Nyugodj békében, Diego!

A 60 éves legendás exjátékost a megelőző hetekben többször is kórházban kezelték, de kevesen mertek arra gondolni, hogy ez lesz Maradona utolsó „mérkőzése”. Az argentin élete egyszerre mesébe illő és tragikus is, egy olyan életút, melynél kitalálni sem lehetne lenyűgözőbbet és drámaibbat. Most az egész világ minden idők leghíresebb góljának a szerzőjét gyászolja. Az ELTE Online ebben a cikkben emlékezik meg róla, melynek középpontjában a játékos pályafutása áll.

Diego Armando Maradona Franco 1960. október 30-án született a Buenos Aires tartománybeli Lanús városában. Gyermekkorát a főváros egyik legszegényebb negyedében, Villa Fioritóban töltötte, ahol egy kisebb helyi egyesületnél egészen kicsi korában elkezdett futballozni. Tehetségére gyorsan felfigyeltek, így már 9 éves korában az Argentinos Juniors korosztályos csapatába (Cenolitas) került. Rövid időb belül az „Arany fiú” becenévvel kezdték illetni.

Képességeit mi sem bizonyítja jobban, minthogy már 15 éves korában bemutatkozhatott az Argentinos felnőtt csapatában, holott normális körülmények között még 5 évet elkelett volna töltenie a klub utánpótláscsapataiban. A fiatal Maradonának már ebben az időben is akkora híre volt, hogy a bemutatkozó mérkőzésére közel rekordszámú ember volt kíváncsi. A bemutatkozó mérkőzésén csereként lépett pályára, és egyes beszámolók szerint az első megmozdulása rögtön egy kötény volt, de ha nem is az első, akkor is egészen bizonyos, hogy legfeljebb 1-2 percet kellett erre várni. Ezek után alig néhány hónap telt csak el, és a felnőtt válogatottba is meghívót kapott. A bemutatkozására 1977 februárjában kerül sor, épp egy Magyarország elleni találkozó alkalmával.

Maradona nagyon rövid idő alatt Argentína első számú játékosává vált, és a legtöbben már nemzeti kincsként tekintettek rá. A válogatottban ugyanakkor ehhez képest meglehetősen kevés lehetőséget kapott, akkor is többnyire csereként. A szurkolók a csapatba követelték, de az 1978-as hazai rendezésű világbajnokság keretébe végül nem válogatta be az akkori szövetségi kapitány, ugyanis túl fiatalnak tartotta. Maradona rendkívül csalódott volt emiatt. Sok teória született arról, hogy miért így döntött az argentin kapitány, egyes elméletek szerint az akkori diktatórikus Argentínában a szervezőbizottság elnöke, Carlos Lacoste járt közben, hogy az ifjú Diego kimaradjon a keretből, ugyanis a köztudottan River Plate-szurkoló elnök nem kedvelte Maradonát. Ez persze csak teória, könnyen lehet, hogy semmi alapja nincs. Az argentinok mindenesetre haza pályán megszerezték történetük első világbajnoki címét, a Maradona előtti korszak legnagyobb sztárjnak, Mario Kempesnek a vezérletével.

Később azonban az argentin legenda úgy nyilatkozott, hogy ez az esemény volt az, amely által a dühét és csalódottságát megtanulta a javára fordítani, és innentől kezdve még inkább elképesztő teljesítményt nyújtott. Megállíthatatlan volt, és 20 éves koráig több mint 100 gólt szerzett.

1981-ben álmai csapatához, az egyik első számú argentin klubcsapathoz, a Boca Juniorshoz szerződött, ahol ugyancsak vezér tudott lenni, és a segítségével a Boca meg is nyerte az argentin bajnokságot, így Maradona megszerezte pályafutása első trófeáját. Ez volt egyébiránt az egyetlen Argentínában szerzett címe. Az európai topklubok sorban álltak érte már korábban is, ám először még a Boca Juniorst választotta. Az európaiak helyzetét az sem könnyítette, hogy az argentin kormány mindent megtett annak érdekében, hogy otthon tartsák Diegót, még a törvénykezésben is napirenden volt a korszak legnagyobb futballistájának megtartása. Egy év után azonban elhagyta a Bocát, és akkor az FC Barcelona világrekordot jelentő összegért, 7,6 millió dollárért szerződtette 1982 nyarán.

