Ha már az elmúlt egy-két hét a BEAC és az ELTE életében az elsők jegyében telt – ugye, mindenki tudja, megnyílt a „BEAC – Az elsők” elnevezésű sporttörténeti kiállítás –, egyesületünk egyik legfiatalabb szakosztálya, a polefitness is olyat produkált, amilyenre még nem volt példa: országos versenyen indította a legügyesebb növendékeit. A továbbiakban Schleinig Ádám beszámolóját olvashatjátok a versenyről.
2015 őszén indult egyetemünkön a polefitness oktatás – köszönhetően Farkas Lillának, az ELTE-BEAC sportösztöndíjasának, aki oktatóként és menedzserként oroszlánrészt vállal a sikerekben –, és az már a bő fél éves tapasztalatok alapján is nyugodtan kijelenthető, a BEAC egyik legnagyobb potenciállal bíró sportágává vált. A meghirdetett órákra hatalmas a tolongás, akik beférnek valamelyik időpontra, azok óriási lelkesedéssel vetik magukat az edzésekbe, az eredmény pedig önmagáért beszél: a nemrég, közel száz indulóval lezajlott Dollhouse Amatőr Rúdtánc és European Pole Sport Globe-on máris öten álltak színpadra.
„A versenyfelkészüléssel rengeteget lehet fejlődni, mert ilyenkor a nehezebb elemeket is gyorsabb ütemben sajátíthatja el mindenki, hiszen látja maga előtt a célt, hogy a koreográfiája a lehető legkomplexebbé váljon. Arról nem is beszélve, hogy a táncos- és talajelemek begyakorlása, az előadói készség fejlesztése és a színpadi fegyelem kialakulása is hangsúlyos ebben az időszakban” – magyarázta Farkas Lilla, a BEAC polefitness oktatója.
A versenyen Ivancsó Viktória és Bartók Réka kezdő -, Győrfy Kármen és Kiss Barbara középhaladó -, Farkas Lilla pedig haladó kategóriában indult, míg Szécsi Krisztán versenyen kívül tartott bemutatót, ugyanis férfi kategória nem volt.
Réka a kedvenc magyar együttese, a Vad Fruttik számára készített dinamikus koreográfiát, miközben Viki egy Beyoncé klipet idézett meg a színpadon. Kármen a precíz mozdulatokat művészien kivitelezte lírai zenéjére, Barbit pedig a Karib-tenger kalózai című film ihlette meg, s csatával tarkított jelenetet mutatott be. Krisztián versenyen kívüli kűrjének témája Ádám és Éva mítosza volt.
„Bár dobogós helyezést nem ért el BEAC-os – Kiss Barbara ötödik helyezése kiemelkedő –, így is büszkén tekintek vissza az elmúlt időszakra és a versenyre – értékelt a tréner. – Ez számunkra nem az első akadály, hanem sokkal inkább az első lépcsőfok volt. Szeptember óta működünk a BEAC-on, s ezek a tanítványok komolyabb előképzettség nélkül jutottak el arra a szintre, hogy immáron versenyezzenek. Bízom benne, hogy őket is ösztönözte, inspirálta, amit a szombati versenyen, főleg az esti, profi kategória bámulatos műsorszámaiban láthattak. Nincs megállás, mindenki halad a maga tempójában, tanulja az újabb elemeket, és remélem, a következő szezonban már több versenyen, illetve még több BEAC-os versenyzővel indulhatunk el.”
A tanítványok ráadásul nemcsak a profik bemutatójából meríthetnek ihletet, hanem saját edzőjük produkciójából is. Elvégre Lilla amellett, hogy öt növendékét készítette fel élete első rúd-megméretésére, a haladó kategóriában sokak számára a legemlékezetesebb előadást mutatta be. A Quimby Most múlik pontosan című számának Csík zenekar-féle feldolgozására megalkotott rúdtáncból és magyar néptáncból ötvözött koreográfiájának elején ráadásul a dal első versszakát maga énekelte acapella, a rúdon tartva magát.
„Az összképet tekintve nekem elsősorban ajándék volt ez a verseny: helytálltam, a középmezőnyben végeztem, sokan gratuláltak, illetve a tanítványaimnak is szurkolhattam. Tudtam, hogy ilyen szintű versenyen a koreográfiámmal nem lehet nyerni, de inkább az volt a célom, hogy különlegeset, emlékezeteset alkossak, s azt remélem, ez sikerült is.”
