A koronavírus miatt áll az egész világ, így a labdarúgó-bajnokságok is szünetelnek. Az FC Barcelona háza táján azonban így sem csillapodnak a kedélyek, sőt, rendre újabb botrányok robbannak ki, melyek által a klubelnök Josep Maria Bartomeu egyébként sem túl rózsás megítélése egyre csak romlik. Régóta látszik, hogy a Barcelonánál koránt sincs minden rendben, mind a pályán, mind a vezetőségben komoly problémák vannak, utóbbiból pedig egyenesen fakad előbbi. Kétrészes sorozatunk első részében a csapat visszaesését vesszük górcső alá, valamint azt, hogy milyen felelőssége van ebben a Bartomeu-féle elnökségnek.
Bartomeu 2014 januárja óta tölti be a Barcelona elnöki pozícióját, amikor is Sandro Rosell, az akkori klubvezető lemondott posztjáról, miután kiderült, hogy Neymar 2013-as leigazolása körül korántsem volt minden tiszta, a brazil jóval magasabb összegért érkezett, mint az a hivatalos adatokból kiderült, Rosell ellen pedig a csapat egyik pártoló tagja hűtlen kezelés vádjával indított pert.
A Barcelona számára nem alakult rózsásan az idény, trófea nélkül zárták a szezont, Bartomeu elnöki posztját pedig sokan megkérdőjelezték, mondván, hogy a Rosell alatt alelnökként működő vezetőt senki nem választotta meg. A katalán szurkolók és pártoló tagok részéről egyre többen fejezték ki nemtetszésüket, végül 2015 januárjában jelentették be, hogy nyáron előrehozott választásokat tartanak. Bartomeu számára rendkívül kapóra jött, hogy a csapat a 2014–2015-ös szezonban triplázott, azaz megnyerte a bajnokságot, a kupát és a BL-t is, ráadásul a két legfontosabb nyári igazolásnak, Luis Suáreznek és Ivan Rakitićnek kulcsszerepe volt az eredményekben. Amikor tavasszal egyre fantasztikusabb játékot mutatott be a Barca, és valószínűnek tűnt, hogy hatalmas sikerek várhatók, azzal kezdett el kampányolni a korábbi alelnök és stábja, hogy ha őket választják meg, akkor a 2014 nyarán kinevezett Luis Enrique marad az edző. A sikerek és a kampány megtette hatását, így Josep Maria Bartomeu legitim módon maradhatott az elnöki székben.
A katalánok ezen a nyáron még ki voltak zárva az átigazolási szezonból, hasonlóan az ezt megelőző téli időszakhoz, ugyanis megszegték a külföldi 18 éven aluliak leigazolására vonatkozó szabályokat. Noha a kizárást szokták használni általánosan, és ez a hivatalos álláspont is, valójában arról szólt ez a megrovás, hogy ha le is szerződtetnek egy játékost, akkor nem regisztrálhatják, vagyis az adott futballista a szankció ideje alatt nem léphet pályára. Így került 2015 nyarán Barcelonába Arda Turan és Aleix Vidal is. A fent említett szabályszegés miatt később a Real Madridot és az Atletico Madridot is megbüntették, előbbinek azonban sikerült elérnie a büntetés felfüggesztését. Legutóbb tavaly az angol Chelsea esetében volt példa hasonló szankcionálásra.
Mondhatni, a bajok itt kezdődtek. Persze a kizárás önmagában még nem viselte volna meg a Barcelonát, és bár a két játékos ottani pályafutása néhány kiemelkedő szakaszt leszámítva nem mondható sikertörténetnek, nem húzták vissza a csapat teljesítményét. A katalánok a következő szezonban ismét megnyerték a bajnokságot és a kupát, a Bajnokok Ligájából azonban kiestek az elődöntőben az Atletico Madriddal szemben. Ez egy csapat számára sem nevezhető sikertelen idénynek, még ha a Barcánál mindig elvárás is a győzelem minden fronton, és ekkortájt kétségtelenül a világ legjobb csapatával rendelkeztek Messiék, remek játékot nyújtva a szezon során, mégis elkapta őket egy apróbb hullámvölgy pont egy kiélezett helyzetben. A következő szezon azonban már nem volt ennyire erős.