Ez a nyár azonban nem erről maradt a a legemlékezetesebb számára, hanem arról, hogy végre világbajnokságon is megmutathatta, mire képes, így végre az egész világ megcsodálhatta kivételes képességeit. A címvédő a nyitómeccsen meglepetésre kikapott Belgiumtól 1-0-ra, azonban a következő mérkőzésen 4-1-re verték Magyarországot, ahol Maradona 2 gólt is szerzett. Csoportelsőként jutva a középdöntőbe, az argentinok Olaszországtól és Brazíliától is vereséget szenvedtek, utóbbi meccsen Maradonát kiállították, így ez a torna még nem hozta meg számára a válogatott sikert, ám a világ csodálata tovább nőtt irányába, így vághatott neki a barcelonai kalandnak.

Maradona a katalánoknál is megmutatta igazi zsenijét, hihetetlen dolgokat csinált, ugyanakkor az ott töltött két évet hosszabb kihagyások nehezítették. Első szezonjában 4 hónapot kellett kihagynia hepatitisfertőzés miatt. A szezon végén azonban Spanyol kupát és Ligakupát is nyert a Barcelonával, utóbbi oda-visszavágós döntőjén mindkét alkalommal parádézott az ősi rivális Real Madrid ellen és mindkétszer gólt szerzett.

A második szezonjában egy még komolyabb sérülésre került sor, ugyanis a szezon elején megsérült az Athletic Bilbao ellen, a különösen durva játékáról híres Andoni Goikoetxea belépője után több mint fél évre kiesett, így a szezon egy jelentős részében nem állhatott a csapata rendelkezésére. Visszatérése után azonban ismét nagyszerűen játszott, a Spanyol Kupa döntőjében azonban vereséget szenvedett a Barcelona, épp az Athletic Bilbao ellenében. A mérkőzés legendássá lett a kialakult tömegverekedéséről, melyben Maradona igencsak aktív résztvevő volt, ami miatt a spanyol szövetség eltiltással sújtotta.

Ezt már nem várta meg az argentin zseni, ugyanis 1984 nyarán 10,48 millió dollárért meglepetésre szerződtette őt az olasz Napoli együttese. Barcelonában sem a város, sem a csapat iránt nem alakult ki Maradonában mélyebb kötődés, Náppoly azonban teljesen más volt. Már a bemutatására 75 ezer néző volt kíváncsi, és Istenként fogadták. Az itteni életvitel sokkal jobban feküdt Diegónak, akit a város azonnal befogadott, hihetetlen szeretet vette körül az itt lakók részéről. Az akkor még nem túl jelentős Napoli elindult felfelé az ő vezetésével. Akkoriban képtelenségnek tűnt, hogy az északi (Juventus, Inter, AC Milan) vagy a gazdagabb déli (AS Roma) csapatával felvehesse a versenyt egy déli kiscsapat, de Maradonával a soraikban szezonról szezonra jobban teljesítettek. Nem túlzás kijelenteni, hogy ő tette fel a Napolit a futballtérképére. 1987-ben és 1990-ben is Serie A vezette csapatát, sem előtte, sem utána nem volt képes bajnoki címet nyerni a klub, előbbi esetben ráadásul duplázott a csapatával, ugyanis az Coppa Italiát is begyűjtötte. 1988-ban gólkirályi címet szerzett (Argentínában 1979-ban, ’80-ban és ’81-ben bizonyult a legjobb gólszerzőnek), 1989-ben pedig a nemzetközi színtéren is maradandót alkotott, ugyanis az UEFA-kupát (az Európa-liga elődje) hódította el a Napolival. Az UEFA-kupa ugyan a harmadik számú európai kupának számított a BEK, illetve a KEK mögött, mégis sokkal komolyabb presztízse volt akkoriban, mint ma az Európa-ligának, ráadásul a mezőny gyakran ebben a sorozatban volt a legerősebb.

