Mindig az élen, de nem csak a jégen – interjú Burján Csaba gyorskorcsolyázóval

Egy téli olimpiai sportág, egy ELTE-s hallgató, számos válogatottság és rengeteg érem. Interjúnk alanya ezúttal Burján Csabi volt, aki Pécsről Budapestre költözött, hogy az iskolát és a sportot teljesen összeegyeztesse, 2010-től a magyar rövid pályás gyorskorcsolya válogatott oszlopos tagja, és a 2013-as Universiade-ról évtizedek óta először ismét elhozta egyetemünknek és hazánknak az aranyat. Hogy hogyan telnek Csabi mindennapjai és hogyan készül fel egy-egy versenyre? Cikkünkből megtudhatjátok!

01

Hogyan kerültél kapcsolatba a gyorskorcsolyával? Mikor szerettél bele ebbe a sportba?

Kis koromban sok mindent kipróbáltam, például a focit, a teniszt, sőt a hokit is, ami aztán nagyon megtetszett, de sajnos nem voltunk benne olyan jók. Viszont volt egy jégkorong diákolimpia Pécsett, ahol bejutottunk az országos döntőbe, és az ottani  csapatkísérőnk gyorskorcsolya edző volt a városunkban. A verseny után megkérdezett engem és a testvéremet, hogy nem lenne-e kedvünk kipróbálni a sportágat. Igent mondtunk a felkérésre, ő viszont velem ellentétben egy-két év után megunta.

Mikor volt a legelső versenyed? Milyen eredménnyel tértél haza onnan?

Első évben nem versenyeztem komolyabban, utána több évig csak a klubbal Pécsett. 2010 óta vagyok válogatott, 2011-ben pedig fel is költöztem Pestre a sport miatt. A legelső egy kis verseny volt itt Pesten, még 8 éves korom környékén. Magyarországon nem sokan koriznak, így a mezőnyben sem voltunk sokan, akkor a korosztályban körülbelül tízen voltunk.  A versenyt a harmadik helyen zártam, aminek fél év korizás után nagyon örültem.

 Hova jártál középiskolába? Hogyan tolerálták a versenyek miatti hiányzásaidat?

Gimnáziumi éveimet a pécsi  Babits Mihály Gimnáziumban kezdtem, ahol beszélni kellett az igazgatósággal, mert komolyan csak Pesten vannak kori edzések. Akkoriban ezt úgy oldottuk meg, hogy csütörtök este páran korisok feljöttünk a fővárosba és vasárnap este utaztunk csak haza. Ez azt jelentette, hogy sokszor kimaradt a pénteki nap és emiatt egyéni tanrendet kellett kérnem, illetve külön vizsgákat egyeztetnem a tanárokkal. Mikor felköltöztem Pestre, a Veres Pálné Gimnázium tanulója lettem. Itt sokkal elfogadóbb volt a tanári kar, nem volt annyi problémám a hiányzásaim miatt. Két-három havonta hiányoztam egyszerre több napot, de ezt is tolerálták. Látványosan szerencsére nem rontotta le az átlagomat ez a sok kimaradás az iskolából.

Kire vagy kikre tekintesz példaképként? Ki az, aki motivál egy-egy verseny előtt?

Nincs kifejezett példaképem. A kori egy technikai sportág, nem nézek fel egy emberre, inkább úgy mondanám, hogy vannak időszakok, mikor úgy szeretnék korizni, mint egy tapasztaltabb versenyző, de ez mindig változik. A versenyeken inkább magamban bízom és abban, hogy ki tudom hozni magamból a legjobbat.

Jelenleg az ELTE-n tanulsz matematikát a Természettudományi Karon. Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulmányaidat a sporttal?

Az oktatókkal szinte mindig beszélnem kell, például az előző őszi félévben is, mivel  a mostani szezon elején is még 2-3 hetet hiányoztam, de szerencsére elég rugalmasak és megértőek, úgyhogy nem volt probléma, ha a három helyett esetleg négyszer hagytam ki az órájukat. De épp emiatt az őszi szemeszterben nem veszek fel annyi tárgyat, mivel a szezon szeptembertől márciusig tart. A napi két edzés mellett még 6-8 órát az iskolában tölteni nem tudok, így a tárgyak többsége a tavaszi félévre csúszik át.

