Az ELTE-ből a magyar válogatottba

Molnár Zsófia, az ELTE női futsalcsapatának meghatározó játékosa néhány héttel ezelőtt meghívást kapott a válogatott csehországi útjára, ahol bizonyíthatta is, hogy helye van a legjobbak között.

Bár a cím egy kicsit sántít – hiszen Zsófi a Budapesti Corvinus Egyetem doktorjelöltje –, tagadhatatlan tény, hogy kiválóságunkat az ELTE női futsal csapatában érte a válogatott behívó megtiszteltetése. Futsalcsapatunk négy éve indult, aminek ha nem is az alapítástól, de az első szezon közepétől már Molnár Zsófia is fontos tagja lett.

A válogatottság Zsófit is nagyon meglepte, de a lehetőség tulajdonképpen nem meglepő, hiszen reménységünk már bizonyította, helye van a legjobbak között. „A csehországi túra előtt, amikor a Galaxissal játszottunk Csömörön, kint volt a szövetségi kapitány, Frank Tamás is, aki meghívott a bő keretbe. Aztán a közös edzést követően, egy héttel az indulás előtt kaptam az értesítőt, hogy a szűkebb csapatban is számítanak rám” – árulta el az érintett.

A három napos túrát pénteken egy kinti edzéssel indította a válogatott, majd szombaton és vasárnap egy-egy mérkőzést játszott a csapat Csehország legjobbjaival. Az egyiken 7-4-es sikerrel, míg a másikon 3-2-es vereséggel hagyták el a lányok a parkettet, Zsófi mindkét találkozón nyolc-kilenc perc körüli időt töltött a pályán. Ez alatt megtapasztalhatta – amit aztán ki is emelt –, hogy válogatott szinten azért nagyobb iramot kell bírni, mint egy NB I-es meccsen.

Arról, hogy szerinte mi miatt kerülhetett be a válogatottba, visszafogottan beszélt, azt viszont megtudtuk tőle, hogy milyen kapitányi utasításokat kapott pályára lépésekor: „A második meccsen, amikor a szövetségi kapitány pályára küldött, azt mondta, hogy játsszak ugyanúgy, mint a bajnokságban. Kicsit húzogassak, érjek vissza védekezni és ha tehetem, bátran lőjek kapura.”  Bár ez alapján azt nem mondta ki Zsófi, hogy egyfajta univerzális játékosként számítanak rá a válogatottban, mi azért megkockáztatjuk ezt a kijelentést.

Zsófi a 4-es számú mezbenAzért természetesen nem csupán munkáról volt szó a csehországi túra során. A péntek estét egy közös activity partival töltötte a csapat, majd szombaton egy prágai sétára is sort kerítettek a lányok. Nem kellett messzire utazni, hiszen Kladno, ahol a meccsek zajlottak, körülbelül harminc kilométerre helyezkedik el a cseh fővárostól. Végül következett a hét-nyolc órás hazafelé tartó buszozás, ami Zsófi elmondása szerint szintén igen jó hangulatban telt el.

Ezek után természetesen mindenkiben megfogalmazódhat a kérdés: lesz-e folytatása az álomnak? „Frank Tamás azt mondta, hogy havonta szeretne egy összetartást, aminek köszönhetően összeszokhatnánk, azonban erre egyelőre kevés esély mutatkozik. Inkább a negyed-, vagy félévente tartott találkozókra van lehetőség. Sajnos a női futsal még nemzetközi szinten sincs igazán szervezett keretek közé téve, ezt mutatja, hogy például nincs semmilyen bajnokság, amiben a válogatottak összemérhetnék erejüket. Én úgy látom azonban, hogy itthon jól alakul a helyzet, és bár van még mit tenni a hazai női futsalért, azt gondolom, nem vagyunk lemaradva a világtól”.

A nemzeti csapat mellett a bajnokság színvonaláról is szót ejtettünk kiváló játékosunkkal. Zsófi szerint egy kifejezetten fejlődő tendencia mutatkozik meg a magyar NB I-ben. Remélhetőleg ez a folyamat hasonló ütemben halad a jövőben is, és akkor egy igencsak színvonalas és élvezetes szakág sikereivel gazdagodhatna a nagy múltú magyar labdarúgás története.

Addig is mi ELTE-sek legyünk nagyon büszkék első válogatott női futsalosunkra, Molnár Zsófira!

(Fotó: Baricsa Gábor, Ferenczi Anna, Kasza János)