ELTE-sként sok mindenre lehet büszke az ember, ideje Cheerleadereinket is felírni a listára. Egyetemünk egyre növekvő csapata ugyanis sorra éri el a komolyabbnál komolyabb sikereket. Ellátogattunk egy edzésükre…
A helyszín az ELTE BEAC Teniszcsarnoka, csütörtök este. A lányok szépek, a fiúk izmosak, az ugrások elegánsak, a táncok pörgősek és kihívóak. Mi teszi mégis igazán széppé ezt a csapatot? A mosoly, ami ott van mindegyikük arcán, amiből látszik, hogy nagyon élvezik, amit csinálnak. A társaság két részre oszlik: a cheerleader részleg ugrásokat, dobásokat gyakorol, a cheer dance-esek pedig Kovácsik Rita vezetésével a koreográfiát. Van szerencséjük az egyik legjobbtól tanulni, hiszen Rita az ELTE-BEAC Cheerleading és Aerobik Szakosztályának vezetője, a Magyar Cheer Szövetség alelnöke, az első magyar egyetemi csapat megalapítója.
Először Kovácsik Ritával beszélgettünk:
– Megtennéd, hogy mesélsz nekünk egy kicsit a sport történelméről mint szakértő?
– A cheerleading, mint sportág nagy múltra tekint vissza. Ugyebár itt kettő dologról beszélünk: a hivatalos sportágként bejegyzett cheerleading, amely akrobatikus elemeket tartalmaz, valamint a cheer dance, ami a pom-pom lányokat takarja. Itt nem az amerikai filmekben látható butácska kislányokra kell gondolni, nagyon komoly jazz-alapokat és tánctudást követel a versenyszerű cheer dance.
– Te hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal?
– Amerikában ismerkedtem meg vele, megszerettem és elhatároztam, hogy megtanulom csínját-bínját.
– Ti, mint egy egyetemi csapat, hogyan tudtok indulni egy kontinens-viadalon?
– A szabályozás szerint minden országot kategóriánként két csapat képviselhet. Értelemszerűen a válogatott a legjobb, amely mindig az adott évi országos bajnokságot megnyerő együttes, így mi is mindig erre a pozícióra hajtunk. A második legjobb pedig, mint klub jut ki a viadalra. Nálunk egyelőre ez a rendszer.
– A legutóbbi versenyen milyen eredményt értetek el?
– Ott, és az EB-n sem az eredmény volt a legfontosabb tényező, ezzel kapcsolatban más a felfogásom. A lényeg az volt, hogy mind a táncosokkal, mind az akrósokkal tiszta gyakorlatot tudtunk bemutatni: ha nem is hibátlanul, de közel tökéletesen sikerültek. Nagyon büszke is voltam rájuk. Az, hogy nyertünk a legtöbb kategóriában – nagy bánatomra a táncosok „csak” másodikak lettek – természetesen örömmel töltött el, ám az ilyen, pontozásos sportágaknál ezek az eredmények sokszor bírófüggők, ezért is koncentrálok én a teljesítményre, nem pedig a helyezésre. Fontosabb egy külön jutalom nélküli tiszta mozdulat, mint egy plusz pontot érő mosoly.
– Ez egy egyetemi csapat, amely évről-évre változik. Mennyire nehéz összetartani?
– Én még soha senkit nem küldtem el, ha egy Alumni még mindig jól érzi itt magát, miért is kéne mennie? Ez nem csak egy csapat, hanem egy család, ahol nagyon sok barátság szövődik. Kérdezd csak meg őket nyugodtan.
– Megkérdeztem, egyetértenek! Milyen egy átlagos edzés összetétele?
– Táncosoknak: bemelegítés, alapozás, nyújtás, tánctechnika, erősítés, ha pedig van rá szükség, akkor koreográfiatanulás. Akrósoknak: bemelegítés, torna, stunt, koreográfiaépítés, -gyakorlás.
– Szoktatok fellépni más sportágak versenyein, és egyéb rendezvényeken is?
– Igen, szoktunk szurkolni menni, valamint rengeteg céges rendezvényre hívnak bennünket, ami egy jó zsebpénzkeresési lehetőség. Megfordultunk már többek között a hoki vb-n, triatlon vb-n, az EFOTT-on, autómárka és gyorsétterem lánc promócióján, még MTK és Honvéd-szurkolók is voltunk, valamint több riportot is készítettek velünk. Szerencsére a felkérések jönnek, a csapat pedig nyitott az ilyen lehetőségekre.
