Amikor először jártam Teréz pilates óráján az ELTE Aerobik keretein belül, kellemesen csalódtam. Több felől hallottam, hogy nehéz mozgásforma, szinte minden izomcsoportot megmozgat és kitartást igényel. De melyik sportág nem ilyen? Megszerettem a pilatest, és a hétfő estéim nem lennének ugyanolyanok nélküle! Az oktatót, Kálmán Terézt többek között erről a mozgásformáról, az egészséges életmódról és saját blogjáról kérdeztem.
Először arról mesélj nekem, hogyan került az életedbe a sport!
Hogy ha megkérdeznél bárkit, például apukámat vagy volt osztálytársaimat, elmondanák, hogy én 14 éves koromig az abszolút anti-sportoló kategóriába tartoztam; tehát a tesi órákon a kötelezőket letoltam és ennyi. Amikor elkerültem a középiskolába és elkezdtem nőként formálódni, akkor kezdett az zavarni, hogy ilyen-olyan vagyok, vagy esetleg nagy a hasam, így nekiálltam a saját kútfőmből tornázgatni a szobámban. Amikor igazán bekerült az életembe a spot, az abszolút az egyetem volt, amikor az ELTE Aerobik keretein belül Pulay Szilvi óráira kezdtem járni. Eltelt egy-két év, és akkor úgy döntöttem, hogy én ezt nem csak résztvevőként szeretném csinálni, hanem meg szeretném tanulni, hogyan lehet ugyanazt az életörömöt, érzést és sportszeretetet átadni az embereknek, amit Szilvi csinál. Így megcsináltam az aerobikedző-képzést mint alapot, és erre építkezve további képesítéseket is szereztem, és folyamatosan tuningolom magam. A sport pedig egyre nagyobb szerelem lett az életemben. Az aerobik mellett futok, úszok, kipróbálok új sportokat, aktívan töltöm a mindennapjaimat. Igazából a „Bárhogy is legyen: mozogj” szlogen, amit képviselek, teljes egészében megvalósul az életemben.
Tehát amikor becsatlakoztál az ELTE Aerobik óráira, akkor döntötted el, hogy oktatni is szeretnél?
Igen, abszolú
t. Akkor láttam azt, hogy mennyire jó dolog, mekkora közösségi élmény, továbbá sikerem volt benne résztvevőként is, és éreztem, ahogy formálódik az alakom. A napi feszültség, ami összegyülemlik, az kimegy, ez pedig nagyon jó érzés volt. Így azt gondoltam, hogy ezt hivatásként is tudnám csinálni.
Kiknek ajánlod az óráidat? A résztvevők kikből tevődnek össze?
Amikor elkezdtem, az volt a célom, hogy én aztán mindenkinek tartsak órát. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem lehetséges. Van olyan óratípus, amit kifejezetten szeretek, de tisztában vagyok vele, hogy az nem mindenkinek való. Ahonnan elindultam, az az ELTE, így ez az a csoport, akiket megcélzok az óráimmal; tehát a fiatalabb korosztály és a kihívásokat kedvelő harmincas-negyvenesek. Elsősorban nekik ajánlom a dinamikusabb órákat, a pilatest pedig korra, nemre való tekintettel igazából bárkinek. Tartok olyan órát is, ahol az idősebb korosztály van jelen, ott a gyakorlatokat pedig máshogy formálom: mélyizom torna, gerinc tréning, kevésbé dinamikus mozgások. Úgy gondolom, hogy az óráim között bármelyik korosztály meg tudja találni azt, ami neki való. De az, akiknek a legszívesebben tartok edzést, azok a fiatalok.
Amikor oktatsz, és látod az emberek arcán, hogy elfáradtak, és már nem bírják, vagy épp ellenkezőleg, tele vannak energiával, akkor menet közben változtatsz az edzésterven?
Nyilván van, amikor igen. Tehát azért az soha nem célom, hogy sérülés legyen az edzés során vagy a végén; ha olyan szintű fáradtságot látok a tekintetekben, akkor változtatok. Van olyan hely is, ahova úgy megyek órát tartani, hogy még soha nem láttam a csoportot; nyilván van edzésterv a fejemben, de azt alakítani kell ahhoz, aki részt vesz azon az órán. Igyekszem mindig úgy felépíteni a gyakorlatsort, hogy legyen alternatíva. Ha ott vagytok pilates órán kb. hatvanan, van köztetek, aki életében először van ott, minden ismeretlen neki, és nehéznek találja, de van olyan is, aki már tavaly óta jár, ismeri a gyakorlatokat, könnyen meg tudja azokat csinálni. Célom, hogy valamilyen szinten mindenkinek kihívást jelentsen az óra, és elégedetten távozzon.
Az óráidra mi alapján válogatod össze a zenéket? Pilatesen van egy Michael Bublé CD, amit sokszor használsz.
