Túl vagyunk az UEFA Bajnokok Ligája nyolcaddöntőin, ahol számos emlékezetes mérkőzésben és nagy meglepetésekben lehetett részünk. Az idei szezon nem okoz csalódást a nézőknek, a negyeddöntőket tekintve is izgalmas párharcokra számíthatunk, de hogy ki ülhet fel végül Európa trónjára, egyelőre nagyon nehéz megtippelni. A csapatok nagy része esélyes lehet a végső diadalra, sokan pedig azt rebesgetik, hogy ez a szezon hosszú idő után végre valamelyik angol csapat sikerével zárul.
Többekkel is beszéltem az elmúlt héten a Bajnokok Ligája idei szezonjáról, és sokan voltak, akik szerint hosszú ideje nem volt már ennyire jó a legrangosabb európai kupasorozat. Panaszra valóban nem lehet okunk, ugyanis minden párosítás kifejezetten gólgazdag mérkőzéseket hozott, kiváltképp a visszavágók, melyeken összesen 34 találat született. Még jelentősebb szempont, hogy a továbbjutó 8 csapat közül 4 úgy jutott be a negyeddöntőbe, hogy a visszavágót hátrányból várhatták, így részesei lehettünk néhány parádés fordításnak.
Az idei szezon különlegességei közé tartozik, hogy hosszú idő után kifejezetten jól szerepelnek az angol csapatok, ugyanis mind a 4 szigetországi alakulat bejutott a legjobb 8 közé, amire utoljára 10 éve volt példa a BL-ben. A 2008-2009-es és az azt megelőző szezonban az angol dominancia, nemcsak a sorozat ezen szakaszában érvényesült, hanem az elődöntőkben is 3 egyesület képviseltette magát, 2008-ban össze is jött az angol házi döntő, ahol a Manchester United 11-esekkel diadalmaskodott a Chelsea felett, míg az azt követő évben a vörös ördögöket a döntőben a Barcelona ütötte el a címvédéstől. Azóta kis túlzással a Bajnokok Ligája nem az angol csapatokról szól. 2011-ben ugyan megismétlődött a 2009-es döntő, ahol a Barca ismét legyőzte a MU-t, 2012-ben pedig a Chelsea története során először felülhetett Európa trónjára, mégis abban a szezonban a londoni kékek voltak az egyedüli angol csapat, amely a nyolcaddöntőnél tovább jutott, és a játékukat tekintve senki sem számolt velük komoly esélyesként, így győzelmük némileg meglepetés volt, ellentétben a korábbi szezonokkal, ahol rendre az egyik fő esélyesnek számítottak. A tavalyi szezonban a Liverpool egészen a döntőig menetelt, ahol azonban – Karius kapus óriási hibáinak is köszönhetően – a Real Madrid emelhette fel sorozatban harmadszor is a trófeát, viszont a Pool ezüstérme hosszú idő után bizakodásra adhatott okot az angol foci szerelmeseinek.
Az elmúlt 10 esztendőben azonban több szomorúság jutott az angoloknak a sorozatban, mint öröm. Többször is előfordult, hogy az előzetesen végső győzelemre esélyes gárdák, mint a Manchester City, a Manchester United vagy a Chelsea már a csoportkörben búcsúzni kényszerültek, de az angoloknak gyakorta jelentette a végállomást a nyolcaddöntő. 2013-ban és 2015-ben például egy csapatuk sem jutott a legjobb 8 közé, és a vizsgált időszakban már az is nagy eredménynek számított, amikor 2014-ben a Chelsea, 2016-ban pedig a Manchester City az elődöntőbe jutott. A sorozatban egyértelműen a spanyol csapatok domináltak, a fő esélyesek között pedig általában a Real Madridot, a Barcelonát, a Bayern Münchent emlegették, utánuk egy sorral a Juventust vagy az Atletico Madridot, az angol csapatok megítélése tehát csorbát szenvedett a BL-teljesítményük tekintetében.
