Idén 10 éve, hogy Robert Enke egykor német válogatott kapus már nincs köztünk. 2009. november 10-én egy otthoni barátságos mérkőzésre készült a csapat, amikor az edző váratlan bejelentést tett: Enke, aki a 2010-es VB első számú német kapusa volt, vonat elé vetette magát. Mindenki megdöbbent, a csapattársak nem akarták elhinni.
Otthon találták meg a feleségének írt búcsúlevelét, melyben leírta, nincs értelme tovább az életének. A hír azért is volt döbbenetes, mert játékostársai, barátai nem látták jelét, hogy Enkének problémái lennének. Karrierje jó irányban haladt. Családja azonban tisztában volt a kapus szándékával, tudtak depressziójáról, amely végigkísérte a sportoló egész karrierjét.
Idén novemberben, Enke halálának 10. évfordulóján megemlékezést tartottak Hannoverben a futballista tiszteletére.
Robert Enke több nagy európai csapatban is védett: a Mönchengladbach, a Benfica csapatában, sőt, a Barcelona le akarta igazolni őt.
Enke évek óta tartó betegségét súlyosbította, mikor súlyos szívelégtelenséggel született kétéves kislánya 2006-ban meghalt. Depresszióját 2002-ben diagnosztizálták; miután kiesett a Barcelona kegyeiből, karrierje is hanyatlóban volt, a törökországi kölcsönszereplések és a spanyol másodosztályba kerülése nem segített neki abban, hogy kilábaljon a bajból. A Hannoverrel végül visszatért a csúcsra. Többek között a Bayern München is megkereste abban az időszakban. 2008-ban azonban betegsége visszatért, terápiában részesült, ám bentfekvős kezelést sosem vállalt, félt, hogy az akár karrierje végét is jelentheti, hiszen akkor szüneteltetnie kellett volna profi pályafutását.
2009 májusában feleségével örökbe fogadtak egy két hónapos kislányt, Leilát. Novemberben nemzetközi színtéren is nyíltak számára lehetőségek, azonban ezt kamatoztatni már nem tudta: véget vetett életének.
Utolsó mérkőzése a Hamburg elleni 2–2-es döntetlen volt, 2009. november 8-án. Özvegye, Teresa így emlékszik vissza arra a meccsre: „Volt egy pillanat a játék során, amire nagyon nehezen gondolok vissza. Mérkőzés közben egyszer csak úgy tűnt, mintha búcsút intene, majd a mennyország felé fordult.” A meccset követő hétfőn Enke reggel elhagyta otthonát, feleségének azt mondta, edzésre kell mennie. Amikor még este sem volt otthon, Teresa felhívta Enke edzőjét, aki elmondta, nem volt aznap edzés és nem látta a kapust. Teresa ezután nézett körbe a lakásban, végül a hálószobában találta meg a búcsúlevelet.
Másnap futballszurkolók és szimpatizánsok tömege lepte el a stadion területét, virágokat és gyertyákat helyeztek el Enke emlékére. Neblung sajtótájékoztatót tartott, ahol közölte a világgal a hírt: „Számomra még mindig hihetetlen, hogy pont amikor több klub érdeklődött iránta, mikor a karrierje egyenesbe jött, akkor érezte úgy, hogy nem bírja tovább. A depresszió nem válogat.” Enke több csapattársa azonban csak a hírekből tudta meg, mi történt. Karim Haggui egy évvel korábban igazolt a Hannoverhez. Enke volt számára a klub ikonja, az egyik kulcsjátékosa. „Szörnyű pillanat volt, amikor megtudtam, sosem fogom elfelejteni… még nehezebb volt, hogy nem tartózkodtam a városban. Tunéziában készültem a VB selejtezőre.” 1–0-ás vereséget szenvedtek három nappal később Mozambik ellen. Egy héttel később a Schalke ellen sem tudtak bizonyítani, Haggui így emlékszik vissza: „Ott voltunk a pályán testben, de lélekben teljesen máshol jártunk, és ezt kijelenthetem az egész csapat nevében. Nem volt valódi motivációnk. Felmentünk a pályára, lejátszottuk a 90 percet, majd hazamentünk. 2–0-ra kikaptunk. Sosem felejtem el, a meccs során végig olyan érzésem volt, hogy az egész stadionból árad az együttérzés, a Schalke csapata és a szurkolók is lélekben mind velünk, értünk voltak.”
Ronald Reng egyike azon újságíróknak, akik végigkísérték Enke munkásságát. Az ő halála után úgy érezte, már nem számít neki a foci. Reng később, 2010-ben megjelentetett egy könyvet Robert emlékére A Life Too Short címmel. Ebben feltárja a kapus öngyilkosságának okát, és mindenki számára fény derül egész karrierjét beárnyékoló betegségére. Úgy érzi, Robert ezt a feladatot bízta rá. Az ő történetét bemutatva ki kell dolgozni egy jobb megküzdési stratégiát a betegség ellen, hogy mások hasonló esetben minél előbb hatékony segítséghez jussanak, amíg nem késő. Teresa egy évtizeddel ezelőtt megalapította a Robert Enke Alapítványt, amin keresztül olyan bajba jutott embereken segít, akik valamilyen mentális problémával küzdenek, és nem látnak kiutat. „Úgy érzem, ha megtette volna azt a lépést, hogy befekszik kórházba és nagyobb hangsúlyt fektet a betegsége kezelésére, akkor még itt lehetne. De tíz évvel ezelőtt még más idők jártak, és teljességgel megértem, hogy miért nem tette ki magát ennek.” – mondja Teresa.
Forrás: bbc.co.uk
Képek forrasa: dw.com, timesofindia.indiatimes.com, dailzmail.co.uk, theguardian.com