A játék ugyan nem esett vissza jelentősen, de érződött, hogy a koncepció csak annyi, hogy bármi lesz, a félelmetes Messi–Neymar–Suárez hármas majd megoldja. A Barcelona a 2016–2017-es szezonban végül csak a spanyol kupát tudta begyűjteni, a BL-ben pedig simán kiesett a Juventusszal szemben; ekkor már egyre inkább látszott, hogy a csapat kezd motiválatlanná válni, Luis Enrique nem tud már többet kihozni a játékosaiból, s a szezon végén távozott is a klubtól. Az átigazolások sem sültek el jól: Umtiti ugyan remekül bevált, Paco Alcácernek azonban csak felvillanásai voltak, míg a portugál André Gomes teljes kudarcnak bizonyult. Az ő leigazolása egyébként is csak azt a célt szolgálta, hogy elhalásszák az őt szintén megszerezni kívánó ősi rivális Real Madrid elől, amiért 50 millió eurót sem sajnáltak. A vezetőséget e miatt az igazolás miatt több támadás is érte.
A nyáron új edzőként Ernesto Valverde érkezett, a katalánok azonban elveszítették Neymart, akit rekordösszegű 222 millió euróért vitt el a Paris Saint Germain. Érkeztek új játékosok is, akik közül a legnagyobb vihart a brazil Paulinho leigazolása jelentette. A középpályás ekkor már két és fél éve a kínai Kuangcsou Evergrande csapatában futballozott, ami közel sem éri el az európai topligák színvonalát, ráadásul az öreg kontinensen a 29 éves játékosnak csupán másfél év tapasztalata volt a Tottenham Hotspur csapatánál. Az átigazolást senki sem értette, pláne, hogy 40 millió eurót áldoztak rá. Úgy gondolták, biztos bukás lesz, hiszen Paulinhót senki sem tartotta Barca-szintű focistának, nem illett a játékrendszerbe sem. Ennek ellenére a brazil rácáfolt mindenkire, és hamar megszerettette magát a szurkolókkal, kifejezetten jó szezont futott a katalán csapatnál, ám egy év elteltével vissza is tért korábbi csapatához Kínába 50 millió euró fejében, így az üzletből szakmailag és anyagilag is nyereségesen jött ki a Barcelona. Erősen felmerült a gyanú a szurkolók körében, hogy Paulinho leigazolása, majd távozása az elnök, Bartomeu pénzmosási ügylete volt. Ezt bizonyítani nem sikerült, nem is indult vizsgálat az ügyben, azonban jól mutatta, hogy mennyire nem élvezi az elnök a bizalmat.
Az említett szezonban aztán sikerült ismét bajnoki címet és kupát nyernie a csapatnak. Valverde stabil taktikát alakított ki, jobban épített a védekezésre, mint korábban bármelyik Barca-edző, ami az élvezhető játék rovására is ment. A játék minőségének kritikája mellett még több támadás érte azonban az edzőt amiatt, ahogyan a csapat kiesett a Bajnokok Ligájából. A negyeddöntő visszavágóján simán kikaptak 3–0-ra az AS Roma csapatától az előző meccsen elért 4–1-es diadal után, az idegenben lőtt több góllal a rómaiak mentek tovább. A Barcelona elképesztően motiválatlanul lépett pályára: mikor már érezhetően veszélyben volt a továbbjutás, akkor sem hajtottak azért, hogy ne kiesés legyen a vége. Valverde alkalmasságát már a kinevezése előtt is sokan megkérdőjelezték, mondván, nincsenek meg a kvalitásai ahhoz, ami a Barca irányításához kell, ez a mérkőzés pedig csak tovább bátorította ezeket a hangokat. A trófeák azonban erősítették a helyzetét, és sokan bíztak benne, hogy ez csak kisiklás volt, a védekezőbb játék pedig indokoltnak tűnt a szezon eleji fejetlenség okán.
