Remek pillanatban időzítette a Netflix legújabb minisorozatát, hiszen egy hónapja nincsen semmilyen sportélet a világban, így joggal szenvedhetünk elvonási tünetektől. Ezen enyhít az az angol sorozat, amelynek a címe: The English Game, magyarul pedig A foci mindenkié.
A sorozat 1878 és 1883 között játszódik, vagyis a hat rész egy hosszabb folyamatot ábrázol. A történet a valóságon alapul: Fergus Suter, és barátja, Jimmy Love pénzért átigazolnak a Darwen F.C.-be. Ők az első hivatalos, profi játékosok, ami jó nagy felzúdulást kelt mind a csapattársak, mind az ellenfelek körében. Ekkor ugyanis a labdarúgók egy fontot sem kaptak, sőt, tilos volt fizetést adni a játékosoknak. Az akkori focisták a szenvedélyért játszottak. A Darwen F.C. célja, hogy a két skót játékos segítségével elhódítsa az FA-kupát, amit még munkáscsapat nem nyert meg. Az angol labdarúgást ekkor uraló együttes pedig nem más, mint az Old Etonians, amelynek csapatkapitánya Arthur Kinnaird, aki – a sorozat elején – kifejezetten aszimpatikus arisztokrata főúr.
Milyen volt ekkor a labdarúgás és a társadalom helyzete Angliában? Nos, a labdarúgás még bontogatta a szárnyait, tulajdonképpen semmilyen mértékben nem hasonlított arra a sportra, amit ma ismerünk. Erőszakos volt a játék, sőt, kifejezetten durva és veszélyes, sokkal inkább rögbijellege volt. A taktika mint fogalom teljesen ismeretlen volt, mindenki rohant előre, hogy gólt szerezzen. A formáció igazán egyszerű volt, két ember hátul, kettő középen, a többiek pedig támadtak. A társadalom helyzete történelemórákról ismerős: az ipari forradalmak átalakították az emberek életét, a nők elkezdtek dolgozni, megjelentek a gyárak, a munkások, akiknek a fizetését a gyártulajdonosok sokszor megnyirbálták. Az életkörülmények kiábrándítóak voltak.
A sorozatban mind a labdarúgás, mind a társadalom akkori helyzete szinte hibátlanul van ábrázolva. A futballpályák állapota, a meccsek alakulása, lefolyása, a játék esetlensége, és az is, hogy az FA hogyan is működött akkoriban, remekül van bemutatva. Vicces szituáció, amikor kiderül, hogy az FA elnöke az Old Etonians játékosa, ahogyan a többi elnökségi tag is. Remekül érzékelteti a sorozat, hogy a futball ekkoriban valóban az arisztokraták kezében volt. Ezen kívánnak változtatni a munkások, élükön Fergus Suterrel. Suter rájön arra, hogy az arisztokratákat fizikailag lehetetlen legyőzni, hiszen ők azok, akik jobban tápláltak, akik nem dolgoznak, nekik van idejük edzeni, pihenni a meccs előtt. A skót játékos egy új taktikát eszel ki, mégpedig azt, hogy akkor ki kell őket passzolni, és minél inkább kerülni kell a fizikai párharcokat. Suter egy új felállást is bevett, ez a híres piramis, vagyis két ember hátul, három középen, öt pedig elöl. Továbbá ő volt az, aki rájött arra is, hogy mennyire fontos szerepe van a szélen való játéknak. Ezek a sorozatban jól megjelennek. Ahogyan a társadalom is. Bepillantást nyerhetünk egy sztrájkba és egy munkásfelkelésbe is; a sorozat bemutatja a nők helyzetét, a családon belüli erőszakot. A The English Game tehát sokkal több mint focis sorozat, hiszen reflektál kora problémáira, konfliktusaira is.
Mitől működik ennyire jól a sorozat? Mint már fentebb említettem, hitelesen ábrázolja az akkori állapotokat. Az akcentusok gyönyörűek, ahogyan az öltözékek is, a színészi játék kifogástalan. Nem hiába ennyire profi ez a sorozat, hiszen a rendezője az a Julian Fellowes, aki a népszerű Downton Abbey-t is rendezte. A részek jól pörögnek, a sorozatbeli konfliktusok működnek, okos ötlet volt változtatni néhány dolgon, például azon, hogy Fergus Suter nem kőfaragó, hanem a malomgyárban dolgozik. Az is jó húzás volt, egyszerűsítette a történetet, hogy csak egy Blackburn jelenik meg a sorozatban, holott a valóságban a Blackburn Rovers és a Blackburn Olympic is létezett. Nagyobb drámai hatást sikerült így a végén elérni, hogy a két csapat történetét egybegyúrták. Zseniális Arthur Kinnaird jelleme, ahogyan a sorozatban egyre több játékidőt kap, továbbá az, hogy végig tudjuk követni a karakter fejlődését, szintén kiváló. Örömteli, hogy a sorozat nem fekete-fehéren gondolkozik a szereplőkről; sokkal komplexebb képet kaphatunk róluk.
A sorozatnak vannak hibái is. A mérkőzések igen rövidek. Ezzel nincs is baj, mert nem csak a futballról szól a sorozat, de egy kicsivel lehetett volna benne több játék is. Párszor előkerülnek tipikus hollywoodi megoldások, amelyek kicsit hiteltelenné teszik a sorozatot. Kisebb hiba az is, hogy Fergus Sutert túlzottan is jó embernek, szerénynek, családsegítőnek mutatják be, holott a valóságban ez a jellemzés kevésbé állta meg a helyét. Másik ilyen kisebb hiba, hogy nem igazán mutattak totálképet arról, hogyan néztek ki a futballpályán elhelyezkedő játékosok, mindig közeli képeket látni, így a formációt nehéz volt kivenni, és azt is, miképpen mozogtak a pályán. Suter piramis-felállása sem válik láthatóvá.
Összességében teljes mértékben tudjuk ajánlani a sorozatot, remek szórakozást, kikapcsolódást nyújt mindenki számára. Senki sem lenne csalódott, ha készülne mondjuk egy második évad, bőven van alapanyag még. Továbbá az is örömteli lenne, ha minél több hasonló színvonalú sorozat készülne, igény bőven lenne rá.
Felhasznált képek forrása: newsweek.com, thebuzzpaper.com, express.co.uk, hetediksor.hu
