November 30-án, hétfőn újra pályára lépett az ELTE-BEAC a Magyar Egyetemi – Főiskolai Országos Kosárlabda Bajnokságban. Az ellenfél a szomszédos Budapesti Műszaki Egyetem csapata, a MAFC volt, amely ebben a szezonban egyszer már legyőzte a mieinket.
A mieinknek volt miért visszavágni, hiszen a MAFC, a két együttes első mérkőzésén 68–54-re győzött Varga Zsolt tanítványai ellen, igaz akkor a BEAC-nak rengeteg hiányzója volt, amely alaposan megnehezítette az ELTE-s srácok dolgát. Az előjelek sajnos most sem voltak a legkedvezőbbek a hazaiak számára, például az eddigi meccseken rendre a legeredményesebbnek bizonyuló Buza Dániel sem volt bevethető.
A mérkőzésre ezúttal is a Tüskecsarnokban került sor, amelynek edzőtermébe a múlt heti találkozó után most is népes szurkolótábor zsúfolódott be. A hazai drukkereknek azonban nem volt sok öröme az első negyedben, miután a vendégek alaposan bekezdtek, és öt perc elteltével már több mint tíz ponttal pontos előnyre tettek szert. Az ELTE-s fiúk támadójátéka csak a negyed második felében kezdett el éledezni, de a játék képét inkább a sok fault és az eladott labdák jellemezték, amelyből az ellenfél jött ki jobban, és tizenöt pontos előnyt épített ki az első tíz perc végére. A MAFC fölénye leginkább a támadó lepattanók terén volt érezhető, hiszen a vendégek tizenhétszer szerezték vissza a lepattanót támadásaik után, míg a mieink ezt mindössze kétszer tették meg. (11–26)
A második negyed nagy rohanással kezdődött, azonban továbbra is mindkét oldalon sok rossz megoldás volt. A hangulat ennek ellenére is rangadóhoz méltó volt, a BEAC pedig lassan, de kezdett magához térni az első tizenöt percben mutatott gyenge játéka után. Azonban hiába indult be a hazai pontgyártás, különösen Gyurcsányi Péter tripláival, nem sikerült közelebb lépni a vendégekhez, akik rutinos játékkal tartották a korábban megszerzett magabiztos előnyüket. (28–44)
A szünetet követően sajnos nem a második, hanem újra az első tíz perchez hasonló játékot láthattunk: a BEAC szenvedett a támadásoknál, ellenben a MAFC-cal, amely még a bosszantó egyéni hibák is ellenére is növelte előnyét. A negyedet jól jellemzi, hogy a mieink csak hat perc után tudtak újabb pontokat szerezni. A végtelennek tűnő hazai pontcsendet Dévényi Gábor szakította, de ezt megelőzően zsinórban tizenegy pontot dobtak a vendégek, így hiába egyenlítődött ki a játék a harmadik tíz perc második felére, a MAFC huszonöt pontosra növelte a már addig is tekintélyes előnyét. (36–61)
A záró negyedre úgy tűnt, minden fontos kérdés eldőlt, a találkozó azonban száznyolcvan fokos fordulatot vett. Ez egyrészt a túlságosan is megnyugvó vendégeknek, másrészt az utolsó negyedben óriásit küzdő hazaiaknak volt köszönhető. Egy ideig úgy tűnt, ez a nagy hajtás csak az eredmény kozmetikázására lesz elég, azonban a mieinkben volt tartás, így sikerült ráijeszteniük a meccs végébe kissé belealvó MAFC-osokra. Ez főleg Gyurcsányi Péter remeklésének volt köszönhető, aki hátára vette az addig jobbára szenvedő csapatát, és három triplájával belátható távolságon belülre hozta fel a BEAC-ot. A helyzet komolyságát jól jelzi, hogy a vendégek edzőjének kétszer is időt kellett kérnie az utolsó két percben, miután másfél perccel a vége előtt az addigi huszonötről mindössze nyolc pontra csökkent az előnyük. Azonban a csodával felérő fordításra már nem volt elég idő, így a BME legjobbjai ezúttal is megnyerték az összecsapást. (60–71)
A BEAC-nál Buza Dániel szerepét Gyurcsányi Péter vette át, aki a mezőny legeredményesebbje lett huszonnégy pontjával, melyből tizenötöt triplából szerzett. A vendégeknél ezúttal Szálas Gábor és Tóth Lóránt vitte a prímet. Előbbi tizenhat ponttal vétette észre magát, utóbbi pedig tizenkilenc ponttal és tizenhat lepattanóval ért el dupla-duplát.
Varga Zsolt, az ELTE-BEAC edzője a következőképpen látta a találkozón történteket:
„A mérkőzés vége tényleg jól sikerült, az utolsó negyedben majdnem tizenöt ponttal megvertük őket, de ne mentsük fel a srácokat. A csapat fejben nem volt ott, olyan dolgokban voltunk gyengébbek, amelyek a koncentráción múlnak. Az első félidőben tizenhét támadó lepattanót szedett az ellenfél, míg a másodikban valamennyivel kevesebbet, de összességében így is több mint kétszer annyit, mint mi. Nem lehet úgy meccset nyerni, hogy negyven percből tizenkettőt vagyunk a pályán, a többit pedig tingli-tangli módon játsszuk le. A hullámvölgyeket ki kell iktatnunk, ezeket gyakorolni fogjuk az edzéseken. Fiatal csapatról van szó, össze kell szednünk magunkat, hogy az ilyen mérkőzéseket a saját javunkra fordítsuk.”
ELTE-BEAC–BME MAFC 60–71 (11–26, 17–18, 8–17, 24–10)
Budapest, Tüskecsarnok. Játékvezetők: Bagi Bálint, Horváth Csongor.
ELTE–BEAC: Soltész István, Szentesi Bendegúz 8, Czermann Tamás, Monok Mihály, GYURCSÁNYI Péter 24/15, Cseri Márk, Mokos Dániel 9, Dévényi Gábor 8, Mayer Patrik 2, Bognár Domokos 9/3. Vezetőedző: Varga Zsolt.
BME MAFC: SZÁLAS Gábor 16/6, Bedőcs Barnabás, Dobos Viktor 8, Galambos Mátyás 2, Gergely István 5, Somodi Gergő Péter, Horváth Márton 2, Nebehaj Balázs 3/3, Szemán Gábor 5, Barta Bence 5/3, TÓTH Lóránt 19, Mihalics Gábor 6/6. Vezetőedző: Tiba Klára.