Most azonban a remek eredmények miatt ismét azt rebesgetik, hogy az előző évtized végén tapasztalható angol dominancia visszatér a nemzetközi futballba, a 4 BL-negyeddöntős csapat mellett az Európa Ligában induló két csapatuk, az Arsenal és a Chelsea is negyeddöntős a második számú kupasorozatban, és fő esélyesként emlegetik őket. Tény, hogy az angol csapatok az eredményektől függetlenül is javuló tendenciát mutatnak, sőt kisebb csodának számít, hogy ez az áttörés nem jelentkezett már korábban. A játékoskeretek egyre erősebbek az élcsapatoknál, a bajnokságuk színvonala – amelyre egyébként sosem lehetett panasz – rendre növekszik, és a játék minőségében elérték, sőt némely esetben meg is haladják az elmúlt időszakban domináns csapatokat. Az európai labdarúgásnak szüksége van nemzetközi szinten is kiemelkedő angol klubcsapatokra, hiszen nekünk, focirajongóknak csak kedvez, ha növekszik a BL végső diadalára esélyes csapatok száma, pláne akkor, ha az erőviszonyok ennyire kiegyenlítettnek tűnnek, mint az idei kiírásban. Ennek tükrében érdemes kicsit megvizsgálni, hogy mit is várhatunk Európa idei legjobb 8 csapatától.
Ha már az angolokról értekeztünk eddig, érdemes egy nagy visszatérővel, a Manchester Uniteddel kezdeni. Személy szerint meglepve tapasztalom, hogy sokan mennyire leírják a MU csapatát, több olyan kijelentést is hallottam, hogy a Barca a legkönnyebb ellenfelet kapta, valamint különböző hazai, illetve külföldi honlapokon is, ahol erősorrendet állítottak a negyeddöntős csapatok között, a vörös ördögöket utolsó helyre tették. Az elmúlt pár év és ennek a szezonnak az első fele nem nevezhető a United legszebb időszakának, ám az őszi lesújtó eredmények között is elmondható volt, hogy ez a keret sokkal többre képes, mint amit mutattak eddig. Amióta azonban Solskjaer átvette az edzői stafétát, a csapat szárnyakat kapott és nemcsak meggyőző eredményeket, de nagyon magabiztos, sokszor tetszetős játékot is mutattak, a játékosok többsége pedig valósággal kivirágzott a norvég mester keze alatt, a PSG elleni fordításuk pedig megmutatta, hogy mire is képesek valójában. Noha a hétvégén meglepetésre a Wolverhampton búcsúztatta őket az FA kupából, a Manchesterrel ismét komolyan kell számolnia bármelyik csapatnak, és bár a negyeddöntőben a Barcelona számít esélyesnek, az angolok – főleg, ha olyan motiváltan állnak ki, mint a PSG ellen – nem sokkal maradnak el ellenfelüktől. Bár még sokat kell fejlődnie a csapatnak, én személy szerint titkos esélyesnek tartom őket akár a végső győzelemre is.
Kicsit távolodjunk el Angliától és nézzünk szét a szezon legnagyobb meglepetéscsapatánál, az Ajaxnál. A holland foci a nagy múltja ellenére már jó ideje hatalmas mélyrepülésben van, melynek részletezésébe most nem mennék bele, de mind klubszinten, mind válogatott terén jelentős visszaesés tapasztalható náluk az elmúlt években. Előbbi tekintetében ez a folyamat már jóval korábban elkezdődött, és Európában a holland klubcsapatokat a topbajnokságok csapatai mindig álomsorsolásként fogták fel, ha őket kapták egy párharc során ellenfélnek. A négyszeres BL-győztes Ajaxról a szezon előtt azt mondták, hogy már a csoportkör túlélésének is örülhet, amikor pedig megkapták ellenfélként a címvédő Real Madridot, mindenki azt találgatta, hogy vajon mekkora arányban nyernek majd a királyiak, főleg azután, hogy Amszterdamban vereséget szenvedtek. Ezzel szemben a hollandok az idegenbeli visszavágón óriási meglepetésre 4–1-re verték a madridiakat, ezt pedig olyan remek játékkal tették, amely bármely másik csapat ellen eredményes lehet. Az Ajax bebizonyította, hogy nem lehet őket leírni, noha el kell ismerni, hogy továbbra sem tartoznak az esélyes csapatok közé, és meglepetés lenne a továbbjutásuk, mert a Cristiano Ronaldóval felálló Juventus játékstílusa már kevésbé fekszik nekik, és nagyobb játékerőt képvisel, ám ha csak egy kis időre is alábecsülik őket, azt kegyetlenül megbosszulják.
