Kobe Bryant az NBA történetének egyik legmegosztóbb szupersztárja volt. Sokak szerint minden idők egyik legnagyobb játékosa, ugyanakkor legalább ennyien gondolják róla azt is, hogy túlértékelt a pályafutása. Egyvalami viszont vitathatatlan: az életútja tele volt rendkívüli személyekkel és eseményekkel. Cikksorozatunk ezekkel a személyekkel és eseményekkel foglalkozik, az összekötő kapocs pedig maga Bryant. A kilencedik – befejező – részben Kobe pályafutása utolsó éveiről olvashattok.
1. rész: Joe Bryant, az eltékozolt tehetség
3. rész: Sonny Vaccaro és az „új Jordan
5. rész: Csak egy megfelelő edző hiányzik
6. rész: Bajnoki címek és gyülekező fellegek
Kobe Bryant 2009 januárjában összeszedett egy újabb ujjsérülést, de a nyáron ismét úgy döntött, hogy nem műtteti meg a problémás testrészt, így kezdte el a 2009-2010-es szezont. A Lakers környékén – szokás szerint – „zajlott az élet”, Trevor Ariza helyére Ron Artest érkezett, Jerry Buss bejelentette, hogy a háttérbe vonul, Bryant és Jackson a szerződése utolsó évében volt, Pau Gasol pedig hosszabbított. A szezon egy pontján Lamar Odom kiemelte, hogy hiányzik nekik Tex Winter jelenléte, mert ő folyamatosan unszolná Kobe-t, hogy járassa a labdát. Jól jelzi a nehézségeket, hogy Bryant játékpercei – az előző szezonhoz képest – emelkedtek, ráadásul 6 alkalommal is csak az ő meccsnyerő dobása miatt győztek. Egyre többen megkérdőjelezték, hogy lehet-e még bajnoki címet nyerni azzal a rendszerrel, amivel az előző 19 évben 10 alkalommal is lehetett. További problémát jelentett, hogy a frissen megszerzett Artest nem nagyon találta ebben a szisztémában a helyét.
2010. február 1-én Bryant 44 pontot szerzett a Memphis Grizzlies ellen, amivel ő lett a Lakers történetében legtöbb pontot szerző játékos. Jelképes, hogy az a Jerry West volt korábban az első, aki Bryant egyik pártfogója volt, ekkor a Memphis csapatánál dolgozott, míg játékosként 44-es volt a mezszáma. A szezon során több sérüléssel kellett megküzdenie, de így is 73 meccset játszott. Elkezdtek megjelenni rajta az öregedés jelei, de ez elsősorban nem a kor velejárója volt, hanem inkább annak a terhelésnek a hozadéka, amit az addigi pályafutása alatt kapott. (A rájátszás végére már több NBA-játékperccel rendelkezett, mint Michael Jordan az érdemi, Chicago-ban töltött pályafutása alatt.) Az idény során aláírt egy 3 éves hosszabbítást, amivel gyakorlatilag biztossá vált, hogy a teljes NBA-pályafutását a Lakers játékosaként tölti.
A 2010-es rájátszás első körében a fiatal Oklahoma City Thunder volt a Lakers ellenfele. A második meccsen Kobe 39 pontot dobott, ami után a Lakers 2-0-ra vezetett. A harmadik mérkőzésen – az addig a védekezése miatt sokat kritizált – Kevin Durant fogta őt, aki 10/29-es mezőnymutatóba kergette. Ennek hatására a negyedik meccsen csak 10 dobást vállalt, de a Lakers simán kikapott. Felerősödtek azok a hangok, hogy Bryant már túl öreg, főleg a Thunder fiatal tehetségeivel szemben. Az ötödik összecsapás alatt kitartott amellett, hogy kevés (9) dobást vállal, de ez is elég volt egy 24 pontos győzelemhez, majd a hatodik meccsen 32 pontot jegyzett az 1 pontos győzelem mellett. A második körben a Utah Jazz nem jelentett akadályt (4-0), majd a Phoenix Suns ellen 4-2-es összesítéssel jutottak be az újabb döntőbe. Ellenük az ötödik összecsapáson Bryant nagyszerű számokat hozott (30 pont, 11 lepattanó, 9 gólpassz), de elhibázta a meccsnyerő dobást, így Ron Artest visszatett támadó lepattanója kellett a győzelemhez.
A döntőben ismét a Boston Celtics volt az ellenfél, megismétlődött a két évvel azelőtti párosítás. A Lakers megnyerte az első meccset, de utána – Ray Allen 11 triplájának is köszönhetően – egyenlített a Celtics. A harmadik ütközet Derek Fisher 11 pontos negyedik negyedéről szólt, amivel a Lakers visszaszerezte a pályaelőnyét. A következő két meccsen Bryant jó hatékonysággal szerzett 33 és 38 pontot, de mindkét alkalommal a Boston nyert, így ők vezettek 3-2-re. A hatodik meccs első negyedében megsérült a Boston centere, Kendrick Perkins, ami után 89-67-es vereséget szenvedtek. Kobe újabb jó teljesítményt hozott, de Pau Gasol 17 pontos, 13 lepattanós, 9 gólpasszos teljesítménye is kiemelendő. A bajnoki címről döntő hetedik összecsapáson – sok sportkommentátor közhelyével élve – a „mérkőzés küzdő jellege dominált”, egyik csapat sem tudott ellépni.
