Mint köztudott, a Ferencvárosi Torna Club futballcsapata 1995 után ismételten bejutott a Bajnokok ligája főtáblájára. A magyar focidrukkerek klubszimpátiától függetlenül mind extra várakozásokkal ültek le a csütörtöki BL-sorsolás előtt a TV-készülékek vagy az internetes tudósítások elé, hiszen a Fradi a negyedik kalapban kapott helyet, így nagyon nagy meglepetés lett volna, ha a magyar bajnok nem kap legalább egy nemzetközi topcsapatot ellenfélként. Nos, a várakozások beigazolódtak, nem is akárhogyan. Az FTC a Juventusszal, a Barcelonával és a Dinamo Kijevvel került a legrangosabb európai kupasorozat G jelű kvartettjébe.
Mikor a Fradi a norvég Molde csapata elleni 0–0-s visszavágón, a norvégiai 3–3 után, idegenben lőtt több góllal bebiztosította a Bajnokok Ligája főtáblára jutását, a szurkolók okkal lehettek büszkék csapatukra. Az FTC ugyanis kifejezetten nehéz ágon jutott be a csoportkörbe. Már a Djurgarden sem tűnt könnyű ellenfélnek, ám itt a Fradi még jó esélyekkel indult, a következő két körben azonban a nemzetközileg igencsak ismert – noha szebb napokat is megélt – skót Celtic, majd pedig a horvát Dinamo Zagreb volt az ellenfele. Tavaly éppen utóbbi csapat búcsúztatta 5–1-es összesítéssel a Ferencvárost a harmadik selejtezőkörben, később pedig a főtáblára is bejutott. A Molde kevésbé tűnt veszélyesnek előbbi két ellenfélnél, ugyanakkor egyértelmű volt, hogy a Fradinak nagyon keményen meg kell küzdenie, ha túl akar jutni norvég ellenfelén. A magyar bajnok minden akadályt sikerrel vett, és bár a play-off két mérkőzésén akadtak meleg pillanatok, összességében elmondható, hogy a Ferencváros nem csak az eredményeire, de a mutatott játékára is büszke lehet.
Szerhij Rebrov csapata nagyon okosan és taktikusan játszott, néhol kifejezetten tetszetős támadásokat bemutatva, ami pedig ennél is fontosabb, az a higgadtság, melyet az ukrán edző remek érzékkel adott át játékosainak. Több mint valószínű, hogy ebben keresendő a sikerek kulcsa, ugyanis a Fradi a nehezebb helyzetekben sem tűnt elveszettnek, fejben mindig erősek tudtak maradni.
Ez vezetett ahhoz, hogy a mérkőzések egyes periódusaiban a Fradi remekül tartotta a labdát, és képes volt kontrollálni a játékot. Ami azonban nehézséget jelenthet a csoportkörben – a bombaerős ellenfeleken túl –, hogy a mérkőzések végére a Ferencváros játékosai láthatóan elfáradtak. Az embernek az az érzése támadhatott, hogy amennyiben hosszabbításra került volna sor, a Fradi csak nagy szerencsével juthatott volna tovább. A futballban persze nincs ha, ugyanakkor ez egy valós probléma, melyet nyilván Rebrov és stábja is érzékel, az FTC előtt az egyik legfontosabb feladatként az erőnlét javítása állhat.
Annál is inkább, mivelhogy olyan sztárcsapatok, mint a Juventus és a Barcelona jóval komolyabb erőnlétű csapatok ellen is toronymagas esélyesek. Ugyanakkor nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy ezen két csapat ellen a realitást nézve nem sok babér teremhet a Fradinak. A Juventus az előző szezonban és főképp annak a végén hihetetlenül színtelen-szagtalan játékot mutatott, ugyanakkor Andrea Pirlo edzői kinevezésével a játék rég nem látott szintet kezd megüti az olasz bajnoknál – amely a gyengébb szezonja ellenére azért csak megnyerte a Serie A-t. A Barcelona tavalyi szezonjának sikertelenségével és problémáival minden futballszerető ember tisztában van, ugyanakkor Ronald Koeman eddigi három mérkőzésén sokkal élvezhetőbb játékot nyújtott a katalán gárda, mint az elmúlt három szezonban bármikor. Szóval ezekre a gyengeségekre nem építhet a Ferencváros, mert mindkét csapatnál erős javuló tendencia mutatkozik.
