A munkavállalóknak sosem egyszerű. A Munkajogi Tanszék most azt mutatta meg, ez akkor sincs másképp, ha éppenséggel egy sokak által irigyelt szakmát tölthet be az ember, a hivatásos focisták munkaviszonyáról beszéltek szakértők és aktív játékosok.
Az ELTE ÁJK Munkajogi Tanszéke különleges előadással rukkolt elő. A munkajog egyébként is fontos terület, hiszen előbb-utóbb mindenki megtapasztalja, milyen munkavállalónak vagy éppen munkáltatónak lenni. Hétfőn azonban az érdeklődőknek lehetőségük adódott arra, hogy belepillantsanak egy igazán különleges foglalkozás jogi viszonyaiba. A TDK a hivatásos focisták munkajogi helyzetét mutatta be szakértők és hivatásos játékosok segítségével, a beszélgetésen Gera Zoltán, Juhász Roland, Horváth Gábor, Borbély Zoltán és Nagy Antal vett részt.
A Magyar Labdarúgó Szövetségről a korábbi jogi igazgató, Dr. Borbély Zoltán beszélt az érdeklődőknek. Az MLSZ ugyanolyan egyesületnek tekinthető, mint a FIFA, csak ez utóbbinak 209 állam is tagja. A FIFA olyannyira erős szervezet, hogy a gyakorlatban felülírja a munkavállalókra vonatkozó EU jogot is.
Dr. Horváth Gábor a Hivatásos Labdarúgók Szervezetének főtitkáraként jelent meg a rendezvényen. Mesélt a szervezet megalakulásáról is, az Egyetem téren található Vén Diákban alapították az egyesületet 25 évvel ezelőtt, a kezdetekkor a fogadóórákat is ott tartották: azok a játékosok fordulhattak hozzájuk, akiknek problémájuk volt a klubjukkal, ma is az érdekeiket kívánják érvényesíteni. A szerződésekkel kapcsolatos viták rendezése napi rutinfeladatnak számít, gyakori probléma, hogy a klubok nem tudják kifizetni a játékosokat. A rendszerváltás előtt a különböző állami szervek támogatták anyagilag a focistákon keresztül magukat a klubokat, ennek megszűntével sok helyen problémát jelentett az anyagi bázis eltűnése. A klubok így gyakran próbálnak „ügyeskedni” például az adóelkerüléssel is, ahogy említette, a ’90-es években „betéti társaságok és kft-k futkorásztak a pályán,” ugyanis nem munkaszerződést kötöttek, hanem megbízási jogviszony jött létre közöttük. Ma már –szerencsére– ez kiment a divatból a kedvező adózási szabályoknak köszönhetően (a munkavállalótól 15%-ot, a munkáltatótól 20%-ot vonnak le).
Gera Zoltán a HLSZ elnöke elmondása szerint Angliában megtapasztalta a „tiszta futballkultúrát”, ott döbbent rá arra, milyen fontos hogy legyen valaki, aki a focisták érdekeit védi. A foci nagyon elanyagiasodott, a fiatal játékosok gyakran nem is tudják, mit kezdjenek a hirtelen jött pénzzel, hiszen az iskolapadot a focipálya váltotta fel az életükben. Egy felmérés szerint az élsportolók 70%-a elválik, és még azok is, akik 15 évig az élmezőnyben játszottak, 4-5 évvel a visszavonulást követően szinte minden anyagi bázisukat elveszítik. A HLSZ éppen ezért segít a játékosoknak többek között a továbbtanulásban és befektetési kérdésekben.
A profi játékosok munkahely változtatása merőben eltér a hétköznapi munkaviszonyoktól, nem is véletlen, hogy annyi konfliktus adódik az átigazolások körül. Juhász megemlítette, hogy a nevelési díjat többnyire az ügynökök vagy az eladó csapat teszi zsebre a játékos helyett, Gera pedig arról az időről mesélt, amikor még a fizetéshez mérték az átigazolási díjat. Így esett meg vele, hogy a szerződése lejáratához közeledve a klubja, amely egyébként többhavi bérrel csúszott már, hirtelen nagyon nagy összegeket ajánlott fel neki, hogy utána minél nagyobb díjra tegyenek szert a vevő csapattól.
A munkajog újabb törekvései közé tartozik a kollektív szerződés terjesztése is, amely külföldön már a focisták körében is terjedőben van. Horváth Gábor elmondta, Magyarországon ez még nem lehetséges, de szeretnék bevezetni, ehhez viszont még hiányzik az átfogó érdekvédelmi szervezet.
Természetesen szó esett a fizetésekről is. Az alapfizetésen túl prémium jár a teljesítmény szerint – ezért is láthatjuk néha, ahogy szinte már verekednek a játékosok a 11-es rúgásáért. Ezen felül egyéb nem pénzbeli juttatásokat, pl. nyaralást, telefont, autót vagy lakást is kaphatnak.
Felmerült kérdésként, hogy itthon miért titkolják el a fizetésüket a játékosok, amit a jogász meghívottak a társadalmi kultúrával magyaráztak. Ezt a játékosok megcáfolták, elmondták, hogy sehol sem publikus, ki mennyit keres, amit a cikkekben lehet olvasni egy-egy átigazolási összegről vagy fizetésről, általában köze sincs a valósághoz.
A focisták bevétele nem feltétlen csak a kluboktól érkezik, nagy jelentősége van a reklámszerepléseknek. A klubok különböző kikötéseket tesznek, nem engedélyeznek semmilyen megjelenést, amely ütközne a csapat vállalásaiba. A szerződésekben nem ritkák az olyan szabályok, amelyek meghatározzák, miről nyilatkozhatnak az újságíróknak, és ma már minden interjú egyeztetése kizárólag a csapat sajtófőnökén keresztül történhet.
Fotó: careersmanagementgroup.com