Kulcsfontosságú pontjai voltak ennek a szezonnak az igazolások is, Ousmane Dembélé a nyáron érkezett Neymar pótlására, némileg kapkodós igazolásként. A kétségtelenül hatalmas tehetségű francia támadó 105 millió euró ellenében került Dortmundból Barcelonába, mely ár a képességek ellenére is rendkívül magas és kétséges volt. A csatár ráadásul nem tudott beilleszkedni a csapat játékába, ugyanis hamar megsérült, majd visszatérése után ismét. A következő szezon első felében remek teljesítményt nyújtott, azonban azóta is többet volt sérült, mint egészséges, és leszámítva az említett periódust, nem találja a helyét a katalán csapat játékában.
Télen érkezett a Liverpooltól a brazil Coutinho, akit Iniesta utódjának szántak. A középpályásért 160 millió eurót fizetett a klub, első félévében még kifejezetten jól játszott, a következő szezonja azonban katasztrofálisra sikerült, olyannyira, hogy a szezont követően kölcsönbe távozott a Bayern Münchenhez, de a németek sem marasztalják. A Barcelona történetének addigi két legdrágább igazolása tehát bukásnak bizonyult. Ezt persze nem lehetett előre megjósolni, ugyanis Coutinho esetében kifejezetten a jövő emberét látták még a szurkolók is, aki a középpályán betölti majd az Andrés Iniesta távozása után keletkezett űrt. Dembélé esetében már felmerültek kétségek, hogy illik-e a rendszerbe, amely egyelőre azt mutatja, hogy nem, ám esetében a sérülések sokkal nagyobb gondot jelentenek, melyek szintén nem előre látható események voltak, ugyanakkor erősen terjednek a hírek arról, hogy a csapat túlad rajta. Ez a két bukás nem erősítette az elnökség amúgy sem túl rózsás megítélését. A nyár folyamán pedig újabb kérdőjeles igazolás érkezett a brazil Malcom személyében. Kérdőjelesnek azért volt mondható, mert ugyan jó képességű játékos, de csakis a piac nyújtotta lehetőségek miatt csapott le rá a klubvezetés, nem az edző kérése volt. Valverde emiatt nem is adott neki sok lehetőséget, bár amikor játszott, jót teljesítményt nyújtott, de 2019 nyarán távozott is az egyesülettől.
A következő, 2018–2019-es szezonban a bajnoki cím ismét a Barcelonáé lett, de a mutatott játék miatt egyre többet háborogtak a szurkolók, a klub teljesen elhagyta a korábbi filozófiáját, amit egy korántsem élvezhető és látványos játék váltott fel. Az igazi bomba azonban akkor robbant, amikor a BL elődöntőjében megismétlődött az előző szezon kiesési forgatókönyve. A Barca az első meccsen 3–0-ra megverte a Liverpoolt, magabiztos előnyhöz jutva. A játékosok fogadkoztak, hogy nem fog megismétlődni, ami az előző szezonban történt, ezzel szemben a visszavágón az angolok 4–0-ra kiütötték a katalánokat, esélyt sem hagyva nekik, a motiváció pedig ismét csak nem látszódott a játékosokon. Ernesto Valverde szerződését már a tavasz elején meghosszabbították, amit sokan megkérdőjeleztek már akkor is, ám a kiesés és annak módja hatására a csapat szurkolói egyértelműen az edző leváltását követelték, amit azonban az elnök nem tehetett meg, ugyanis a szerződéshosszabbítás miatt jelentős végkielégítést kellett volna fizetniük. Stratégiailag borzalmas döntés született, ugyanis a hosszabbítás olyankor történt meg, amikor semmi sem volt biztos a szezon végkimenetelét illetően; amennyiben az eredmények jöttek volna, úgy erre azután is lett volna mód, amennyiben pedig elmaradnak, úgy a szezon végén lejáró szerződésű mestertől könnyedén megválhattak volna. Ennek tetejében a Barcelona a spanyol kupa döntőjét is elbukta a Valenciával szemben.