Most pedig következzen két akrós, Bence és Szandi:
Azt már tudom, mi a különbség az akrósok és a táncosok között, de azt nem, hogy Ti ketten hogyan kerültetek ide, az akrósok közé?
– Bence: Én korábban akrobatikus rock & rolloztam, az egyik ismerősöm cheerleaderkedett, és mikor abbahagytam az előbbit, ő szólt, hogy érdemes lenne kipróbálnom, hiszen van alapom az emelésekhez. Én meg lejöttem, és itt ragadtam.
– Szandi: Én még a BSC utolsó évében fölvettem a cheer dance-t általános testnevelés óraként. Rita, az edző csábított le egy edzésre, és én is itt ragadtam.
– Ebben a sportban különösen fontos az egység, az együttmozgás. Ez megvan a magánéletben is, szoktatok összejárni?
– B: Igen, én úgy gondolom, hogy együtt jár a kettő. Ha veszünk például egy két és fél emeletes piramist, amikor ugye több ember áll egymáson, tényleg nagyon fontos, hogy szinte minden lélegzetvétel együtt legyen. Emiatt nem csak edzésen, hanem az élet többi területén is figyelnünk kell egymásra, bíznunk kell a másikban.
– A köztudatban a Cheerleaderkedés egy lány(os)sport, ám ez nem így van, hiszen itt ül velem szemben Bence, és ő csak egy a sok fiú közül itt. Milyenek a fiú-lány arányok a sportban, és mennyire különülnek el a szerepek?
– B: Igen, hál’istennek már egyre többen vagyunk itt is az ELTE-s csapatban, hiszen minél többen vagyunk, annál könnyebb. A fiúk ugye általában erősebbek, könnyebben emelik a lányokat, maximum ennyiben különböznek a szerepek, minket nem szoktak dobálni, a flyer szerepet a lányok töltik be. Viszont ugyanúgy emelünk, táncolunk, talajtornázunk, egyszóval minden másban részt veszünk.
– Sz: Van külön all girl team, és coed. Mi ugye coed csapat vagyunk, azaz vannak fiúk is.
– Volt a nyáron egy EB, ahol jól szerepeltetek, és az akrós csapat külön is ért el sikereket. Milyen élmény volt ez nektek?
– Sz: Bonnban voltunk a nyáron, indult a magyar válogatott, mi pedig az ELTE coed group-jának tagjaként voltunk jelen, és ha jól emlékszem tizedikek lettünk.
Végül pedig hallgassunk meg egy Cheer-dance-es táncost, Zsófit:
– Hogyan találtad meg magadnak ezt a sportot?
– Egy szaktársam javasolta, aki pont akkor kezdte (ma véleményem szerint ő az egyik legjobb flyer lányunk). Előítéletesen érkeztem ide, egy laza dolognak tartottam ezt a sportot, de az edzések alatt rájöttem, hogy sokkal komolyabb, mint hittem. Akkoriban vált szét a csapat akrósokra és táncosokra, csatlakoztam a táncosokhoz, és immár a harmadik éve vagyok itt.
– Említetted, hogy sokkal keményebb sport ez, mint amire számítottál. Fontos a jó fizikum, kell hozzá erő, hajlékonyság stb. Mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember versenyállapotba kerüljön?
– Ez nagyon változó, rengeteg múlik a jó fizikumon és az esetleges hasonló előképzettségen. Ha valaki például komolyabb táncos múlttal rendelkezik, nagy előnnyel indul.
– A táncosoknak pontosan mi a dolguk? Ők a klasszikus értelemben vett pom-pom lányok?
– A klasszikus értelemben vett pom-pom lányok valahol az akrósok és a táncosok között vannak. Mi főleg táncos elemekkel dolgozunk, megfűszerezve egy kis talajtornával és hasonlókkal. Ugrásokra, forgásokra, kartechnikára fektetjük a hangsúlyt, míg az akrósok a stunt-okat, emeléseket csinálják. Egészen más a kettő, elég csak ránézni.
– Tény, hogy ez egy attraktív sport. Annak hogy cheerleader vagy, van-e valamiféle „varázsa” a magánéletben, ismerkedésnél?
– Biztosan van (nevet). Ha valaki ezt elmondja, azért arra felkapják a fejüket és érdeklődnek, mivel ez egy ritka dolog, pláne itthon. Valamit dob a dolgon, de nem mérvadó.
– Köszönöm az interjút! További sok sikert kívánok mindnyájatoknak!
Ha Ti is a tagjai szeretnétek lenni ennek a nagy családnak, akkor ne habozzatok elmenni egy edzésre, örömmel fogadják az újabb jelentkezőket! Cheer up!
