Győztünk!

Magyarország az Európa-bajnokságon!! Nem álom, mert felébredtünk, és ezt már senki nem veszi el tőlünk. Zsinórban másodszor, egy micsoda őrült meccsen.

2016. június 18. „Nikolic a tizenhatoson belül, ott a begurított labda és gól, góóól, góóól, Szalaii, megadta, jól van, nehogy már kitaláljon valamit, hogy valaki szélütést kapott vagy huzatot! 1–1, megérdemeltük, megdolgoztunk érte!”

2020. november 12. „Szoboszlai, Könyves szép helyet csinált neki, Szoboszlai lő, góóóól, góóóóól, hááát ez ott van. Milyen hosszabbítás?? Semmilyen! Semmilyen! Le kell fújni!”

Majdnem négy és fél év, mégis párhuzam van a két nap között. Mindkét alkalommal Izland volt az ellenfél, mindkét alkalommal mi örültünk a végén. 2016-ban az EB-n egy győzelemmel felérő döntetlent ünnepeltünk, most győzelemmel egy EB-re való kijutást. Nevezzük inkább bejutásnak, hiszen hazai pályán fogunk játszani! És a párhuzamok mellett micsoda ellentétek is vannak. Marseille-ben 40 ezer magyar szurkoló, Budapesten zárt kapuk; akkor rutinos csapatra épített az edző, most a fiatalok vállán a nyomás, és még a szövetségi kapitányunkat is elveszítettük.

Na de hogy is volt ez a meccs… Győzni bármi áron! Valahogy így mentünk neki az Izlanddal való összecsapásnak. Soha nem látott esély előtt állt a válogatott azzal, hogy egy részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra juthat ki. Mikor lesz még egyszer ilyen, azt senki nem tudja. Ezért is kell ezt az alkalmat kihasználni.

Viszont Izland szerez vezetést az elején. Gulácsitól még soha nem láttunk ilyet. De hát még soha nem is játszott ilyen meccsen. Benne van. De ilyen góllal nem veszíthetünk! Nem volt szép a meccs, kicsit az angol másod- és harmadosztályra hajazott néha a játék képe. Egy-két lehetőség akadt mindkét oldalon, de a félidő szépen lassan lecsorgott.

Ilyen góllal nem veszíthetünk!

Második félidő, hatvanadik perc, cserék tömkelege, nyolcvanadik perc… Ilyen góllal nem veszíthetünk!

Persze, hogy nem veszíthetünk! Nego Loïc! Jókor jó helyen egy jó játékos. Szerencse is kellett hozzá. De csak annak van szerencséje, aki megérdemli. Robbanna a stadion, de üresek a székek. Viszont otthon több millió magyar ugrott fel a kanapéról, repült a szotyi, folyt a sör, élt a remény. A nyolcvannyolcas szám rémálom lesz az izlandi népmesékben.

De a makacs vendégek jöttek egyből, és helyzetük is volt. Ez lett a vesztük. Egy magyar kontra. Szoboszlai a felező vonaltól cipeli. Befelé húz, lő, 2–1! Ezért is lesz ő világsztár játékos. Szépen játszottunk? Nem. Jól játszottunk? Nem. Érdekel ez bárkit is? Nem! Kijutottunk? Igen!!!

Újra ott vagyunk tehát az EB-n. Gyönyörű emlék az előző is. Sok idő eltelt azóta, sok minden történt. Kikaptunk Andorrától, Luxemburgtól, Szlovákiától, Marco Rossi lett a kapitányunk, megvertük a VB-ezüstérmes Horvátországot, megnyílt a csodás Puskás Aréna, elkaptuk Törökországot, Szerbiát. Hosszú út volt, sokszor kilátástalan. De elértük a célt.

Hogy ez mit is jelent? Azt, hogy egy ilyen szokatlan évben is van minek örülni, igaz, egyelőre csak külön-külön, de nem is lehet kérdés, hogy a körút megint meg fog bénulni a magyar szurkolóktól – a következő nyáron. Addig emlékezzünk 2016 nyarára, és gondoljunk arra, hogy néhány hónap múlva az EB-címvédő Portugália, a VB-címvédő Franciaország sok-sok ezer magyar szurkoló előtt fog pályára lépni a mieink ellen. Valamint megmérkőzünk a világ egyik legjobb válogatottjával, a németekkel is. Minden meccs és gól ajándék lesz. Mert ez az igazi álomsorsolás! Valamint megmutatjuk Európának, milyen is, amikor a magyarok hangulatot csinálnak.

Hajrá, Magyarország!

képek forrása: mlsz.hu, magyarhirlap.hu