Egyszer volt egy pilatesbloglánc, ahol több pilates oktató osztotta meg, hogy milyen zenéket használ az óráin, és abból sokat szemeztem. Vannak olyanok is, amiket én szeretek vagy szívesen hallgatok, ezeket elviszem – ilyen többek között Michael Bublé is. A pilates jobban elviseli a hosszabb átfolyású body and mind mixeket. Az ilyen jellegű dalokat a Youtube-on szoktam hallgatni, amiket pedig úgy érzek, hogy van bennük lendület és energia, akkor azokat is szívesen viszem magammal. Egyébként törekszem arra, hogy a zenei felhozatal változatos legyen. Vannak saját mixeim is, amiket egyénileg válogattam össze 1-1 számból, de ezek nem mindig voltak sikeresek.
Van-e valamilyen kedvenc mozdulatod, amit előszeretettel teszel be a gyakorlatsorba?
Ilyet nem tudnék mondani, leginkább az alapgyakorlatokat részesítem előnyben mindig az aerobik és a pilates edzéseimen is. A guggolások, kitörések, fekvőtámaszok, kéztámaszban tartások azok az alapgyakorlatok, amelyek sokrétűen fejlesztenek egyszerre több izomcsoportot. A pilates pedig tele van hasizomgyakorlattal, és azokat nagyon szeretem. A levezetés is általában koncentrált hasizom-erősítés. Nyilvánvalóan a hasizom egész végig dolgozik, minél többet edzel, minél tudatosabban végzel egy mozdulatot, annál jobban észreveszed, hogy akár egy guggolástól is lehet a hasadban izomláz, csak úgy, mint egy kiadós futás után.
Egészséges étkezés is társul nálad az aktív mozgáshoz? Ez miben nyilvánul meg?
Próbálok maximálisan odafigyelni az egészséges táplálkozásra, ami nálam soha sem szélsőséges. Én mindig arra törekszem, és azt mondom, hogy egy egészséges életmódot úgy lehet kialakítani, hogy az mind fiziológiai, mind pszichológiai szempontból tartható legyen; tehát egyrészről a szervezeted megkapja azokat a tápanyagokat, amelyekre valóban szüksége van, másrészről nem érzel éhséget, nem fáradsz el étkezés után. Nyilván ehhez mérten próbálok helyesen táplálkozni. Amit mindenképpen kerülök étkezés során, az a fehér liszt és annak felhasználásával készült termékek, illetve a cukor. De ezt sem úgy kell érteni, hogy soha rá nem nézek egy süteményre, mert ha úgy van, megeszem, csak próbálom ezeket az ételeket kicsit visszaszorítani a mindennapokban.
A táplálékkiegészítőkről mi a véleményed?
Én csak és kizárólag a tejsavó fehérjét iszom, kizárólag a súlyzós edzéseim után azért, hogy az izomépítést valamilyen szinten segítsem ezzel. De azt mondom, hogy a magyar ember táplálkozásából – ha egy picit odafigyel arra, hogy egészséges, változatos és kiegyensúlyozott étrendje legyen – ezek abszolút elhagyhatóak. Be lehet vinni más anyagokkal is azt a mennyiségű fehérjét, amire a szervezetnek szüksége van. Ha nem egy testépítőről van szó, vagy nincsenek kifejezetten izomépítési célok, akkor nem feltétlenül kell erre pénzt szánni. Azt viszont tévesnek gondolom, és haragszom is érte, ha valaki ezeket azonnal a koksz kategóriájába sorolja, mert van különbség. A fehérjeturmixok segíthetik a fejlődést az izomépítés terén, de nem erre építem a táplálkozásom, és nem helyettesítek sem porral, sem turmixszal teljes értékű étkezést soha.
Az ELTE-n végeztél andragógia szakon. Miért pont ez vonzott?
Amikor a pályaválasztás előtt álltam, nem igazán tudtam, hogy mit szeretnék csinálni. Tudtam, hogy egy humán beállítottságú ember vagyok, de nem szeretnék tanár lenni. Így esett a választás az andragógia szakra: felnőttképzés, oktatásszervezés, tréningek tartása. Ez mind érdekelt és tetszett, hiszen emberközeli, és a felnőttekkel foglalkozik. Végül itt végeztem el mind az alap, mind pedig a mester szakot. Ahol pedig most dolgozom, az tulajdonképpen határterülete az andragógiának. Szeretem, hogy emberekkel dolgozom együtt.
A Bárhogy is legyen: mozogj kezdeményezésedről mesélj!
Ez tulajdonképpen egy Facebook-blogból indult. Az volt a cél, hogy legyen valami online felület, ahol megjelenek. A szlogent pedig hosszan kerestem, és végül ezt az idézetet választottam. Folyamatosan építettem az oldalt, az elején csak néhány bejegyzésem volt, amelyek egyrészt motivációs, másrészt tanító jellegűek voltak. Aztán utána rendszerré vált az, hogy minden reggel egy blogbejegyzést teszek közzé. Folyamatosan nőtt a bejegyzéseimet olvasók, a követők létszáma, és most már egyre több visszajelzést kapok arról, hogy várják, hogy reggel 6.15 körül megjelenjen a bejegyzés, és elolvashassák. Ez a saját napi rutinom része, hogy minden nap posztoljak az oldalon, mert azt a visszajelzést kapom, hogy ez másoknak erőt ad. Én meg szívesen írom ki magamból a tapasztalatokat.
