Az ELTE-BEAC kézilabda csapata óriási sikert elérve, a Budapest Bajnokság második helyezettje lett! A látványos fejlődést mutató csapat edzőjével, Rippert Bálinttal és a gólgyáros, 18 meccsen 94 gólt dobó Szamosfalvi Bálinttal beszélgettünk.
Először is szeretnék gratulálni ehhez a remek szezonhoz! Mióta foglalkozol edzősködéssel?
Köszönöm. Ez a negyedik teljes év, hogy az ELTE-s csapatokkal foglalkozom, mint edző.
Mondhatjuk, hogy ennek a négy évnek a tapasztalata érett be mostanra?
Igen, bár nem egyértelmű, hogy az edzői tapasztalat érett-e be vagy a csapat szokott össze. Tudni kell, hogy ez a csapat már négy éve formálódik. Előtte is volt ELTE-s kézilabda csapat, csak akkor egy kicsit más volt a felállás. Egy másik csapattal volt együttműködés, de az a csapat el is nyomta az ELTE-seket. Amikor én ide kerültem, akkor úgy gondoltam, hogy ez nem oké. Szakítottunk ezzel a felállással, ekkortól lett egy ELTE-s csapat.
Mikor értek el ilyen jó eredményt legutóbb a BEAC-os kézisek?
Amióta én itt dolgozom, azóta ez a legjobb eredmény. Tavaly indultunk először a Budapest Bajnokság 1/A-ban, tavaly hatodikak lettünk, idén pedig 11 győztes meccsel, 3 döntetlennel és 4 vereséggel másodikak. Különösen a második félévben ment jól, amikor is egy döntetlenünk és mindössze egy vereségünk volt. Ekkorra javult fel igazán a csapat.
Egy bajnokságban egész évben jó formát nyújtani nem egyszerű. Hogyan sikerült végig motiváltan tartani csapatot?
Úgy gondolom, hogy akik eljárnak hozzánk, azok alapvetően szeretnek kézilabdázni. Ők is érezték azt, hogy évről-évre egyre jobb a csapat, egyre összeszokottabb, egyre jobb eredmények vannak. Szerintem ez motiválta őket, hogy előbb-utóbb elérhetünk egy elismerésre méltó helyezést. Ez a második helyezés, pont egy olyan eredmény, amiért megérte küzdeni. Szóval szerintem önmagukért meg az eredményért csinálták.
Melyik csapatok voltak idén a legnagyobb riválisaitok?
Az idei MEFOB-on, ahogy tavaly is a BME-vel sorsoltak össze minket. Velük játszottunk két nagyon szoros meccset, amit összesítésben csak néhány góllal vesztettünk el, de ők nagyon erős ellenfélnek számítanak. A Budapest Bajnokságban bár Pestszentimre nyerte meg a bajnokságot, idén végre már tudtunk egy szoros meccset játszani velük, megverni még nem sikerült őket. Összesítésben simán nyerték a bajnokságot. Igazán nagy csata a második és a negyedik helyért zajlott. Az utolsó fordulókban volt két szoros meccsünk a MÖSE és a KEAC csapata ellen. Az előbbit megnyertük, az utóbbit sikerült döntetlenre hozni.
Hogyan tovább, ilyenkor egyben marad-e a csapat, úgy ahogy volt?
Jó kérdés, minden évben van egy kis változás. Minden évben jönnek gólyák, akik próbálnak beépülni a csapatba. Sokan azért meg is tudnak maradni. Azért ez egy jó dolog, hogy mindig van utánpótlás. Sajnos vannak, akik befejezik az egyetemet, van, aki más városban folytatja vagy a tanulmányait vagy a munkáját. Mindig számolni kell a kiesőkkel, de azért egy 10 fős társaság már évek óta együtt van.
Szerencsés dolognak tűnik, hogy bármelyik évben érkezhet a csapatba olyan játékos, aki éppenséggel egy kézilabdás városból került az egyetemre.
Igen. Én is hasonló cipőben jártam 4-5 éve, amikor elkerültem az otthoni kézilabdacsapatomtól. Kellett keresnem egy olyan lehetőséget, ahol úgy tudom folytatni a sportot, hogy az a tanulásban nem akadályoz. Ezért próbálunk most mi is olyan lehetőséget nyújtani a gólyáknak, akár az idősebbeknek is, hogy a tanulmányaik és a mindennapi egyetemista életük mellett legyen lehetőségük edzésre, mérkőzésekre járni.
Ezzel a csapattal vannak-e további tervek, kitűzött célok?