Maradona pályafutásának legnagyobb sikere azonban még a Napolival elért címek megszerzése előtt eljött, az 1986-os világbajnokságon. A csoportkört első helyen zárták az argentinok, Maradona már itt is igazi vezér volt, az olaszok elleni 1-1 alkalmával gólt szerzett, de azt a teljesítményt, amiért már innentől sokan minden idők legjobbjának kezdték emlegetni, az egyenes kieséses szakaszban nyújtotta. A negyeddöntőben Anglia következett ellenfélként, ahol Maradona megszerezte pályafutása két leghíresebb gólját, melyek közül az első minden idők legismertebb találata – és szabálytalan. A második félidő 51. percében egy beadást követően Maradona az angol kapussal együtt ugrott fel, és kézzel juttatta a hálóba a labdát. Sem a játékvezető, sem az asszisztens nem látta az esetet, és a televíziós felvételeken is úgy látszott, mintha fejjel szerezte volna a gólt, ám a visszajátszásokból egyértelmű, hogy szándékos kezezésről volt szó. A gólt azonban megadták, melyre azóta is csak „Isten keze”-ként hivatkoznak, amiért az argentin zseni úgy nyilatkozott „ebbe benne volt Isten keze és Maradona feje”. A második gólja már szabályos körülmények között született, de nem is akárhogyan. Maradona a félpályáról indulva csaknem a teljes angol védelmet végigcselezve juttatta a hálóba a labdát. A találatot a FIFA a világbajnokságok történetének legszebb találatának választotta 2002-ben, és sokan tartják az egyik legparádésabb gólnak a futballtörténelemben.

Argentína 2-1-es győzelmével az elődöntőbe jutott, ahol Belgiumot verték 2-0-ra, mindkét találatot Diego Maradona jegyezte, a döntőben pedig az NSZK együttese várt rájuk. A németek ellen rendkívül szoros meccsen, végül 3-2-re sikerült diadalmaskodniuk. A germán hátvédek nagyon keményen faragták Maradonát, sokszor szabálytalanul, de a győztes gólhoz végül ő adta a gólpasszt, így teljesült élete álma: világbajnoki címig vezette Argentínát, őt magát pedig a torna legjobb játékosának választották.

Az Argentínával és a Napolival elért sikereivel pályafutása legjobb éveit maradéktalanul kiaknázta, majd jött az 1990-es világbajnokság, ami fordulópontot jelentett az életében.

A tornát Olaszországban rendezték, sokak szerint minden idők legunalmasabb vb-je volt, ugyanis egy másik tornán sem esett átlagban ilyen kevés gól. Az argentin csapat ezúttal is döntőbe jutott Maradona vezérletével, azonban a sikeres teljesítmény nem volt már annyira kiemelkedő, mint az 1986-os vb-n. A 24 csapatos világeseményen Argentína csak csoportharmadikként jutott tovább, 1 győzelemmel mindössze, emellett 1 döntetlen és 1 vereség volt az eredményük, valamint a góllövéssel is gondok voltak. A nyolcaddöntőben Brazíliát búcsúztatták 1-0-s eredménnyel, ahol Maradona parádés gólpasszt adott Claudio Caniggiának, a negyeddöntőben és elődöntőben, azonban csak 11-esekkel tudtak túljutni előbb Jugoszlávián, majd Olaszországon. A döntőben ismét az NSZK-val kerültek szembe, így a finálé a ’86-os döntőt visszavágójaként lett beharangozva. A felek igen nehezen bírtak egymással, már-már úgy tűnt, nem is dől el a meccs a rendes játékidőben, ám a 85. percben a németek büntetőhöz jutottak, így nem sikerült Maradonának és az argentinoknak a címvédés, ezüstéremmel távoztak.

Diego ezen a tornán nem szerzett gólt, a legemlékezetesebb momentumai közé tartozik a már említett brazilok elleni gólpassz, ugyanakkor a játékára itt sem lehetett panasz, ezúttal is vezére volt hazája válogatottjának, magasan az ő nevéhez fűződött a legtöbb sikeres csel, és az ellene elkövetett szabálytalanságok számában sem közelítette meg senki. A vereség a döntőben azonban nagyon megviselte, ám a vízválasztót nem ez jelentette számára, hanem az olaszok elleni elődöntő. A Nápolyban rendezett találkozón ugyanis erőteljesen buzdítani kezdte az olasz szurkolókat, hogy drukkoljanak az argentinoknak a hazájukkal szemben, amivel óriása ellenszenvet váltott ki a szurkolókból, és a megítélése az ezt követő hónapokban hatalmasat esett. Az 1990-1991-es szezon volt az utolsó, amit a Napolinál töltött, azonban nem tudta végigjátszani a szezont, melynek az oka nem más volt, mint a kábítószer. Már 1983-ban kapcsolatba került a drogokkal, és egyes beszámolók szerint Nápolyba érkezésének idejére függő volt, és több alkalommal volt ebből kisebb-nagyobb problémája. 1990-ig azonban a nápolyi maffia elsimította ezeket az ügyeket, a vb elődöntőjében történt eset miatt azonban megszűnt az értinthetetlensége. Amikor pedig 1991-ben fél kiló kokaint találtak nála, valamint a szervezetében is kimutatták a szert, a világ legnagyobb futballistájának felfüggesztette a játékengedélyét az olasz szövetség, valamint 15 hónapra eltiltották a futballtól. Így ért véget olaszországi pályafutása, valamint mondhatjuk, hogy az érdemi pályafutása is.