Ám bármilyen probléma is állna fenn, azért még fontosabb tényező, hogy a két csapatban elképesztő sztárok játszanak, nem beszélve az elmúlt másfél évtized két legnagyobb klasszisáról, Lionel Messiről és Cristiano Ronaldóról. Ellenük játszani a világ legjobb játékosainak is rémálom lehet, ugyanakkor hatalmas élmény is, mely nem adatik meg akárkinek. Ez lehet a legfontosabb szempont a Ferencváros játékosai számára, hogy az álmuk válhat valóra azzal, hogy ilyen világklasszisok ellen mutathatják meg, mire is képesek valójában. A korábban említett erősségeket a Fradinál ezért is fontos kiemelni, mert nem lehet más célja az együttesnek, mint a tisztes helytállás. Ehhez fejben kell nagyon rendet tenni, és ha ez megvan, lehet, hogy nem szereznek pontot, valószínűnek tűnnek a nagy arányú vereségek is egyes meccseket, de ha úgy játszanak, hogy ők maguk és a szurkolók is büszkék lehetnek a teljesítményükre, akkor nem lehet rájuk panasz.
Ugyanakkor nem szabad feltett kézzel sem pályára lépniük, hiszen adott esetben szorossá is tehetik a mérkőzést, mint 2009-ben a Debrecen, mely a csoportkörben ugyan nem szerzett pontot, de igen emlékezetes és szoros találkozókat játszottak.
Némileg hasonló a helyzet, mint a Fradi 1995-ös csapatánál. Akkor az Ajax – mely abban az időben a világ legjobbja volt –, a Real Madrid, valamint a svájci Grasshoppers volt a zöld-fehérek ellenfele. Utóbbi ellen idegenben 3–0-s győzelmet arattak, majd a visszavágón döntetlent értek el. A Real ellen pedig összejött egy 1–1-es eredmény is, így a csapat harmadik helyen zárt a csoportban, a többi mérkőzés nagyarányú vereségei ellenére is, ahol azonban a nagy különbség ellenére több szakaszban is kifejezetten jól játszott az FTC.
Nem ejtettünk még szót az ukrán Dinamo Kijev együtteséről, mely esélyesebbnek számít a Ferencvárosnál, nagyobb nemzetközi rutinnal rendelkezik, és bár az elmúlt másfél évtizedben már inkább a Sahtar Donyeck számít elsőszámú ukrán csapatnak, nem szabad elfelejteni, hogy komoly presztízst szereztek azt megelőzően nemzetközi szinten, hogy hazai riválisuk megelőzte őket. A legemlékezetesebb az 1999-es BL-elődöntőbe jutás, melynek a későbbi aranylabdás Andrij Sevcsenko, valamint a Fradi jelenlegi edzője, Szerhij Rebrov is fontos tagja volt. Rebrov egyébiránt remekül ismeri az ukrán csapatot, nemcsak nemzeti hovatartozása és játékospályafutása miatt, hanem mert 2017-ig a Dinamo edzője volt, mellyel 2 bajnoki címet is szerzett.
Ezen tényezők mellett és az erőviszonyokat is figyelembe véve kijelenthető, hogy a kijeviek ellen nem esélytelen a Ferencváros, és reális célkitűzés lehet, sőt annak is kell lennie, hogy a magyar bajnok elcsípje a csoport harmadik helyét a némileg esélyesebb riválisával szemben.
Mindazonáltal bárhogy is alakulnak a csoportkör eredményei, a legfontosabb, hogy a játékosok és a szurkolók is élvezzék, hogy 2009 után ismét magyar csapatot láthatunk a legrangosabb európai kupában, valamint azt, hogy nem is akármilyen csapatok érkeznek majd hazánkba, fontos tétmeccseket játszani. Ez annál is inkább fontos, mivelhogy az UEFA engedélyezte, hogy a stadionok 30%-os befogadóképességig és megfelelő óvintézkedésekkel a hazai szurkolók számára látogathatók lesznek a meccsek idején. A Fradi pedig a Groupama Arénánál jóval nagyobb befogadóképességű Puskás Arénában játszhatja majd a meccseit, így számos szurkoló álma válik majd valóra azzal, hogy élőben láthatja Messit vagy C. Ronaldót Magyarországon, egy magyar csapat ellen játszani.
Képek forrása: sportdomper.hu; fradi.hu; goal.com; wikipedia.org
