Március 17-én egy szomorú évfordulóra emlékezett a magyar sportélet, ugyanis épp 133 éve múlt ki a veretlen csodakanca, Kincsem. Az ezredforduló előtti sportéletet több mint 100 év távlatából már gyakran átszövik a romantikus elemek, de a hiteles forrásokkal alátámasztott adatok alapján is világosan kirajzolódik, hogy Kincsem igazi sztár volt a maga korában, és ha az 54 veretlen futamot napjainkban teljesítené, nagyobb szenzációt keltene, mint egy teltházas Rubint Réka-fitnessműsor.
Mint minden nagy múltú sportágnak, a lósportnak is megvan a saját, külön bejáratú világa, amely a laikusok számára rengeteg izgalmat és újdonságot rejt. Az első lóversenyt 1780-ban rendezték meg Angliában, Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták, hogy versenyt írnak ki hároméves mének és kancák számára. A névadást „fej vagy írás” alapon döntötték el Lord Derby javára, így az angol főúr neve a legfontosabb lóversenyfutamok egyikeként él tovább az egész világon. Magyarország területén az első állami ménesbirtok alapítólevelét 1784. december 20-án írták alá Mezőhegyesen, majd folyamatos fejlődés mellett a kiegyezést követően a dualizmus korában az úri társasági élet egyik legkedveltebb központi eseményét jelentették a lóversenyek, amit a Széchenyi által Magyarországon meghonosított fejlett lósportnak köszönhetett a társadalom.
Kincsem születési helye máig nem tisztázott pontosan, „harcol” érte az Osztrák–Magyar Monarchia idején az angol telivérfajta tenyésztési központjának számító Kisbér, de a Vadász- és Versenylap 1874. július 15-ei száma a tápiószentmártoni lótenyésztő központot említi az ellés helyeként. A felmenőkkel nincs ilyen vita, Kincsem apja a híres, sokszoros futamgyőztes Cambuscan nevű angol telivér fedezőmén volt (az angol telivérek vérvonala 26 ménre vezethető vissza, de az 1700-as évektől már csak három ménre és 50 kancára), míg anyja az ozorai Esterházy-ménesből származó Waternymph nevű kanca volt, akit a tápiószentmártoni központ tulajdonosa, Blaskovich Ernő vásárolt korábban. Kincsem születése (1874. március 17.) után Blaskovich elhatározta, hogy az újszülött csikók közül néhányat elad, és végül az alkudozás után csak egy újszülött maradt a ménesben: a sárga színű Kincsem.
Kincsem és a legendás macska, Csalogány, aki nélkül nem ment sehova a csodaló
A csodaló pályafutása és képzése kétéves korában kezdődött, a gödi birtokon egy Angliából érkező mesterember, Hesp Róbert foglalkozott vele, majd miután 1876 márciusában Gödre érkezett Michael Madden versenylovas is, kezdetét vette egy soha nem látott sorozat. Kincsem első futamán 1876. július 21-én indult, az utolsón 1879. október 21-én. Ebben a kicsit több mint 3 éves időtartamban összesen 54 versenyen állt rajthoz, és mind az összeset meg is nyerte. Csak érzékeltetésképp, a rangsorban a következő veretlenségi csúcs 25 futam, a harmadik helyezetté pedig 19 futam. A parádés szériát az sem tudta megzavarni, hogy időközben zsokét váltottak, ráadásul egy verseny előtt felmerült a gyanú, hogy az új lovast, Harry Wainwrightot megvesztegették (később ez alaptalannak bizonyult), így a verseny előtt pár órával úgy döntött Hesp, hogy Tom Busbyt ülteti a nyeregbe, aki addig soha nem lovagolta Kincsemet.
Balra Hesp Róbert, a nyeregben Harry Wainwrightel. Az 1879. július 18-án készült fotó a mai napig az egyik leghitelesebb ábrázolás Kincsemről
A legszorosabb versenyre 1878. szeptember 9-én került sor, Baden-Bandeben. A döntőbírók döntetlennek látták a versenyt, és ilyenkor két opció kínálkozott a feleknek: vagy mindkét fél elfogadja a döntetlent, és osztoznak a pénzdíjon is, vagy megismétlik a futamot. Blaskovich Ernő hallani sem akart a döntetlenről, ezért újra megmérkőztek a felek. A második futamon kétség sem fért a győztes kilétéhe: Kincsem öt hosszal nyert a 3200 méteres pályán. Érdekes adalék, hogy egy közjáték megzavarta a futamot, amit a korabeli híradás így említ: „előtör a külső oldalon egy kutya, háborgatja a lovakat, és Kincsemnek győzelmét majdnem kétségessé teszi.”
Kincsem csontváza a mai napig megtekinthető a Mezőgazdasági Múzeumban
Kincsem lábai hatévesen már nem voltak egészségesek, futtatni szerették volna, azonban a tréningek során kiderült, hogy ízületei már elkoptak, és közben még egy csikótól rúgást is kapott, amitől le is sántult. Ettől kezdve új terepen, tenyészkancaként számított rá a tulajdonosa, és 2 fedezőméntől összesen 5 utódja született. Noha többüket is versenyeztették, és számos futamgyőzelmet is arattak, anyjuk rekordját nem tudták megközelíteni. Utolsó csikójának ellése után 1887-ben Kincsem megbetegedett, gyomor- és bélgörcsök jelentkeztek nála. Tizenhárom éves korában, amikor éppen a születésnapja volt, kimúlt a legendás telivér és anyakanca, de Kincsem vérvonala Németországban a mai napig él.
Forrás: wikipedia.org, erdekesvilag.hu
