Egy ELTE-BME összecsapás mindig pikáns. Legyen szó egy egyszerű szócsatáról, egy honfoglaló párbajról a neten, vagy éppen, ahogy esetünkben is, egy ígéretesnek kinéző futsal mérkőzésről.
2015. január 26-án 20:00-kor, a BEAC csarnokban megmérkőzött egymással a BME Futsal Club és az ELTE-BEAC. A BME ugyan sokkal előkelőbb helyről várhatta az összecsapást (az NB II. Nyugati csoportjának második helye), mint a BEAC (ugyanott tizedik), egy ELTE-s hallgató szíve mégis csak akkor képes elismerni az esélytelenebbik szerepkörét, ha a vereség már bekövetkezett. Teljes odaadással szurkoltunk a fiúknak, csöndben, legbelül vártuk a meglepetést. Sokak által megrágott közhely, de azért igaz: A fociban bármi megtörténhet.
Az első félidő jó iramban indult, viszont egyik csapat sem mert kockáztatni. Inkább a BME birtokolta a labdát, de mezőnyfölényük meddőnek bizonyult, mivel Eötvös fiai kiválóan zárták a területeket, fegyelmezetten védekeztek. Ki merjük jelenteni, hogy a játékrész első felében veszélyesebb volt az ELTE. A srácok ígéretes kontrákat vezettek, néhány kapura lövést is eleresztettek, az idő előrehaladtával azonban a BME főlénye kezdett egyre nyomasztóbbá válni. A nagy akarásnak végül gól lett az eredménye: A Műegyetem játékosai nagy kavarodás után Molnár Roland kapujába jutatták a labdát. A mi fiainkat kicsit megzavarta a gól, innentől nem nagyon sikerült az ellenfél védelme mögé férkőzni, nőtt a nyomás, a félidő lefújásáig a BME további két találatot szerzett. Egy szép kapásgól, és egy kissé arcpirító potya. A háló felé csordogáló, lassú labdának valahogy sikerült elkúszni, az amúgy egész meccsen remekül teljesítő Molnár Roland kezei mellett.
A második félidő valamivel langyosabban indult, mint az első. A biztos előny tudatában a BME már nem hajtott annyira, a mi srácainknak pedig, hiába küzdöttek becsülettel, nem sikerült a kapu elé kerülniük. A negyedik és ötödik gól bekapása után elveszítettük a reményt. A BME azonban innentől mintha elaludt volna. Az ELTE sebességet tudott váltani, örömfoci következett. Mindenki hajtott, futószalagon jöttek a BEAC-os helyzetek. Elsőre még csak a kapufát sikerült eltalálni, de csakhamar megérkezett a jól megérdemelt gól is. Eőri János egy szép elfutást követően keresztezett Kertész Balázs elé, aki becsúszó mozdulattal jutatta a hálóba a labdát. Puskás-díjat érdemlő dugó! Ezután a nézők még egy ELTE-s dupla kapufában is gyönyörködhettek, viszont újabb találatra már nem került sor. A vége: 1-5.
A meccs krónikájához hozzátartozik a játékvezetés is. A meccsen a játékosok sokat estek-keltek, sok volt a becsúszás, a durva játék. Mi úgy látjuk, hogy jobban is foghatták volna a sporttársak a meccset, hiszen mégiscsak a fiúk egészsége az első.
Nem sikerült tehát a csoda, Dávid most nem győzte le Góliátot, elmaradt a diadal. Őszintén szólva, mi maximum két gólnyi különbséget láttunk a csapatok között, úgyhogy összességében a srácok semmiképpen sem vallottak szégyent. Gratulálunk nekik!
Férfi futsal, NB II, Nyugati csoport
ELTE-BEAC-BME FUTSAL CLUB 1-5 (0-3)
V: Csirke Rudolf
Asszisztensek: Juhász Bálint, Tolnay Annamária
ELTE-BEAC: Molnár – Kiss, Varga, Breuer, Káplár
Vezetőedző: Kénoszt Ferenc
Kispad: Gallatz, Benedek, Kertész, Péntek, Eőri, Nagy, Molnár J.
BME Futsal Club: Papp – Andorka, Simon, Fazekas, Szigeti
Vezetőedző: Palásthy István
Kispad: Laucsek, Varga, Fritz, Füzy, Kulik, Csernai
Góllövők: Csernai, Fritz, Füzy (2), Fazekas ill. Kertész
Sárga lap: Andorka, Kulik