Az FC Porto csapata a nyolcaddöntők legszorosabb párharcát vívta az AS Roma ellen, ahol hosszabbítás után tudta kiharcolni a továbbjutást. A portugálok BL-múltját tekintve igencsak kétarcú csapat benyomását keltik, ugyanis volt, amikor olyan elsöprő teljesítményt nyújtottak, hogy végül meg is nyerték a sorozatot (2004), de többször is előfordult, hogy a magabiztos csoportkör után az egyenes kieséses szakaszban egy élcsapat nagyon simán kiejtette őket, mintha osztálykülönbség lett volna a csapatok között. Persze minden szezon más, ahogy a mostani is, a Portó már nemcsak arra képes, hogy helyenként látványos játékelemekkel kápráztasson el minket, de sokkal masszívabb, szervezettebb csapat benyomását keltik, és két olyan rutinos játékosuknak is kulcsszerep juthat, mint a kapuban Iker Casillas vagy a védelemben Pepe. A Portót ennek ellenére jómagam a legesélytelenebb csapatnak tartom a bennmaradtak közül, a sorsolás sem kedvez nekik, hiszen a Liverpool egyértelmű esélyesnek számít a párharcban, azonban, ha az angolok a szürkébb arcukat mutatják – amire az elmúlt hetekben volt precedens – akkor lesz keresnivalójuk a párharcban, rájuk is érvényes az, ami az Ajaxra, mely szerint lebecsülni őket életveszélyes.
Ha már a Liverpool teljesítménye szóba került, folytassuk hát velük. A Pool egyértelműen ott van a végső győzelemre esélyes csapatok között, és mondhatni, a sorsolás is kedvez nekik. A Bayern München elleni visszavágón nem volt kérdéses, hogy melyik csapat érdemli meg jobban a továbbjutást, az Allianz Arénában pedig nem minden csapat képes ilyen teljesítményre. A Liverpool egyik legnagyobb erénye a félelmetes csatárhármasán kívül a csapategység, amely az előző szezon óta csak tovább erősödött, valamint kulcsszerepe van az eredményekben a középsővédő Van Dijknak, akit egyre többen úgy emlegetnek, mint a világ legjobb védőjét. Azonban, ahogy fentebb már szóltam róla, a Liverpoolnál volt némi visszaesés az elmúlt időszakban. A bajnokságban leadták az előnyüket a Cityvel szemben, és a játékuk sem mindig meggyőző, amit sokan arra vezetnek vissza, hogy fárad a keret, és azt rebesgetik, hogy a vörösök elfogynak a végére. Való igaz, hogy a Liverpoolnak nincs olyan erős kispadja, mint a Manchester Citynek, azonban a Bayern elleni diadal, és az, hogy a Premier League-ben ismét nyerő sorozatban vannak, azt mutatja, hogy képesek lehetnek versenyben lenni a bajnokság mellett a BL-ben is, noha egyértelmű, hogy számukra a legfontosabb most a hazai porondon történő versenyfutás, egy percig se legyen kétségünk afelől, hogy Jürgen Klopp és a játékosok mindkét fronton a végső győzelemre hajtanak. Bár vannak csapatok, melyek esélyesebbnek tekinthetők, nem lenne meglepetés, ha a tavalyi év után ismét találkoznánk velük a döntőben.