Eltiltása letelte után a Sevilla csapatában tért vissza, ahol jól teljesített, de a kihagyás és az életvitel meglátszott rajta, így már nem a csúcson lévő Diegót láthatták a szurkolók. Egy szezon után úgy döntött 1993 nyarán, hogy visszavonul a futballtól, és hazatért Argentínába. Rövid idő után azonban visszatért és elkezdett azon dolgozni, hogy ott lehessen az 1994-es világbajnokságon. Az argentin Newell’s Old Boys csapatához igazolt, ahol mindössze 5 meccsen szerepelt, de így is bekerült a vb-keretbe. Az első meccsen Görögország ellen rögtön gólt is szerzett, és a sajtó Maradona visszatérésétől zengett. A Nigéria elleni második meccset követően azonban doppingvétségen érték, ami miatt nem léphetett többet pályára a vb-n, és ez volt az utolsó szereplése is a válogatottban. Később azt állította, hogy a FIFA engedélyezte számára a szert a súlyproblémái miatt, illetve azt is mondta, hogy energiaital által került a szervezetébe. Akárhogy is, Maradona 91 mérkőzés és 34 találat után búcsút mondhatott a válogatott futballnak. 1995-ben még visszatért két évre a Boca Juniors csapatához, de ez már csak a levezetés volt számára, 1997-ben végleg felhagyott a futballal.

Később az edzősködésbe is aktívan belekóstolt, leghíresebb szereplése a 2010-es vb-n argentin szövetségi kapitányként volt, ahol nem sikerült kihoznia a csapatból a benne rejlő potenciált. Visszavonulását követő éveit komoly drogproblémák és botrányok övezték, egy idő után azonban úgy tűnt, hogy sikerült megoldást találni minderre.

2020. november elején koponyaűri töréssel műtötték, majd 8 napot követően hazaengedték. 25-én azonban a hivatalos információk szerint szívmegállás okán elhunyt a 60 esztendős legenda. Argentínában 3 napos gyászt hirdettek, és még a futtballvilág legnagyobb rivalizálását folytató River Plate- és Boca Juniors-szurkolók is együtt gyászolták az argentinok nemzeti kincsét. A Napoli stadionját hivatalosan is Diego Maradonáról nevezték el a halálát követően, valamint az egész nemzetközi sportsajtó és sportvilág róla emlékezik meg a lehető legméltóbb módon.

Nem csak minden idők talán legjobb játékosa volt, hanem igazi vezér is, aki a személyiségét tekintve is kiemelkedő. Hiába nem szeretett edzésre járni, amit ezért sokszor hanyagolt is, köztudott volt, hogy mennyire felkarolta mindig a fiatalokat, és külön foglalkozott mindannyiukkal. A Napoliba fiatalon bekerülő Gianfranco Zolának az egyik meccsen még a 10-es mezt is átadta, hogy önbizalmát növelje.

2000-ben a FIFA szavazásán az internetes szavazók az évszázad játékosának választották. Ő volt az a játékos, aki egymaga képes volt gyengébb képességű csapatból bajnokot csinálni, amit a Napolinál és az argentin válogatottnál is bizonyított. Olyan labdakezelése volt, és olyan dolgokra volt képes, amikre senki más, vagy csak nagyon kevesen. A „10-es” poszt prototípusa, a tökéletes támadó középpályás, akinek alacsonyabb termete ellenére sem volt gyengéje pályafutása során. Maradona története maga a futball, felbecsülhetetlen a hatása a labdarúgás történetére, és ki tudja, mikor születik még egy ekkora egyéniség? Nyugodj békében, Diego!

Képek forrása: infostart.hu; eurosport.hosszabitas.hu; sopitas.com; fcbarcelona.com; bbc.co.uk; montroyalsoccer.com; nemzetisport.hu