Michael Jordan minden idők egyik legsikeresebb kosárlabdázója – és sokak szerint ezzel együtt a legjobb is. Az NBA, majd a világ meghódításáig hosszú és rögös út vezetett, amihez a tehetségén túl a páratlan versenyszellemére is szüksége volt. Cikksorozatunk első része Jordan gyerekkoráról szól.
Michael Jordan 1963. február 17-én Brooklynban született James és Deloris Jordan negyedik gyermekeként. A család egy része alig egy évvel korábban költözött el Észak-Karolinából a családfő új munkája miatt, két idősebb gyermeküket ráadásul a nagyszülők gondjaira hagyták. Emiatt később sok feszültség volt a családon belül is, amikor ismét James és Deloris nevelte az idősebb csemetéket.
Michael születése sem volt hétköznapi! Amikor világra jött, vérzett az orra, ami egyáltalán nem szokványos. Szerencsére semmiféle komplikáció nem jelentkezett a későbbiekben, ugyanakkor 5 éves koráig rendszeresen eleredt az orra vére magától. A család ekkor már újra együtt volt, s ismételten Észak-Karolinában éltek, közel az óceánhoz.
Az óceán miatt alakult ki Jordan vízfóbiája. Egyszer 7 éves korában elment úszni az egyik barátjával, amikor az illető elkezdett pánikolni, és megragadta őt. Ekkor a kis Michael ellökte őt magától, nehogy magával rántsa őt is, a barátja pedig megfulladt. Később – már egyetemista korában – az egyik barátnője szintén megfulladt, amikor otthon volt egy szünet alkalmával.
A sporttal először 5 éves korában került kapcsolatba, amikor az édesanyja felszerelt egy kosárpalánkot a házuk hátsó falára, míg ezzel egy időben édesapja elkezdte őt (és Larry bátyját) baseballozni tanítani. James Jordan elképzelése az volt, hogy Michael egyszer fantasztikus baseballjátékos lesz, míg Larry helye a kosárpályán lesz. A fiatalabbik testvér ugyanakkor már szintén a kosárpályán képzelte el a jövőjét.
1972-ben az Egyesült Államok kosarasai elbukták az olimpiai döntőt a Szovjetunió ellen. A tornát lelkesen követte Michael, s a vesztes döntő után megfogadta, hogy egyszer megnyeri az olimpiát kosarasként. Innentől kezdve rendszeresen követte a televíziós közvetítéseket is. Két nagy kedvence lett: a David Thompson vezette North Carolina State Wolf, valamint a UCLA Bruins.
Amikor MJ 11 éves volt, James Jordan kosárpályát épített a hátsó udvaron, hogy fiai ott játszhassanak. A hír hamar elterjedt a környékbeli srácok körében is, s egyre többen kezdtek átjárni hozzájuk. A pályára lépésnek ugyanakkor szigorú szabályai voltak: csak az játszhatott, akinek kész volt a házi feladata, illetve este 8-ra mindenkinek otthon, ágyban kellett lennie. Ez alól a Jordan-testvérek sem voltak kivételek!
Ezeknek az alkalmaknak mindig az volt a fénypontja, amikor a testvérek egymásnak feszültek, csak ők ketten. Ezek rendkívül intenzív és fizikális összecsapások voltak, nemegyszer verekedés lett a vége. Eleinte az idősebb Larry volt a sikeresebb, aki sokkal erősebb felépítésű volt, ugyanakkor Michael hamar magassági fölénybe került, ami miatt egyre gyakrabban diadalmaskodni tudott bátyja felett.
A két fiú hamarosan (1975-ben) elkezdett szervezett körülmények között is játszani. Michael már ekkor is jeleskedett a pontszerzésben, míg Larry nagyszerű erényeket csillogtatott a védekezésben. Ugyanebben az évben Michael állami bajnoki címet nyert a Little League Baseball bajnokságon, ráadásul megválasztották az állam legértékesebb játékosának is.
A következő évben már a Babe Ruth League pályáin mutatkozott be, ugyanakkor itt kiderült, hogy talán mégsem akkora tehetség ebben a sportágban. Itt már sokkal nagyobb pályán kellett teljesíteni, s a nagyobb távolságok rámutattak arra, hogy mégsem lesz belőle olyan jó dobó, mint amilyennek az előző évben tűnt. Az első itteni évében mindössze 4 alkalommal kapott játéklehetőséget.
A ligában töltött 3 év alatt nem sikerült megmutatnia azt a potenciált, amire predesztinálva volt, ami miatt folyamatosan elveszítette az érdeklődését a sportág iránt. A főbb statisztikákban az átlagot sem sikerült elérnie, ugyanakkor így is volt néhány emlékezetes momentuma. Ezek a megmozdulások többnyire a kivételes atlétikai képességeihez kötődtek. Az utolsó mérkőzésén például ő szerezte a győztes pontot, ami egyben azt is jelentette, hogy ők lettek a bajnokok.
A következő ősszel jelentkezett a középiskolai amerikaifutball-csapatba, ahol hamar a defensive backfield meghatározó játékosa lett. Neki volt a legtöbb labdaszerzése (interception) a csapaton belül. Az egyik mérkőzésen súlyosnak látszódó sérülést szenvedett, amikor kiment a válla. Édesanyja – aki már eleve ellenezte a focizást – ekkor végleg eltiltotta ettől a sportágtól. Néhány héttel az incidens után MJ életében először (15 évesen) sikeresen zsákolt, vagyis mégsem lehetett annyira súlyos az a sérülés.
Jordan a középiskolában végig több sportággal foglalkozott, s még akkor sem tett le arról, hogy ne csak kosárlabdázóként kapjon egyetemi ösztöndíjat, hanem baseballjátékosként is. Rendkívüli rugóinak köszönhetően magasugrásban is jeleskedett ezekben az években, s az elsődleges célja az volt, hogy profi sportoló lehessen, a sportág típusa csak másodlagos volt. Az azonban már ekkor is világosan látszott, hogy a kosárlabdapályán lesz erre a legnagyobb esélye.
A következő részben Jordan középiskolai kosárlabdás pályafutásáról olvashattok.
A cikk Roland Lazenby Michael Jordan: The Life című könyve alapján készült, ami először 2014-ben jelent meg az Egyesült Államokban.
Képek forrása: Pinterest