A nyáron továbbra is viharos volt a helyzet, ugyanis Valverde maradása két egymást követő szégyenteljes BL-búcsú után kiverte a biztosítékot a szurkolóknál és a pártoló tagoknál egyaránt. Az évek során egyre inkább megmutatkozott, hogy Bartomeu és a vezetőség nem csak a klub filozófiáját adja fel, de semmiféle koncepció nincs a kezükben csapatépítés és igazolások terén sem. A szurkolók szimpátiája folyamatosan csökkent, hiszen számos ügyben Bartomeuék elbagatellizálták a problémát, vagy megkérdőjelezhető üzleti döntést hoztak.
Csak olaj volt a tűzre, amikor felmerült a csapattól akkor már két éve távozott Neymar visszaszerzése, aki rekordösszegért távozott, most pedig rekordösszegért hozták volna vissza. Neymar tudását senki nem vonhatta kétségbe, ugyanakkor távozása a csapattól sokaknál kiverte a biztosítékot, nem utolsósorban pedig ez idő tájt is perelte a csapatot, ugyanis úgy vélte, hogy jár neki egy 26 millió eurós hűségbónusz, amit a távozása előtt követelt, ám ennek egyes feltételeit nem teljesítette, a bíróságok ellene ítéltek, de a brazil napjainkig is harcol azért a pénzért.
Neymar visszaszerzése végül nem sikerült. 120 millióért viszont érkezett a csapathoz az Atletico Madrid támadója, a világbajnok Antoine Griezmann, akit a szurkolók szintén nem fogadtak jó szívvel, ugyanis az előző nyáron sokáig úgy tűnt, hogy a játékos a Barcáé lesz, ám végül lapátra tette a katalánokat. Az akkori bejelentés módja, ahogy Griezmann egy kisfilmet forgatott a döntése leleplezéséről, sokakban tüskeként maradt meg. Azt rótták fel ezzel az üggyel – és Neymaréval – kapcsolatban Bartomeu elnöknek, hogy a csapatban semmilyen következetesség és büszkeségérzet nincs, hiszen ezek az esetek azt mutatják, hogy velük bármit meg lehet tenni, azaz nem úgy tűnnek, mint akik kézben tartják a dolgokat. Griezmann képességeit senki nem vonta kétségbe, a világ egyik legjobb támadója, ugyanakkor sokan nem látták a helyét a rendszerben, illetve úgy tűnik, ő is inkább az elnök óhaja, semmint az edzőé. Noha a francia nem vallott kudarcot és kemény munkájával kivívta a szurkolók elismerését, mégis úgy fest, nincs meg a helye a Barcelonában, nem tudja kihozni magából, amit igazán tud.
Ami miatt az elnökséget még kritika érte ennek az átigazolásnak a körülményeit illetően, az a játékos vételára. A vezetőség hitelt vett fel azért, hogy finanszírozni tudja Griezmann átigazolását, ami már eleve ellenérzést váltott ki a pártoló tagokból és több szurkolóból a játékos személyétől függetlenül, ám még nagyobb port kavart a klub kommunikációja, mely nem sokkal ezt megelőzően a csapat remek anyagi helyzetéről szólt. Az elnökség kommunikációját a szezon kezdetén és közben is több játékos kritizálta. Carles Aleñá, a klub saját nevelésű játékosa például azt nehezményezte, hogy a klub az ő tájékoztatása nélkül adta oda az ő 21-es mezszámát az újonnan érkező Frenkie de Jongnak. A holland játékos, akinek sokat jelent ez a szám, személyesen elkérte ugyan Aleñától, akinek nem volt ellenére a csere, ugyanakkor úgy vélte, hogy az elnökség nem volt korrekt vele szemben azzal, hogy még csak nem is tájékoztatták. Ivan Rakitić is kritikát fogalmazott meg, a horvát középpályástól ugyanis megvált volna a Barcelona, a vezetőség egyik csapat után a másiknak ajánlotta őt fel, koloncként kezelve a horvátot, nem elismerve korábbi érdemeit, ám végül a játékos maradt a Barcánál.