Nagy cél, hogy a MEFOB-on szintet tudjunk lépni, hogy bejussunk a négyes döntőbe. Ez már egy nagyon szép eredmény lenne, és nem is vagyunk messze tőle. Illetve, hogy a Budapest Bajnokságban továbbra is jól szerepeljünk. Az erőviszonyokat felmérve, az elmúlt évek alapján kijelenthető, hogy nekünk már az első háromban van a helyünk. Most már tudjuk, hogy kik azok, akiket mindenképpen meg kell vernünk és kik azok, akikkel kemény meccset tudunk játszani.
Mint egy sikeres, látványosan fejlődő csapat edzőjének, van-e edzői példaképed?
Őszinte leszek. Nekem edzői ambícióim nem igazán voltak, egészen addig, amíg itt el nem kezdtem dolgozni a srácokkal. Az elején nem is gondoltam úgy, hogy edzőként dolgozom, hanem inkább, mint az ő társuk. Hiába tartottam én az edzéseket. Nem terveztem hosszú karriert az edzősködéssel…
Dárdai Pál sem a válogatottal…
Így van. De most az milyen lenne kézisként, ha Dárdai Pál lenne az edzői példaképem? Bár, amit ő képvisel, az a mentalitás, szakszerűség, precizitás és emellé az a munkabírás, arra tudnám azt mondani, hogy példaértékű. Végül is mondhatjuk edzői példaképemnek.
Rippert Bálint után Szamosfalvi Bálintot, a csapat legeredményesebb játékosát kérdeztük.
18 meccs 94 gól, a számok magukért beszélnek. Volt-e már hasonlóan jó szezonod bármelyik ligában, bármelyik korosztályban?
Szerintem nem lehet összehasonlítani a korosztályokat. Ebben az osztályban sokkal több idősebb játékos van, néhány csapatban gyengébb képességű játékosok is vannak. A mi csapatunk nagy erőssége, hogy fiatalok, gyorsak vagyunk, így én, mint szélső, sok gyors gólt tudtam dobni indításból. Nyilván amikor fiatalabb koromban játszottam, akkor sokkal nehezebb dolgom volt, mert ugyanolyan gyors, ha nem gyorsabb játékosokkal voltam körülvéve, akik ráadásul technikailag is képzettebbek voltak. Az előző szezonom is nagyon jól indult, de sajnos akkor egy sérülés közbeszólt. Így ebben a bajnokságban mondhatjuk, hogy ez volt a legjobb szezonom.
Minek köszönhető ez a remek teljesítmény, volt-e valami extra motivációd?
Bálint nagyon jól motivál minket, akár az edzésen, akár a mérkőzések előtt az öltözőben. Nagyon fegyelmezett a bemelegítés a meccsek előtt, ami nem minden csapatnál megy ilyen jól. Igaz, hogy ebben a szezonban tényleg kijött a lépés, de ez a csapattársak nélkül nem sikerülhetett volna. Na, meg persze, nyilván szeretem a kézilabdát, minden mérkőzésen szeretnék jó teljesítményt nyújtani, nyerni.
Melyik volt a legjobb meccsed a szezon során?
Most a tavaszi fordulóban volt egy nagyon szoros mérkőzés, amit az utolsó percekben sikerült döntetlenre kihozni. Ott nekem is jól ment a játék, de összességében a második félévre mondanám azt, hogy ott minden nagyon jól ment. Mikor éreztem azt, hogy azzal tudok segíteni, akkor bevállaltam a pályán olyan helyzeteket is, amiket régebben biztos, hogy nem vállaltam volna be.
Ki a Te példaképed játékosként?
Balatonfüredi vagyok, ami ugye Veszprémhez közel van. Amikor még kisgyerek voltam, volt egy álomcsapat Veszprémben, ahol nekem Mirza Džomba volt a példaképem. Őt nagyon szerettem. Ő is jobbszélső volt, mint most én, de sajnos ő már visszavonult A mostaniak közül Harsányi Gergely játékát szeretem, mert amellett, hogy rendkívül jól képzett, nagyon intelligens játékosnak tartom.
Milyen céljaid vannak a következő idényre? Szintén egy jó MEFOB szereplés?
A MEFOB-on én is nagyon szeretném, ha bejutnánk a legjobb négybe. Ez az egyetemi kézilabdázásnak a csúcsa, ez a maximum, amit egy egyetemista csapatban el lehet érni. Nagyon sajnálom, hogy most mindössze két góllal maradtunk alul. De jövőre ismét megpróbáljuk.
Köszönöm az interjút!
Fotók: Vörös Tamás
