Roberto Carlos nem csupán a balhátvédek pozícióját forradalmasította, hanem az egész világgal megismertette a csavarás művészetét. De miért is kanyarodik tulajdonképpen a labda?
1997-ben Romáriót egy jó negyven méterre az ellenfél kapujujától faultolták a francia védők. Fabian Barthez négytagú sorfalat állított, ebből már sejteni lehetett, hogy nem egy kismiska készülődik elvégezni a szabadrúgást. A pettyest Roberto Carlos akkurátusan lehelyezte, ezután jó tíz lépést tett hátrafelé. Felnézett, majd rinocéroszokat megszégyenítő lendülettel nekiiramodott a labdának, amit olyan svunggal küldött meg, hogy az – a sorfalat kikerülve – a bal kapufáról védhetetlenül vágódott a francia válogatott hálójába.
De minek köszönhető a labda „banáníve”? Newton első törvénye alapján egy mozgásban lévő test csak egy újabb erő behatására változtat irányt. De mi gyakorolta ezt az erőt a levegőben lévő labdára? Bingó: a levegő! Amikor Roberto Carlos megrúgta a labdát, sebességet és irányt adott annak. De a finesz a labda olyan mód való megrúgásában rejlett, hogy az a lehető legerőteljesebben pörögjön a saját tengelye körül. A rúgás után a levegő egyenletesen áramlott a labda felé, de mivel az pörgött, az egyik oldalán magasabb nyomás keletkezett, mint a másikon. Ez a különbség okozta a csavarodást. Ezt a jelenséget Magnus-effektusnak is nevezik, melyet először 1670-ben teniszezés közben figyelt meg Isaac Newton. Azonban nem csak a futballisták és a teniszezők tudják a tekerés művészetével őrületbe kergetni ellenfeleiket! Ugyanezt a fizikai jelenséget állítják a saját oldalukra a golfozók, a baseballozók, sőt a krikettesek is. Minden esetben ugyanaz történik: a labda forgása nyomáskülönbséget idéz elő, ami eltéríti az egyenes irányú mozgásától a játékszert.
Adódik a kérdés: lehetséges-e egy labdát olyan erővel megrúgni, hogy az bumerángként visszatérjen a feladóhoz? –Sajnos nem… Ha feltételezzük, hogy a rúgást követően nem hullik miszlikbe a zsuga, és nem is ütődik neki semminek, akkor is nőne a beesési szöge a levegő okozta lassulás miatt . Ennek köszönhetően nem visszatérne a játékszer, hanem egyre kisebb koncentrikus köröket írna le. Ám ahhoz, hogy ezt a fajta pörgést elérjük, a labdának több mint 15-ször gyorsabban kéne pörögnie a saját tengelye körül, mint Roberto Carlos ikonikus lövésénél.
Forrás: TED ed
Média: youtube.com
saddahaq.com
