Sunderland – több mint egy klub

Az ünnepek alatt és után ínséges idők köszöntenek a focirajongóra, egyedül az angol bajnokság feszített menetrendje nyújt némi vigaszt a hétvégén meccsre áhítozó sportrajongóknak. Azonban nem kell foci nélkül maradnunk a következő pár hétben sem, mivel a streaming szolgáltatók jóvoltából már több csapat öltözőjébe (vagy akár a keményvonalas szurkolók lakásába) is betekintést nyerhetünk. Az Amazon és a Netflix kínálatában is találunk olyan dokusorozatot, ami egy-egy csapat útját követi a szezonban, ezeknél hangsúly pedig nem a meccsekre, hanem a játék emberi oldalára tevődik át.

Aki az igazán nagy nevekre kíváncsi, az az Amazonnál megtalálja a Manchester Cityről szóló All or Nothing: Manchester Cityt vagy a Netflixnél a First Team: Juventus c. sorozatot, de aki az igazi drámára vágyik, az az angol kikötővárosra szavaz, és elindítja a Sunderland ’Til I Die 8 részes sorozatot a Netflixen. Míg a Manchester Citynél és a Juventusnál biztosra mentek a rendezők, és egy olyan klubot választottak, ahol a pénz, a siker és a csillogás garantált, addig a valóság az elképzeltnél sokkal hajmeresztőbb forgatókönyvet írt a Sunderland számára. Félreértés ne essék, ezek a sorozatok egyértelmű marketingcélokat szolgálnak, és biztos, hogy a végső vágás joga a kluboknál van. Az egész a hollywoodi werkfilmek világát idézi, a kamera előtt nyílnak meg a sztárok, végigkísérhetjük, hogy dolgoznak a színfalak mögött a háttéremberek, és a végén számítani lehet valamilyen sikerre mind a Juve, mind a City esetében. Hasonló lehetett a terv a Sunderland esetében is, csak kisebb volumenben. Miután a csapat 2017-ben búcsúzott a Premier League-től, és a másodosztályba kényszerült, reális elképzelésnek ígérkezett, hogy egy év múlva harcban lesznek a feljutásért, az oda vezető út pedig ideális táptalaj egy érzelmes dokumentumsorozatnak.

Csakhogy az elképzelt comeback helyett egy sokkal erősebb, gyönyörrel és gyötrelemmel teli drámát kapunk. Aki minden fordulatra kíváncsi, inkább most indítsa el a lejátszást, mert a továbbiakban pár apró spoilert muszáj leírnunk. Az már az első pár perc után nyilvánvalóvá válik, hogy az észak-angol gyárvárosban a csapat az élet minden színterén jelen van, jóval többet jelent a helyieknek, mint egy hétvégi szórakozási lehetőség: a pap fohászkodik az egyesület sikeréért, de még a temetkezési vállalkozó is piros-fehér koporsókat gyárt. Remek érzékkel a rendezők sem a félidei magasztos beszédeket állították a középpontba, mint az All or Nothingnál (valószínű Pep Guardiola felszólalásaival összehasonlítva Simon Grayson, a Sunderlandtől rekordidő alatt kirúgott menedzser tanácsai inkább tűnnének lehangolónak és inkompetensnek), hanem a futball emberi és közösségteremtő hatását próbálják szemléltetni. Ennek keretében 4-5 bérletes folyamatosan kommentálja az eseményeket a saját stílusában, a klub főszakácsnőjének megszólaltatása pedig nem arra irányul, hogy bemutassa, mit esznek egy profi klubnál a játékosok (ez nem is derül ki), sokkal inkább ráirányítja a figyelmet arra, hogy neki is jóval több a klub, mint egy egyszerű munkahely.

Képkivágás

Egy-egy nem várt vereség után a stáb kamerája bánta a gyatra teljesítményt

A kameramozgás is az emberi oldalt próbálja közelebb hozni, a vágók elhagyták a megszokott fenti nézetet, inkább földközelből, a játékosok és az edzők szemszögéből követhetjük a mérkőzéseket. Az ismétlések nem a helyzetekre koncentrálnak, hanem egy-egy játékos mimikája, mozdulata van fókuszban, amire szinte válaszként érkezik a közönségből bevágott reakció. Mindehhez olyan hanganyagot kevertek, ami felerősíti egy-egy becsúszás, ütközés, sarkos vélemény vagy bekiabálás erejét, így szinte mi is a pályán állónak érezzük magunkat.

A „szereplőválogatás” remekül alakult, játékos oldalról kapunk helyi hőst, aki szívvel-lélekkel küzd a csapatért, részegen botrányokba keveredő keményfiút, a pénzért nulla teljesítményt nyújtó zsoldost és önbizalomhiánnyal küzdő egyszerű focistát is. A pályán kívül megtaláljuk a csak dollárban, fontban és euróban gondolkodó tulajdonost, az eredmények romlásával egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő CEO-t és a walesi válogatottal csodát tevő, megmentőnek ígérkező szuperhőst, Chris Colemant is.

Chris Coleman, a walesi válogatottat az Eb-elődöntőbe vezető sikeredző

A szezon elején megfogalmazott cél, a feljutás hamar elúszik a csapat számára, de a Netflix szerencséjére a Sunderland melletti 23 gárda jóval erősebb forgatókönyvet írt, mint amit ők valószínűsítettek. A labdarúgás szerelmeseinek kötelező, a sportbarátoknak erősen ajánlott a megtekintése.