A Tottenham Hotspur csapata az, amelyet a futballrajongók mindig topcsapatként emlegetnek, de végső győzelemre esélyesként soha. Valahol érthető is ez a megállapítás, ugyanis a Spurs kiváló játékosokból áll, rendre felveszi a versenyt a nagyokkal, mindig ott van a tűzközelben, de a végelszámolásról rendre lemarad. A Dortmund ellen nem lehetett kérdés a továbbjutásuk, a negyeddöntőben azonban a Manchester City lesz az ellenfelük, amely nem mondható szerencsés sorsolásnak, ugyanakkor az azonos bajnokság ténye előnyükre válhat. Jól ismerik a Cityt, és ha ezt képesek kihasználni, egy jó taktikával akár a továbbjutás is meglehet nekik, noha a City épp ugyanúgy ismeri őket, mint fordítva, így ez akár hátrányukra is válhat. A Tottenham sajátossága még, hogy a már emlegetett játékerejük miatt senki nem becsüli le őket, ezért ennek a faktornak a kijátszására kevésbé építhetnek, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy oka van annak, amiért nem megy ellenük biztosra senki. A Spurs nem véletlenül van ott évről évre rendszeresen a BL egyenes kieséses szakaszában, szintén nem véletlen, hogy stabilan 3. helyen áll a Premier League-ben, amikor azt mondjuk, hogy bárkit képesek legyőzni, az nem udvariaskodás, mert valóban így van, a Cityvel való párharcuk kiélezettnek ígérkezik, ám összességében nagyobb az esélye annak, hogy nem élik túl ezt a kört, minthogy ott lesznek majd az elődöntőben.
Kicsit kanyarodjunk el ismét Angliától, és utazzunk el az olaszországi Torinóba. A Juventus csapata már hosszú évek óta egyeduralkodó a Serie A-ban, a bajnokság, mondhatni már idén is zsebben, a kupából meglepetésre kiestek, így nyugodtan koncentrálhatnak a Bajnokok Ligájára. Az olaszoknak ez az év meghozhatja végre a várva várt diadalt, a 2015-ös és 2017-es elveszített döntők után, a számmisztikában hívők már előrevetítik, hogy mivel páratlan év van, ezért a Juventus ismét ott lesz a döntőben. A keretük az előző évekhez hasonlóan szintén nagyon erős, szervezett, összeszokott játék, Allegri személyében a kispadon pedig egy rátermett és kiváló edző, aki az állandóságot képviseli, ám a legnagyobb fegyvertény mégis az, hogy nyáron megszerezték az ötszörös aranylabdás Cristiano Ronaldót, így mondhatni, minden feltétel adott, hogy a csapat végre felüljön Európa trónjára. A portugál zseni az Atletico ellen megmutatta, hogy miért igazolták, mesterhármasával sikerült megfordítania a torinóiaknak a párharcot, és gyakorlatilag egymaga lőtte tovább csapatát a legjobb 8 közé. Nem lehet hangsúlyozni, hogy egy ilyen klasszis játékos szerepe a gólon túl is mennyire jelentős egy csapat számára, hiszen a társak lélektanában és a hozzáállásában is komoly tényező az a tudat, hogy a világ egyik legjobb játékosa a soraikban van, pláne, ha a mentalitását is kiviszi a pályára, mint ahogy tette azt CR7 is a visszavágón, ahol még a képernyőn keresztül is érezhető volt az az elképesztő motiváció és győzni akarás, amellyel végül sikerre vezette csapatát. A Juventus csapatánál tehát felkerült az i-re a pont, az egyik legnagyobb esélyesei az idei BL-nek, szóval mikor, ha nem most? 
