Lustálkodni nem célszerű

Dr. Torkos Kornél, az Analitikai Kémiai Tanszék tanára címzetes egyetemi docens címet kapott, ennek kapcsán kérdeztük pályájáról, kutatásairól.

Mit jelent az, hogy valakiből címzetes docens lesz?

Ennek egyszerű a magyarázata. A tanszék oktatójaként 1968 óta dolgozom az egyetemen. Múlt évben megszűnt a jogviszonyom, lejárt a határozott idejű munkaszerződésem. Általában az egyetemi tanárok 70 éves korukig vannak teljes állásban, de 62 éves kor után a törvény szerint nyugdíjazhatják őket. A munkáltató dönti el azt, hogy mikortól kerül egy vezető oktató félállásba. 65 éves koromig teljes állásban dolgoztam, ezután kerültem félállásba, több kollégámmal együtt, valószínűleg a spórolás érdekében. Mivel múlt év decemberében megszűnt a jogviszonyom, így gyakorlatilag nem hirdethetnék órákat. Az, hogy valakiből címzetes egyetemi docens vagy tanár lesz, az egy olyan jogi konstrukció, amivel teljes jogú egyetemi oktatóként továbbra is hirdethetek órákat, megtarthatom azokat az órákat, amiket eddig is tartottam. Valamint két záróvizsga-bizottság tagja is vagyok, így a záróvizsgák is rendben lefolyhatnak. Tehát az, hogy címzetes docens lettem, egyfajta megoldás volt ezekre a problémákra.

Milyen kurzusokat tart az egyetemen?

Mielőtt félállásba kerültem rengeteg tárgyat oktattam. Az utóbbi 20 évben az első éves biológusoknak tanítottam Általános és Szervetlen kémiát. Sok speciálkollégiumom volt, emellett az Elválasztástechnika című tárgyat is oktatom.

Utóbbi tárgy pontosan mit takar?

Az elválasztástechnika egy olyan tudományterület, ami az egész kémiát és a természettudományokat átfogja. Az analitikai megoldások nagyon fontosak ezen a területen. Például a környezetanalitika. Ha egy talaj-, víz- vagy élelmiszermintában olyan anyagok vannak, amik nem kellene, hogy ott legyenek, akkor a meghatározáshoz és elválasztáshoz nagyon érzékeny és nagyon pontos módszereket kell fejleszteni. Tehát elválasztjuk azokat az anyagokat, amelyekre szükségünk van vagy esetleg károsak és egészségre ártalmasak. Az elválasztástechnikát sok helyen lehet alkalmazni, akár geológiában nyersanyagkutatás céljából, akár a környezetvédelemben a káros anyagok elválasztásánál. Ha valaki ezzel kíván foglalkozni, könnyen el tud majd helyezkedni a későbbiekben.

Mikor fordult érdeklődése a kémia felé?

Ez jó kérdés. Nagyon gyakran a középiskolai tanárok adják az inspirációt, így volt ez velem is. Egyrészt az érdeklődésem már gyermekkorom óta a természettudományok felé hajlott. Általános iskolában csillagász akartam lenni, majd a gimnáziumban volt egy olyan kémia tanárom, aki felkeltette az érdeklődésemet a tárgy iránt. A matematika-fizika tanárom (aki a mai napig is él) a fizikát szerettette meg velem. Végül kémia-fizika szakra jelentkeztem és tanárként végeztem 1967-ben. Később úgy alakult az élet, hogy itt maradtam és azóta is itt dolgozom az ELTE-n.

Mely kutatásait tartja legjelentősebbnek, melyek szakmai pályájának mérföldkövei?

Mivel analitikával foglalkozom, így nagyon sok területen dolgoztam. A 70-es évek végén kémiai módszert dolgoztam ki az elektromos hálózaton lévő nagy egységteljesítményű transzformátorok hibadiagnosztikájára. A szigetelő olajokban fellépő magas hőmérsékletű pontok meghatározása hamarabb jelzi egy nagyfeszültségű transzformátor meghibásodását, mint ahogy az elektromos paraméterek ezt jeleznék. Ezt úgy hívják, hogy hibagáz analitika. Nem én találtam ki, de ezzel mindenütt a világon foglalkozni kellett akkoriban. A legnagyobb lökést az adta, amikor a 70-es évek közepén New Yorkban volt egy hatalmas áramkimaradás és megállt az élet. Az esetleges meghibásodást előre kellett jelezni. Magyarországon is voltak ilyen problémák és így tudtam akkoriban alkalmazott kutatásokat végezni.
Egy másik fontos kutatásom a robbantással kapcsolatos. A 90-es évek elején elég sok robbanóanyaggal történő bűncselekmény történt. Ha történik valahol egy robbantás, robbanás, akkor a törmelékekből meg lehet határozni, hogy mi volt a robbanóanyag. Ez a nyomozóhatóságoknak fontos információ. Ezzel foglalkoztam hosszú éveken keresztül.

Mivel tölti szabadidejét?

Szabadidő? Van olyan? Olvasok és zenét hallgatok. A gyermekeim már felnőttek.

Ők is kémiával foglalkoznak?

Nem, egyik sem. Őket ez nem érdekli. Ez egy érdekes dolog, hogy valaki fiatal korában milyen érdeklődésű lesz. Van aki művész szeretne lenni, van aki jogász, van aki orvos és van aki vegyész. Hogy mi váltja ezt ki, arról el lehet gondolkodni, de az igazi választ úgy se lehet megmondani.

Hogyan tervezi a jövőjét?

Most már teljesen nyugdíjas vagyok, nem járok be minden nap. Többet fogok olvasni.

Eljött a pihenés ideje?

Ez egy olyan foglalkozás, amit évtizedek óta művelek, és nem lehet abbahagyni. Nem úgy van, hogy az ember nyugdíjba megy, és most akkor pihenek. Hogy pihenjek? Pihenni eddig is lehetett. Ha az ember pihenni akart, akkor pihent akár aktívan akár passzívan. Lustálkodni nem célszerű. Ha azt csinálhatom, amihez kedvem van, akkor az pihenés. Rengeteg olyan könyvem van, amit még ki sem nyitottam. Nyilvánvaló, hogy hátralévő életemben nem mindet fogom elolvasni, de nagy értéknek tartom őket, így csak azért is ki fogom nyitni őket.

Simó Szabolcs
ELTE Online