világ.