A küzdést jól mutatja, hogy Bryant 6/24-es mezőnymutatót hozott össze, míg a másik oldalon a Pierce-Allen duó közösen egy 8/29-es dobásmutatót ért el. A negyedik negyed előtt 4 ponttal vezetett a Boston, de ekkor Kobe fogást talált a Celtics fojtogató védekezésén. 8/9 büntetőt értékesített ebben az időszakban, majd egy perccel a vége előtt kiosztott egy gólpasszt Artestnek, akinek a triplája gyakorlatilag eldöntötte a döntőt. A Lakers végül 4 ponttal nyert, megvédte a bajnoki címét, a finálé legértékesebb játékosa pedig ismét Bryant lett. Sokakban egyből felmerült a kérdés: Phil Jackson csapata képes lehet a triplázásra? Amikor ő korábban bajnok lett edzőként, akkor mindig 3 címet nyert egymás után, de ez a mag is túl volt már a nála megszokott három egymást követő döntőn, zsinórban négyszer viszont még nem tudott fináléba jutni Jackson. Adott magának erre egy esélyt, egy évre hosszabbított.
A 2010-2011-es szezon során az edző is fizikai problémákkal küzdött már, míg Bryant folyamatosan bajlódott a térdével. Vagy a vállával. Vagy az ujjaival. Így is 82 meccset játszott, viszont „csak” 33,9 percet átlagolt, aminél kevesebbet legutóbb a második idényében játszott. Az általános megítélése is helyreállt, a coloradói eset óta először fordult elő, hogy ő kapja a legtöbb szavazatot az All-Star meccsre. A Lakers 57-25-ös mérleggel fejezte be az idényt, majd a rájátszás első körében az a New Orleans Hornets volt az ellenfelük, akiket az alapszakasz alatt négyszer is legyőztek. Az első meccset rögtön elveszítették, ahol Chris Paul óriásit játszott. A fiatal irányító 33 pontot, 7 lepattanót és 14 gólpasszt jegyzett, ezért a második meccsen Kobe fogta őt. Bryant a védekezésre koncentrált, így csak 10 dobást vállalt, de cserébe Paul is „csak” 20 pontot és 9 gólpasszt jegyzett.
4 meccs után 2-2 volt az állás, ráadásul a negyedik meccsen kiment Kobe bokája. Ezt követően elutasította, hogy röntgent vagy MRI-t végezzenek rajta, pályára lépett a következő meccseken is. A következő két összecsapást megnyerték, így továbbjutottak. A második körben a Dallas Mavericks volt az ellenfél. Az első meccsen 16 pontos előnyből kapott ki a Lakers, a másodikon Ron Artest Metta World Peace agya mondta be az unalmast, a harmadikon szoros vereséget szenvedtek, majd a negyediken 36 ponttal nyert a Mavericks. Söpréssel jutottak tovább, az idény végén bajnokok lettek. Phil Jackson edzői pályafutása egy megalázó különbségű vereséggel befejeződött. Utódja Mike Brown lett, aki korábban 5 évig volt LeBron James és a Cleveland Caveliers edzője, úgyhogy volt már arról tapasztalata, hogy hogyan kell bánni egy sztárral.
Az új szezon késve kezdődött a lockout miatt, ezért csak 66 meccset játszottak a csapatok, de azt nagyon rövid idő alatt. Az idény előtt a Lakers majdnem megszerezte Chris Paul játékjogát, de a csere nem jött létre. Pau Gasol és Lamar Odom is távozott volna, ha ez megtörténik, és ez a tény főleg az utóbbira volt rossz hatással. Nem akart a csapat tagja maradni, ezért kiharcolta, hogy elcseréljék. Az idény közben Derek Fisher is távozott, minden jel arra mutatott, hogy Bryant körül szétesik a csapat. Kobe ismét sokkal többet játszott, meccsenként 38,5 percet. Brown nemcsak ezzel terhelte őt jobban, hanem – Jackson módszereivel ellentétben – a meccsek utáni napokon is hosszú és megterhelő edzéseket tartott. Végül így is 41-25-ös mérleggel zártak, a rájátszás első körében pedig 7 meccs alatt átverekedték magukat a Denver Nuggets csapatán.