Amiket közzé teszel, azok a saját gondolataid, tanácsaid?
Igen, abszolút. Régebben írtam naplót, ez pedig egyfajta nyilvános napló. Nyilván abból táplálkozom, amit a mindennapok során átélek, megtapasztalok a vendégeim, barátaim kapcsán, vagy amit látok az utcán.
Azt szereted jobban, amikor mint személyi edző dolgozol, vagy azt, amikor egy egész csoportnak tartasz órát?
A csoportos órákat jobban szeretem, közelebb állnak a szívemhez. Nem csak azért, mert akkor én is mozoghatok, hanem azért is, mert szerintem annak a csoportnak, a közegnek van akkora ereje, ami egy személyi edzésben nincsen. Nagyon jó, amikor egy személyi edzős vendégemmel is egymásra tudunk hangolódni, és már hosszabb együttműködés eredményeképpen bizalmas dolgokat oszt meg velem, és valóban fejlődni tudunk. Az életmódja fellendül, levetkőzi a gátlásait, fejlődik, örül neki, és tudunk együtt örülni a sikereinek, együtt érjük el a céljait. De egy igazi csoportos óra energiáját egy személyi edzés kevésbé adja vissza. Teljesen más a kettő.
A szabadidődet is aktív kikapcsolódással töltöd?
Abszolút! Ahol tanultam, annak az iskolának a szlogenje az, hogy „Legyen a hobbid a hivatásod!”. Ezzel teljesen egyet tudok érteni és megteremtem a saját életemben, tehát nekem a kikapcsolódás, az teljes értékű program. Az óráim mellett saját magam edzésére is fordítok időt, meglátogatok más csoportos órát, elmegyek futni, kirándulni, a barátaimmal squash-olni járunk, és nem kocsmázni. Ezeket az aktív tevékenységeket bele tudom építeni a mindennapokba, és szeretem is.
Példaképedként kit neveznél meg?
Nehezen tudnék egy személyt kiemelni. Nekem abszolút a hétköznapi hősök a példaképeim, akár a saját szüleim, akár azok az édesanyák, akik járnak az óráimra, és tudom, hogy három gyermek várja őket otthon, mégis eljön, és időt fordít magára. Vagy bármelyik ember, aki a munkáját szívvel-lélekkel, sikerrel csinálja. Voltak idők, amikor nagyratörő céljaim voltak, hogy sztáredző legyek, de rá kellett jönnöm, hogy lehet, hogy nem ez az én utam. Amit csinálok, azt szívesen csinálom és beleteszem az erőmet, nem lehet arra hagyatkozni, hogy egyszer majd történik velem valami. Picit abba az irányba figyelek, hogy mi az, ami jobban fekszik, vagy ahol sikeres tudok lenni. Tudom azt, hogy szívesen ülök le emberekkel beszélgetni bármiről. Nekem az az utam, hogy kiscsoportokkal dolgozzak. De ha meg kéne nevezni egy embert, akinek köszönhetően most itt vagyok, és velem beszélgetsz, mint edzővel, az Pulay Szilvi.
A jövőre nézve mik a terveid? Van-e valami konkrét célkitűzésed?
Mindig vannak kisebb céljaim, akár csak, hogy új termekbe menjek órát tartani, ami számomra szakmai fejlődést, magasabb színvonal elérését jelentené. Ez is nagy álmom. A folyamatos továbbképzés is cél, hogy minél több módszert, eszköz használatát megismerhessem. Picit az életmód-tanácsadás irányába szeretnék elmozdulni, ehhez is végzek most képzéseket. Ebből a szempontból is formálni az emberek tudását és igény szerint a mindennapjait, hogy hogyan tudja egészségesebben, tudatosabban élni az életét, hogyan tudja összeegyeztetni az egészséges táplálkozást és a sportot. Leginkább az a célom, hogy teljes értékű életet éljek, a mérleg egyformán álljon, ne csak a sportnak éljek, legyek a barátaimmal is, ne hanyagoljam el magam. Az egyensúlyt találjam meg, mert így érdemes bármit is csinálni.
Ha kedvet kaptatok Teréz egyik órájához, akkor bátran látogassatok el, én is ajánlom mindenkinek, hiszen remek kikapcsolódás és rengeteg energiával tölt fel. Ja, és még fittek is lehettek tőle! Feltétlenül látogassatok el a Bárhogy is legyen: mozogj oldalra is!
Köszönöm a beszélgetést!
Fotók: Vörös Tamás