A csapatra Valverde irányítása alatt jellemző színtelen-szagtalan játék a 2019–2020-as szezonban is folytatódott, a szurkolók az előző idény végétől kezdve egyre kevesebben jártak meccsre, mely az ősz előrehaladtával egyre feltűnőbb volt – persze nézőhiánnyal így sem küzdött a klub. Az eredmények sem jöttek olyan magabiztosan, egyre több vereség csúszott be és már a védekezés sem működött, jóval több gólt kaptak, mint korábban. 2020 januárjában került sor a megújított spanyol Szuperkupa küzdelmeire, ahol a Barca nem jutott döntőbe, ugyanis 3–2-es vereséget szenvedett az Atletico Madrid együttesétől. Ez jelentette a végállomást Ernesto Valverde számára az edzői poszton, ugyanis ezt követően a vezetőség menesztette őt a kispadról. A Liverpool elleni BL-kiesés óta a közösségi médiában rendre ellepték a kommentek a Barcelona bejegyzéseit #valverdeout hashtagekkel, illetve a Camp Nou közönsége is sokszor hangot adott az edző menesztése iránti igényének.
Helyére Quique Setién érkezett, akivel kapcsolatban ugyancsak merültek fel kétségek, hiszen a 61 éves szakember sosem irányított nagy csapatot, azonban tény, hogy a filozófiája megegyezik a Barcelona által képviselttel, és vele nem titkoltan a régi, szeretett játékhoz való visszatérés volt a cél. A meccseken látszott is, hogy ez a törekvés abszolút megvan a jelenlegi Barcelonánál, azonban valami még mindig nem működik a csapatnál, főleg motiváció terén, és az eredmények sem lettek jobbak. A megújulásnak vannak nyomai, de tisztán látszik, hogy ennél jóval nagyobb változtatásokra lesz szükség, ha a Barca ismét a világ legjobb csapata akar lenni. Remek példa az El Clásico, ahol az első félidőben ugyan a katalánok jobban futballoztak, a második játékrészben azonban a Real Madrid olyan szinten felrázta magát, hogy esélyt sem hagyott ősi riválisának, teljesen megérdemelten nyertek 2–0-ra, és akarásból olyat mutattak, amit a Barcelona szurkolói nagyon rég láthattak saját csapatuktól. A Real azonban a megszerzett első helyet el is vesztette a következő fordulóban, a Barcelona így jelenleg is vezeti a bajnokságot, mely, mint tudjuk, a koronavírus miatt szünetel már egy ideje. Hozzá kell tenni a jelenlegi spanyol bajnoki szezonhoz, hogy mindegyik csapat tudása alatt teljesít, nem csak a Real Madrid és a Barcelona, hanem az Atletico Madridtól kezdve a Valencián át mindenki, akitől többet várna az ember. Az általános szurkolói vélemény az, hogy bárki nyeri a sorozatot, az azért lesz, mert a riválisok még nála is rosszabbul teljesítettek.
A Barcelona teljesítményének minőségi romlása egy nagyon érdekes kérdés. Az eredmények ugyan jönnek, hiszen a hazai porondot uralják évek óta, a keretük most is a világ legerősebbjei közé tartozik, a BL-ben viszont az elmúlt években rendre megégnek, a játékuk pedig bőven hagy kívánnivalót maga után. Ennek egyik okát fentebb már kifejtettük, hiszen Valverde játékfelfogása nem a látványos focit helyezte előtérbe, és látható, hogy motiválnia sem sikerült a játékosait olyan szinten, mint kellene, ugyanakkor igazságtalanság lenne kizárólag őt okolni ezért.
