Amikor Jürgen Klopp megerősítette Philippe Coutinho transzferét, a „vörösök” nagy része a legrosszabbaktól tartott. A Spanyolországba való távozása előtti szezonban Coutinho bármely másik Liverpool-játékosnál több ziccerből vette ki a részét, rengeteg asszisztot adott, rögzített helyzetekben és nyílt játékban egyaránt a leghasznosabb játékosa volt a csapatnak. A szurkolók ezért is gondolták felelőtlennek az elengedését, pláne a szezon kellős közepén.
Ehhez képest…
Azzal, hogy hosszas hercehurca után a szezon közepén távozott, nemcsak a Liverpool ígéretesnek tűnő menetelése tört meg rövid időre, de a 142 millió (!) font elfogadásával az ambíciók hiánya is egyértelművé vált. Pár hónapra rá, most, hogy a Liverpool a Barcelonát csúnyán kiverő Roma elleni összecsapásokra készül a Bajnokok Ligájában, egyáltalán nem úgy néz ki, hogy hiányzik az a száznegyvenkétmillió.
„Nem lehet kijelenteni, hogy jobb lenne a csapat nélküle, hiszen nem tudhatjuk, hol tartanának a Premiere League-ben, ha még mindig velük játszana – az viszont kijelenthető, hogy határozottan és jól alkalmazkodtak” – értékelte a hirtelen kialakult helyzetet Stephen Warnock egykori angol válogatott és liverpooli védő. „Nagyobb hangsúlyt kap a három első játékos, hiszen egy ideje meg kell teremteniük a saját maguk helyzeteit – már nincs ott középen Coutinho, hogy alájuk játsszon, vagy gólpasszt adjon. De kialakult az egyensúly – sokat hallani arról, hogy Virgil van Dijk érkezése milyen eredményeket hozott, és arra sem nehéz következtetni, hogy egy Coutinhónál jóval védekezőbb szellemű, de bátor középpályás mind a védelemben, mind a támadások felépítésében hiányzott a brazil távozása óta.” A szezon alatt meccsről meccsre fejlődtek, aminek sok indítóoka van, de mindenkit meglepett a Pool gyors adaptációja és teljesítménye a Coutinho-éra után. Muszáj volt elhinniük, hogy jók lesznek nélküle is – és így tettek.
Amióta Coutinho elhagyta a „fantasztikus négyest” (Salah, Mané, Firmino, Coutinho), a liverpooliak támadósora lehengerlőbbnek hat, mint valaha. De miért? A jelenlegi támadóhármas a szezonban 71 olyan ziccert teremtett, amiből mindhárman kivették a részüket, és amiből tizenhetet értékesített is valamelyikük. Salah nélkül, még a brazillal középen csak 66 lehetőséget adtak egymásnak, és csak tízszer találtak be. 
„Nemcsak Salah zsenialitása járul hozzá ehhez – kollektívan alakítják ki a megállíthatatlan helyzeteket – magyarázza Warnock. – Ez talán Klopp legnagyobb érdeme: nem egy játékos játszik alá három másiknak, és nem három egynek – közösen vesznek részt a támadásokban és azok értékesítésében. Salah Lionel Messihez hasonló módon, a semmiből tud helyzeteket teremteni és lehetetlen szituációkból gólokat kicsikarni, és a pályán mutatott zsenialitása és könnyedsége Firminot és Manét is felszabadította. Ha valaki ellenük lép pályára, annyira Salahra fókuszál, hogy a másik kettőről szinte megfeledkezik – aminek komoly következményei vannak. Amíg Coutinho is velük játszott, a középpálya feladata az volt, hogy egyértelmű helyzeteket teremtsen a három támadónak. Mostanra azonban nekik is jóval vastagabban kell kivenniük a részüket az offenzíva felépítéséből.”
Klopp tehát felismerte, hogy a három támadó közti megosztott felelősség és terhelés lényegesen kiszámíthatatlanabbá teszi a Pool támadójátékát, mint amilyen az Coutinhóval középen volt anno. „Ha elkezdenek támadni, sosem tudod, melyikük ad gólpasszt melyiknek – mert hármójuk közül az lövi be a kapuba a labdát, aki akarja, és kicsit is jó helyzetben van” – véli Warnock.
A Livepool jelenleg harmadik helyen áll a nemsokára szezon végére érő angol bajnokságban, és a BL-döntőre aspirálnak. Hogy mennyire megállíthatatlan az átformálódó játékú támadóhármas, az majd a meglepő játékot hozó Roma ellen kiderül – az azonban várható, hogy a Pool a következő BL-ben is szerepet kap majd.
Forrás: csakafoci, Independent