04

Rengeteg díjat sikerült szerezned egyéniben és váltóban is. Melyik versenyszámot kedveled jobban és miért?

A váltót jobban szeretem, mert egyrészt jobbak az eredményeink, illetve kevesebben vagyunk a mezőnyben, mert minden egyes ország csak egy csapattal indulhat. Egyéniben több az induló, és csak magadra számíthatsz, ellenben a váltóval, ahol ha az egyikünknek rosszabb napja van, valamelyikünknek meg épp jobban megy, akkor az erőviszonyaink kiegyenlítődnek és segíteni tudjuk egymást, plusz együtt tudunk örülni a jó eredményeknek.

A 2013-as trentói Universiade-n Béres Bencével, Knoch Viktorral és Oláh Bencével elhoztátok az aranyat az 5000 m-es váltóban. Milyen érzés volt a dobogó legfelső fokán állni?

Nagyon jó volt, mert mikor kimentünk, nem igazán tudtuk belőni, hogy milyen lesz a mezőny. A verseny előtt pár nappal már kint voltunk és edzettünk, hogy szokjuk a jeget és ott már láttuk, hogy körülbelül milyen technikás a többi csapat. A verseny előtt már éreztük, hogy lehet, hogy megnyerjük, de így is hatalmas élmény volt, mivel nagyon erős volt a mezőny, az utolsó két körben vertük meg a kanadaiakat pár ezreddel. Előtte nem ástuk bele magunkat, hogy utoljára mikor nyert az ELTE gyorskorcsolya válogatottja aranyat az Universiade-n, mert csak felesleges stresszt jelentett volna számunkra, de utólag nagyon jó volt látni, hogy több évtizede mi voltunk az elsők, akiknek ez ismét sikerült.

Hogyan készülsz fel egy versenyre? Egy világbajnokságot vagy Universiade-t megelőzően milyen hosszú a felkészülési időszak?

A csapattal együtt készülünk a versenyekre, a válogatott keretben 14-en vagyunk a lányokkal együtt. A nyári alapozást és edzőtábort követően a szezon előtt augusztus végétől naponta már kétszer edzünk a vasárnapok kivételével. Ez így megy a szezon végéig, ami általában március végéig tart. Ha például péntektől vasárnapig van egy verseny, akkor már hétfőn kimegyünk az adott városba, hogy megszokjuk a környezetet. Egy edzés alatt nagyjából megszokjuk a jeget, aztán ezt követi egy terheléses edzés, végül pedig egy „mindent-bele” jellegű tréning, hogy érezzük, milyen lesz majd a versenyen.

2015-ben történelmet írtatok a Knoch Viktorból, Liu Shaolin Sándorból, Liu Shaoangból és belőled álló kvartettel a világkupa fináléba kerüléssel, amit aztán meg is nyertetek02. Ebben az évben a moszkvai világbajnokságról az ezüstöt is elhoztátok. Mondhatjuk, hogy a tavalyi év volt eddigi karriered csúcsa?

Igen, mondhatjuk, hogy a tavalyi év sikerült eddig a legjobban. Idén a VB sajnos nem jött össze, viszont a Világkupát megnyertük, ami eddig nem sikerült.

 Van esetleg olyan kudarc élményed, ami később motiváló hatással volt rád?

Nagy kudarcaim nem voltak, de kevés az olyan verseny, ami tökéletes. Azonban biztos, hogy motivációt fog jelenteni, hogy idén nem jutottunk ki a VB-re és hogy legközelebb éremmel térjünk haza onnan.

Hogyan képzeled el a jövőd, mi az álom munkád?

 Szeretnék később majd matematikával  komolyabban foglalkozni, viszont inkább a gyakorlati része érdekel. Azt egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy napi 8 órát egy irodában töltsek. Emellett a sportdiplomácia is érdekel.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Ha csinálunk egy képzeletbeli dobogót, akkor az előbb említett Universiade arany mindenképpen szerepelne rajta, emelett az első Európa Bajnoki érmem, amit anno egy nagyon fiatal csapattal sikerült szereznem. Illetve ott van még a 2015-ös világbajnokság, ahonnan szintén éremmel tértünk haza.

 

Ezúton szeretnénk gratulálni az ELTE Online egész csapata nevében eddigi eredményekhez és nagyon sok sikert kívánunk a következő világbajnoksághoz!