Az előbbi kérdés igaz a jelenleg legerősebb angol csapatnak tartott Manchester Cityre is. Ha a keret egészét nézzük, a kékek talán minden más csapatot felülmúlnak, ugyanis nincs még egy csapat, amelynek a bombaerős kezdője mellett ennyire erős cseresora lenne, gyakorlatilag képesek kiállítani egy másik, majdnem ugyanolyan erős csapatot is a kispadon ülőkből. Pep Guardiola 3. éve irányítja a manchesterieket, az első szezonja egyfajta tanulóév volt, tavaly hazai szinten elsöprő fölénnyel nyerték a bajnokságot, már csak a nemzetközi áttörésre vár a City, hogy végérvényesen bekerüljön a nagycsapatok közé, és megnyerje története első BL-serlegét. A City egy másik szempontból is történelmet írhat, ugyanis az első olyan csapat lehetnek, amely egy szezonon belül megnyeri a bajnokságot, az FA kupát, a Ligakupát és a Bajnokok ligáját. A Ligakupa már zsebben, a Bajnokságban 2 pont a hátrányuk a listavezető Liverpoollal szemben, amely egy meccsel többet játszott, az FA kupában a hétvégén bejutottak az elődöntőbe, és a többi nagy csapat már nincs versenyben, a BL negyeddöntőjében pedig azzal a Tottenhammel mérkőznek majd meg, amely jócskán lemaradva követi csak őket a bajnokság harmadik helyén, valamint – ahogy fentebb már szó volt róla – jól ismerik őket. Egyértelmű esélyesei a párharcnak, ezenkívül hihetetlenül gólerősek a szezonban, minden sorozatot figyelembe véve már rég átlépték a 100 lőtt gólt, valamint a játékuk is szemet gyönyörködtető. A Shalke 7–0-s legyőzése pedig még akkor is hatalmas eredmény, ha a németek jóval esélytelenebbnek számítottak már a párharc előtt. Sokan a legnagyobb esélyesnek tartják a Cityt, ami azonban ellenük szólhat az az, hogy a BL-ben a nagycsapatok ellen az eddigi évek során ritkán tudták hozni azt a teljesítményt, amit a bajnokságban.
Végezetül pedig nézzük meg a legtöbbek által legesélyesebbnek tartott Barcelonát. A katalánok az elmúlt 3 évben nem élték túl a negyeddöntőt, a tavalyi Roma elleni fiaskó pedig a mai napig fáj a csapat szurkolóinak. A Barcelona, mint minden szezonban, ezúttal is a triplázásra hajt, a bajnokságot nagy előnnyel vezetik, sorozatban hatodszor is bejutottak a spanyol kupa döntőjébe, a Lyon ellen pedig könnyedén arattak 5–1-es diadalt a visszavágón, Messi pedig elképesztő formát mutat. Az argentin zseni 37 meccsen 39 gólnál tart a szezonban, szebbnél szebb gólokat szerezve, a Barcelona pedig az elmúlt hetekben egyre jobb formába lendül, rendre nagyarányú győzelmeket aratnak, valamint extra motivációt jelenthet a számukra, hogy az előző 3 szezonban egyaránt az ősi rivális Real Madrid nyerte a Bajnokok Ligáját. Ami nem teszi egyértelművé a katalánok első számú esélyessé való aposztrofálását, az a mutatott játék, amelyet gyakorta kritizálnak a szurkolók, hiszen messze van a Guardiola-érában mutatott teljesítménytől, vagy a Luis Enrique időszakának első felében láthatótól. Ezek a hangok viszont az elmúlt hetekben – a fent említett tényezők miatt – mintha kezdenének elhalkulni, nagy szerepe van ebben az egyéni teljesítmények feljavulásában is, Ernesto Valverde edző ellen ugyanis sokan azt is felhozták, hogy nem képes minden játékosból kihozni a maximumot. Ami azonban nehézséget okozhat még a Barcelona számára az az, hogy Ousmane Dembélé ismét megsérült, így lehet, hogy ki kell hagynia a negyeddöntőket, valamint, hogy az őt helyettesíteni képes Coutinho az egész szezonban nem találja a formáját, kérdéses, hogy sikerül-e feljavulnia a szezon döntő szakaszára. A Barcelona mindezek mellett így is rendkívül erős, noha a játékoskeret már nem emelkedik ki annyira, mint a korábbi sikerkorszakokban, a csapat erejét az eredmények is mutatják, valamint Lionel Messi szerepe és látványos motivációja nyomán nehéz elképzelni, hogy a katalánok ne legyenek ott a döntőben.
Képek forrása: index.hu; FourFourTwo.hu; nemzetisport.hu; independent.co.uk; rangado.24.hu
