Gyakorlatilag csak idő kérdése, hogy Lewis Hamilton megszerezze újabb világbajnoki címét. Három versennyel a szezon vége előtt 70 ponttal vezeti az összetettet Sebastian Vettel előtt. Pályafutása fontos mérföldkövéhez érkezhet a brit, ötödik világbajnoki címével utolérheti a legendás Juan Manuel Fangiot.
Tavaly egy párizsi gálavacsora során megkérdezték Hamiltont, milyen érzés lenne utolérni Fangiot a világbajnoki címek számában. A brit szolidan csak annyit válaszolt, hogy az nagyon klassz lenne. A hétvégi futam során, Austinban már arról beszélt, hogy őrült dolog, hogy utolérheti az argentin legendát, ugyanakkor a két korszakot lehetetlen összehasonlítani.
Fangio idejében a Forma-1 gyakorlatilag egyet jelentett a veszéllyel. 1952-ben Monzában maga Fangio is súlyos nyaksérülést szenvedett. Ahogy az argentin akkor fogalmazott, a halál réme folyamatosan ott lebegett felettük, anélkül, hogy igazán felfogták volna. Mostanában a biztonságra nagy hangsúlyt fektetnek, a halálos balesetek száma lényegesen csökkent.
Szintén nagy különbség, hogy Fangio 24 futamgyőzelemmel lett ötszörös világbajnok, Hamilton pedig már most 71-nél jár. Ennek oka az, hogy Fangio korában 7-8 futamot rendeztek egy évben, idén 21 Grand Prix-t sűrítettek a versenynaptárba.
Hamilton kapcsolata az ’50-es évek autósportjával kimerül abban, hogy Monzában elvezethette Stirling Moss (korábbi brit autóversenyző, Fangio volt csapattársa) Mille Miglia-győztes Mercedesét. Lewis Hamilton hálás azért, hogy manapság fejlett technika segítségével versenyezhet. Úgy fogalmaz, hogy furcsa korábbi versenyzők filozófiáját hallgatni. Stirling Moss például azt mondaná, baleset esetén abban reménykedsz, hogy az autó kidob. Míg a mai versenyzők akkor vannak biztonságban, ha egy ütközés során az autóban maradnak.
A Sheffieldi Egyetem kutatásai szerint Fangio minden idők legnagyobb Forma-1-es versenyzője. Négy különböző csapattal, az Alfa Romeoval, a Maseratival, a Mercedesszel és a Ferrarival nyert bajnokságot, ez a rekordja a mai napig érinthetetlen. Ő minden idők legidősebb világbajnoka, 46 évesen és 41 naposan szerezte meg 5. világbajnoki trófeáját 1957-ben. A háromszoros világbajnok Jackie Stewart kiemeli, hogy Fangio sokak példaképe lehet, hiszen bátor volt a kormány mögött, stílusa páratlan, emberi méltósága példaértékű.
Fangio stílusosan szerezte meg az ötödik világbajnoki győzelmét. A félelmetes nürburgringi pályán kockázatot vállalt azzal, hogy kevés üzemanyaggal indult el. Számítása azonban bejött, hiszen kényelmes előnyt épített ki a ferraris Mike Hawthornnal és Peter Collinsszal szemben. Egy rosszul sikerült boxkiállás után azonban egy pillanat alatt eltűnt az előnye, s a két Ferrari mögé került jelentős hátránnyal. Ennek ellenére higgadt maradt az argentin, és magasabb teljesítmény-fokozatra kapcsolt. Az utolsó tíz körben kilencszer javította meg a pályacsúcsot, s aratta élete legnagyobb győzelmét. Fangio később úgy nyilatkozott erről a diadalról, hogy még sosem versenyzett ennyi kockázattal, s többé soha nem is lenne képes hasonlóra.
Fangio 1911-ben született Balcarcéban, nagyjából 300 km-re Buenos Airestől. Sokáig úgy tűnt, hogy focista karrierbe kezd. Beceneve, az El Chueca (Az Ólábú) is erre, valamint különleges ballábas technikájára utalt. Katonai szolgálata után dél-amerikai hosszú távú autóversenyekkel kezdte pályafutását. Ezek a futamok sokat segítettek a később védjegyévé vált állóképessége fejlesztésében. Ugyan manapság Fangio neve hallatán rögtön a sebesség szóra asszociálunk, nem mindig az argentin volt a leggyorsabb a mezőnyben. Leginkább virtuozitásával, cselességével és különleges képességével, miszerint az utolsókat is képes kihajtani egy gyengélkedő kocsiból, homályosította el ellenfeleit.
Michael Schumacher hatodik, majd hetedik VB-címével megelőzte Fangiot a rekordok könyvében. A német legenda azonban még ezek után sem tekintette magát Fangioval egyenrangú versenyzőnek. 2003-ban, hatodik VB-győzelme után úgy nyilatkozott, hogy senkit sem lehet Fangiohoz hasonlítani. Szerényen megjegyezte, Fangio mindig is magasabb szinten versenyzett, mint ahogy Schumacher saját magát látta.
Fangio korábbi ferraris csapattársa, Tony Brooks úgy fogalmazott, hogy áhítatot keltett benne, ahogy Fangio bizonyos helyzeteket kezelt. Az argentin nem volt igazi fenegyerek, ennek ellenére egy olyan éra legkiemelkedőbb versenyzőjévé vált, amelyben bármely kanyar az utolsót jelenthette egy versenyző számára.
Hamilton ugyan egyre higgadtabban és érettebben versenyez, stílusához hozzátartozik a pályán kívüli hadviselés is. Fangio a brittel ellentétben igazi úriemberként versenyzett. Ennek ékes bizonyítéka az 1955-ös Brit Nagydíj. Fangio gyaníthatóan átengedte a győzelmet brit csapattársának, Mossnak. Ezt azonban sosem ismerte el, nem akarta kínos helyzetbe hozni riválisát.
Fangio és Hamilton életmódja is erősen eltér. A brit luxus életvitele nagy kontrasztban áll Fangio cicomamentes életétől. Idősebb korában úgy fogalmazott erről az argentin: „Ha gazdag lennék, megkérdezném, minek. Jobban élvezem az életem, mint mások, akik kihozták a maximumot anyagi lehetőségeikből.”
Hamilton és Fangio két ellentétes személyiség, a két korszak, amelyben versenyeztek, összehasonlíthatatlan. Hamilton azonban heteken belül utolérheti Fangiot, s hamarosan elmondhatja magáról, hogy ugyanannyi VB-címmel rendelkezik, mint a Forma-1 történelmének egyik legnagyobb legendája.
Forrás: telegraph.co.uk
Képek forrása: autoweek.com, express.co.uk, en.espn.co.uk