A második körben a két év alatt rengeteget fejlődő Oklahoma jött velük szembe, akik ellen nem volt esélyük. Az első meccset simán, a másodikat szoros végjáték után veszítette el a Lakers, Bryant mindkétszer 20 pontot jegyzett. A harmadik meccsen Bryant 36 pontot szerzett, az utolsó negyedben 14-et, az utolsó másfél percben 8-at. Egy ilyen teljesítmény kellett ahhoz, hogy pályafutása során utoljára győztesen jöjjön le a pályáról a rájátszásban. A negyedik meccsen 38 pontig jutott, de az utolsó 6 percben 2/8-at dobott, a csapattársai nem szereztek pontot, így végül 3 ponttal nyert az Oklahoma. Az ötödik összecsapást már 16 egységgel nyerte az OKC, míg a túloldalon Kobe 18/33-as mezőnymutatóval szerzett 42 pontot. Az Oklahoma később a döntőig jutott, és ekkor még senki sem tudhatta, hogy Kobe Bryant utoljára lépett pályára a rájátszásban.
A 2012-2013-as szezonban 5 meccs után kirúgták Brown edzőt, a helyére Mike D’Antoni érkezett. Az ő kinevezése sok szempontból ideálisnak tűnt, mivel a nyáron megszerzett Steve Nash az ő irányítása alatt játszotta a legjobb idényeit. D’Antoni ellen szólt, hogy a keret többi része nem igazán passzolt hozzá, ráadásul Nash is rengeteget volt sérült. A legnagyobb problémát Pau Gasol és – a szintén nyáron megszerzett – Dwight Howard együttes jelenléte okozta. Az új edző olyan kosárlabdát akart játszatni, amiben csak egy magasember helyezkedik a festékben, és emiatt Gasolnak sokkal messzebbről kellett dobálnia, mint korábban. A liga a következő években egyértelműen ebbe az irányba haladt, de Gasol számára nehézséget okozott, hogy teljesen mást kellett csinálnia, mint korábban. Az idény előtt szupercsapatnak kikiáltott Lakers szezonja kaotikusan alakult, amiből egyetlen kiút mutatkozott: Kobe Bryant.
Sokáig úgy tűnt, hogy a rájátszásba sem jutnak be, ezért Bryant elkezdett még többet játszani, miközben szinte mindent ő csinált. 2013. január 25-én úgy döntött, hogy elkezd irányítani, az ezt követő 3 meccsén 14, 14, illetve 11 gólpasszt osztott ki. A Lakers helyzete így sem javult sokat, ezért még többet játszott. Március 30-tól kezdve volt egy olyan időszaka, amikor 4 meccsből 3 alkalommal is egy percnél kevesebb időt töltött a kispadon. Április 10-én 14/27-es mezőnymutatóval 47 pontot szerzett a Portland ellen, miközben úgy játszott 48 percet ellenük, hogy az előző nap is 41 percet a pályán volt. Két nappal később a Golden State Warriors ellen is úgy tűnt, hogy 48 percet fog játszani. 3 perccel és 8 másodperccel a vége előtt megpróbált betörni Harrison Barnes mellett, de letapadt a lába. Mint később kiderült, Achilles-ín-szakadást szenvedett. Így is odaállt a büntetővonalra, bedobta mindkét kísérletét, amivel egyenlített a Lakers, majd két másodperccel később a saját lábán bicegett le.
Kobe Bryant érdemi pályafutása ezzel a sérüléssel befejeződött. December 8-án visszatért a pályára, de csak 6 alkalommal tudott játszani, mivel térdsérülést szenvedett. A 2014-2015-ös idényben 35 meccset bírt ki. A 2015-2016-os idénynek úgy vágott neki, hogy még egyszer utoljára el akar érni valami különlegeset, de hamar rájött, hogy hiába szeretné ezt, a teste már nem engedi. 2015. november 30-án a Dear Basketball című verssel jelentette be, hogy az idény végén visszavonul. Ezt követően minden idegenbeli meccsén felköszöntötték őt, elárasztották ajándékokkal, és néha-néha még mutatott egy kicsit a korábbi csillogásából. Utolsó szezonjában 66 meccsen lépett pályára, a búcsúja pedig nagyon emlékezetes lett.
A Lakers a Utah Jazz ellen játszott, akik ekkor már tudták, hogy lemaradnak a rájátszásról, de győzelemmel akartak a szezontól búcsúzni. Szinte végig a Utah vezetett, miközben Kobe 3 negyed alatt 37 pontot szerzett. Az utolsó játékrészben még 23 egységet tett ehhez hozzá, amivel megfordította a meccset, s így egy 60 pontos teljesítménnyel köszönt el az NBA-től. Ezt követően sem távolodott el teljesen a ligától, a tanácsaival próbálja segíteni a fiatalabb játékosokat, illetve Detail címmel saját műsora is van, ahol játékosokat elemez. A Dear Basketball című írásából animációs kisfilmet készíttetett, ami ebben a kategóriában Oscar-díjat kapott 2018-ban. Minden jel arra mutat, hogy a pályán kívül is nagyon sikeres lehet.
A cikk Roland Lazenby Showboat: The Life of Kobe Bryant című könyve alapján készült, ami először 2016-ban jelent meg az Egyesült Államokban. A statisztikák ellenőrzésében a Basketball Reference oldala segített.
Képek forrás: Pinterest
