A crosstrainingesek foglalkozásán jártunk, ahol Gölöncsér Dániel edzővel beszélgettünk egy embert próbálóan kemény sportolási formáról…
Nem tűnik ideálisnak a helyzet a sportolásra a BEAC teniszpályáján, pontosabban a felén: az edzés elején a pálya másik felén még a dinamikus jóga megy, a szomszédban pedig pattog a kosárlabda – de úgy tűnik, hogy a crosstraining edzésen résztvevőket ez nem zavarja, a hangulat rendben van, ketten összeverekednek ugyan – de csak játékból –, meg páran azt a srácot ugratják, aki nemrég férfi sportmasszőrnél volt. A körülbelül húszfős csapatnak nagyjából a fele ELTE-s, most két lány és tizenegy fiú van jelen, utóbbiak szuszogását már a bemelegítés alatt hallani – hasprések, guggolások, fekvőtámaszok, kézenállások izzasztják a sportolókat. Az edzőt, Gölöncsér Dánielt a Facebookos profilképéről ismerem fel, meg persze arról, hogy ő a legizmosabb: a kettlebell, barbell, crosstraining edzéseken kívül amatőr súlyemelő-versenyekre jár. Bocsánatot kér a késése miatt, kivételes eset volt, az adminisztrációs dolgok sosem elég rövidek. Őt kérdezgetem, amikor van pár szabad perce: amikor bemelegít, aztán amíg a többiek nyújtanak, és az edzés után is.
– Ez a társaság szeptember óta van itt, ekkorra jött össze más csoportjaimból annyi ember, akikkel már el lehetett egy ilyen edzést indítani; a közös cél sportolóvá válni, sportolóként gondolkodni. Ahhoz, hogy valaki crosstrainingre járjon hozzám, az kell, hogy legalább öt hónapig részt vegyen valamilyen más csoportos órámon, különben sérülésveszélyes az edzés, itt nagyon emelt szinten folytatunk erősítést, ez már a versenysportról szól, bőven túlmegy a rekreáción – árulta el Gölöncsér Dániel.
Ez látszik is: amikor előhozzák az eszközöket, a kettlebellekből a legkisebb a 12 kilós, a fiúk pedig legalább 16-ossal dolgoznak, megszámlálhatatlanul sokszor emelik meg. Hallgatom Dani instrukcióit: „Úgy dolgozz, hogy az kihívás legyen. Az utolsó sorozat legyen a legkeményebb!”, márpedig sorozatokból nagyon sok van. Háromféle gyakorlat van, ebből kettő a nem hozzáértő megfigyelő megfogalmazásában súlyemelés, a harmadikhoz pedig a vízszintes rúd kell. A csapat három részre oszlik, mindenki öt percig csinálja valamelyik gyakorlatot, majd megy tovább a másikra, aztán a harmadikra – ilyen körből pedig három van, és az utolsó nehezített. Iszonyú küzdelem, látszik az eltorzult arcokon, Danit kérdezem, hogy kinek mi a célja, és hogy lehet ezt bírni egyáltalán.
– A motivációk mindenkinél eltérőek, de az biztos, hogy ez már túlmegy az egészséges életmódon. Persze, van, aki fogyni szeretne – itt többeknek ez is sikerült már. Ezek az edzések meg az élvezetről is szólnak, a sport szeretete is benne van, nekik is, nekem is; az, hogy a monoton ismétlésszámok ellenére is izgalmas. Ha unatkozom egy edzésen, amit én tartok, akkor tudom, hogy valami nem jó – de, azt hiszem, ilyen egész régen volt utoljára.
Az edzés alatt végig körbe-körbejár, biztat, bemutat, majd újra és újra kiigazít mozdulatokat. Valaki felemeli az akár ötvenkilós súlyzórudat a saját kulcscsontjához, Dani pedig ott terem, segít: kicsit feljebb tolja tanítványa könyökeit, aztán mindketten elengedik a rudat. Akkor van jó helyen, ha kicsit fojtogat, és magától is megáll ott. Félelmetesebb, mint egy kardnyelőt nézni, közben pedig tudom, hogy minden a lehető legbiztonságosabban történik. Ezt azért árnyalja kicsit Dani:
– Versenysportolónak lenni mindig nagyon sok áldozattal jár, például amíg valaki eljut az olimpiai aranyig, mert hát mégiscsak az a legnagyobb cél. Én a sport köré szerveztem az életemet, a vállalkozásom is részben sportoktatással foglalkozik, de az tényleg nagyon egészségtelen, amikor versenysportolóként csak két dologra tud gondolni az ember: hogy mit kell most megtennem, és hogy mi lesz, ha azt nem teszem meg. Élvezem az oktatást is, ugyanakkor szeretnék még sportoló is maradni, nem eltűnni.
A kitartás tehát Dani esetében adva van – ahogy a tanítványainál is: este tízkor van vége az edzésnek. Lassan lekapcsolják fejünk fölül a lámpát, így, sötétben hagyjuk el az izzadtságtól ázott pályát.
Az edzésről készült teljes galériát IDE kattintva tekinthetitek meg.
(Fotó: Poósz Patrik)