Az FC Barcelona játékosainak többsége – hogy a szurkolók szavajárásával szóljunk – agyonnyerte magát, így a játékosok egy idő után nem égnek azon a hőfokon, amivel folyamatosan a csúcson lehetne tartani a motivációt. Noha túlzás lenne azt mondani, hogy ezeken a játékosokon egyáltalán nem érződik az akarás, mert ez azért többször megmutatkozott, ilyenkor fontos azonban az edző személye, illetve a csapaton belüli verseny. Ez nem történik meg a Barcelonánál, ugyanis az olyan játékosok, mint Messi, Piqué vagy Busquets, érinthetetlenek. Messi esetében természetesen semmi nem indokolja, hogy lecseréljék, hiszen a világ egyik – ha nem a – legjobb játékosa, továbbra is világklasszis szinten futballozik. Utóbbi kettő esetében is el lehet mondani, hogy még mindig kiváló játékosok, ugyanakkor az is látszik, hogy már sokkal több hibát vétenek, mint korábban, és esetenként hátráltatja is a csapatot az ő érinthetetlenségük, nem képesek már újat adni. Pedig számos példa van rá, amikor egy csapat annak köszönhette sikerét, hogy egy kiöregedőben lévő játékost a padra ültetett. A szerepkör megváltoztatása gyakran az adott játékos teljesítményét is felrázta, aki a padról beszállva többet tudott adni, mint kezdőként. A Barcánál Xavi utolsó szezonja remek példa erre. Sokak szerint az egyébként jó igazolásnak mondható Frenkie de Jong is azért nem tudja kihozni magából a maximumot, mert Busquets szerepköre az ő igazi posztja, ám amíg a katalán középpályás biztos kezdő, addig a holland nem tud kiteljesedni.
Mindemellett hiányzik egy igazi vezér a csapatból, aki képes igazán felrázni a brigádot. Messinek csapatkapitányként megvan a tekintélye és igyekszik ennek a feladatnak megfelelni, azonban személyisége nem olyan, mint egy Carles Puyolnak, vagy Xavinak, akik, ha kellett, meccs közben is megfegyelmezték a csapattársaikat. Messi inkább az a típus, aki ritkán szól, de akkor nagyot, viszont ez egy motivációs gondokkal küzdő csapatnál nem feltétlenül a legjobb. A versenyhelyzet hiánya pedig csak erősíti az elkényelmesedést, nem csak a felsorolt játékosok tekintetében. A vezetőség pedig igyekszik biztosítani a játékosok számára az elégedettséget, legalábbis a pályán, mert a médiában már más a helyzet, de erről kicsit később.
Nagy probléma az is, hogy a klubvezetés az utánpótlásra kevesebb hangsúlyt fektet, nincs biztosítva a fiatalok lehetősége, hogy felkerülhessenek az első csapatba. Persze tény, hogy az utóbbi években nem jött ki olyan generáció, mint a Guardiola-korszak idején, de jóval kevesebb lehetőséget is kapnak, illetve az elnökség inkább nagyösszegű játékosvásárlásokba fektet, sokszor pedig a csapat szintjét nem elérő játékosok veszik el a helyet előlük, akik teljesítményükkel sem feltétlen szolgálnak rá a bizalomra. Beszédes, hogy az idei szezon során az első csapathoz felkerült Carles Pérezt már a télen továbbadták az AS Roma csapatának. Van ugyanakkor ellenpélda is, a 17 éves Ansu Fati ugyanis az idei szezonban valósággal berobbant a felnőttek közé.
A rossz nyelvek arról is beszélnek, hogy szándékosan tartották ott sokáig a csapatnál Ernesto Valverdét és nevezték ki utána Quique Setiént, ugyanis ők szakmai elismertségük ellenére nem számítanak nagy névnek, ezért irányítani is könnyebb őket. Elképzelhetetlen lenne például egy Josep Guardiola esetében, hogy a vezetők olyan játékosokat hoznak, akiket ő nem kért, vagy pedig nyomást helyeznek rá, hogy valakit játszatni kell. Ám tény, hogy ez a „bábelmélet” csak spekuláció a szurkolók részéről. Akár van azonban igazságtartalma, akár nincs, jól rámutat ez is, hogy Bartomeuról miként vélekednek a szurkolók, és, mint tudjuk: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. A jelenleg futó (szünetelő) évad során azonban ennél jóval súlyosabb ügyek ütötték fel a fejüket az elnökség háza táján, nem is egyszer…
Folytatása következik.
Képek forrása: foottheball.com; bleacherreport.com; fcbarcelonanoticias.com; eurobarca.hu
